Szabados Éva

Márciusban az emlékezet erejéről tartottak online beszélgetést az Új Akropolisz győri tagjai. Az emlékezet az egyik olyan képesség, amely emberré teszi az embert, azonban – mint sokszor kiderül – nem is olyan egyszerű csak úgy előrántani a megfelelő emléket vagy tudást elménk sok száz fiókjából. Ezen az alkalmon szó esett többek között arról, hogy vajon mit kezdhetünk a mélyre eltemetett emlékekkel, hogyan oldhatjuk fel megkövesedett érzelmi mintázatainkat, és hogy hogyan válhat az emlékezet az önmagunkhoz vezető úttá.

Külső konfliktus vagy belső harc? – erről a témáról beszélgettek Magyarországon az idei első győri FILO-Netcafén a résztvevők. A téma megragadását három szempont segítette: Mi a teendő harc előtt, harc közben és a harc után. A kérdésre hamar megfogalmazódott a válasz: a kint és a bent nem elválasztható egymástól, az egyik tükre a másiknak. Ezért az egyik legfontosabb, amelyre szükségünk van küzdelmeinkben: az önismeret.

Mit kell tudnunk magunkról ahhoz, hogy elmondhassuk: ismerjük magunkat? Platón és Szophoklész szerint többet annál, mint hogy mit kedvelünk, s mit nem, vagy hogy milyen szokásaink vannak. Az önismerethez tudnunk kell, honnan jövünk és merre tartunk. Tudnunk kell helyesen válaszolni a Szfinx kérdésére.

November 16-án Budapesten

Harmadszor tartott Filo-Netcafét a karanténidőszak alatt a magyarországi Új Akropolisz győri filiálja, ezúttal Fejlődés a tetteink tükrében címmel. Az online beszélgetés 15 résztvevője három szempont alapján vizsgálta meg az ember fejlődése és cselekedetei közötti összefüggéseket.

2020 májusában Változni és változtatni címmel tartottak Filo-Netcafét a magyarországi Új Akropolisz győri filiáljában. Az online beszélgetés 22 résztvevője találkozhatott Konfuciusz és Gandhi példájával, akik mindketten azt vallották és eszerint is éltek, hogy a világ jobbításához először saját jellemünk formálására van szükség. 

„Ha el akarsz menekülni az elől, ami szorongat, nem máshol kell lenned, hanem másnak.”
(L. A. Seneca)

A klasszikus értelemben vett filozófiai viszonyulás lehetővé teszi, hogy olyankor is aktívak maradjunk, amikor a külső körülmények átalakítják, korlátozzák, elbizonytalanítják élethelyzetünket.

Mivel a körülményekre gyakran nincsen közvetlenül befolyásunk, érdemes új irányt adnunk törekvéseinknek. Így egy-egy külső változás akár belső átalakulásunk katalizátorává is válhat.

Változtathatunk-e a világon? Van, aki szerint nem. És vannak olyan emberek, akik példájukkal megmutatták, hogy igen. A kulcs: saját belső átalakulásunk. Mi lehet az a pont, ami felébreszti bennünk a változás képességét? Mit kezdjünk a félelmeinkkel? És honnan tudhatjuk, hogy valóban sikerült változnunk?

Május 23-án 19.00 órától on-line

A fejlődés belülről indul, a belső központunkból, ahol legfontosabb céljaink, legnemesebb álmaink őrződnek. De ahhoz, hogy el tudjunk érni bármit, el kell jutnunk a növekedésünket elősegítő tettekig. Ezek az intelligenciával áthatott cselekedetek olyan új tapasztalatokat, új lépéseket jelentenek, amelyek valódi Önmagunkhoz vezetnek

Június 19-én 19.00 órától on-line

Minden válság – akár egyéni, akár kollektív – megszorongat bennünket, szembesít, hogy valamit nem jól csinálunk. Változásra, átalakulásra ösztökél.
De hogyan fogjunk hozzá?

Megtisztulás nélkül nincs megújulás  – Megszabadulás felhalmozódott tárgyainktól, nehezteléseinktől, érzelmi terheinktől, körkörös gondolatainktól, akadállyá vált lelki szokásainktól
A megújulás eszközei fizikai, energetikai, érzelmi és mentális szinten: módszerek és erősítendő belső képességek
A valódi újjászületés gyökere – kapcsolat önmagunkkal