Apáti János

Önmagunk megismerése és önmagunk uralása kéz a kézben járnak. Mondhatnánk úgy is: ugyanannak az útnak az elméleti és gyakorlati oldalai. Ha az önismerethez nem társul önuralom, könnyen öncélúvá és hamissá válhat. Ugyanakkor az önuralom is veszélyes lehet, ha nem ismerjük és tartjuk tiszteletben a határainkat.
 

Miért nem mindegy, hogy mit gondolunk arról, miért és hogyan jött létre a világ? Mit adnak hozzá a mindennapjainkhoz a teremtésmítoszok?

A régi kultúrák teremtéstörténetei nem csupán arról mesélnek, hogyan keletkezett az ég, a föld, az ember vagy az idő. Arról is beszélnek, hogy mi a célja az emberi életnek, és mi a feladatunk ebben a nagy egészben.
 

Az emberi lélek halhatatlanságát a legtöbb civilizáció nem vonja kétségbe. Abban azonban már eltérnek a tanítások és vélemények, hogy a lélek csak egyszer ölt-e testet, vagy hosszabb úton, több életen keresztül bontakozik ki. 

Ha többször születünk, miért nem emlékszünk korábbi életeinkre? Csak emberként térhetünk vissza, vagy más létformákban is? A lélekvándorlás jutalom és büntetés rendszere, fejlődési lehetőség, vagy a természet nagy körforgásának része?

2026 júniusának utolsó péntekén a nyári forróság ellenére akadtak jó páran, akik kíváncsiak voltak a FILO-Café következő alkalmának témájára a Műterem Kávézóban. Apáti János, az Új Akropolisz Filozófiai Iskola instruktora ez alkalommal Odüsszeusz 10 éven át tartó mitikus bolyongásához igyekezett új értelmezési kulcsokat és szempontokat adni a résztvevőknek.
 

Az Új Akropolisz Filozófiai Iskola szervezői immár a 46. FILO-Cafét tartották Budapesten, a Műterem Kávézóban, 2026. május 22-én 18 órától Függetlenség és együttműködés címmel. Sokakat érdekelt, hogy vajon hogyan maradjunk önmagunk, miközben másokhoz kapcsolódunk. Vagy hogy miképp őrizhetjük meg függetlenségünket anélkül, hogy elszigetelődnénk. A rövid felvezetést követően az asztaltársaságok ezekre, s ehhez hasonló kérdésekre keresték közösen a választ. 
 

Odüsszeusz, Ithaka királya 10 évig harcolt Trója falainál, majd 10 éven át bolyongott a világban, és mire hazaérkezett ismeretlen koldusnak kellett álcáznia magát. Az otthonunk attól válik otthonná, hogy ott lehetünk leginkább azok, akik vagyunk. Ezért is az egyik legfájóbb érzés, ha idegennek érezzük magunkat odahaza, vagy még inkább, ha idegennek érezzük magunkat a saját bőrünkben.

Hogyan maradjunk önmagunk, miközben másokhoz kapcsolódunk?
Mindannyian vágyunk a szabadságra, szeretnénk magunk dönteni életünk dolgai felől. Ugyanakkor lépten-nyomon tapasztaljuk, hogy szükségünk van egymásra. A hétköznapi szükségleteinktől – mint az orvosi ellátás vagy fűtés – egészen a legmélyebben megélt boldogságunkig, amit csak megosztva érezhetünk teljesnek, ezer szállal kötődünk másokhoz. De hol húzódik a határ az egészséges együttműködés és az önfeladás között?

Május 22-én pénteken Budapesten, a Műterem kávézóban.

A szerelem csodákra teszi képessé az embert, nem csupán érzelem, hanem belső alkímia, amely képes a halandót az istenek közé emelni. Apuleius halhatatlan regénye, Az aranyszamár, egy rablóbarlang mélyén rejti el az emberi lélek legszebb példázatát. Psziché – aki maga a Lélek – útja a mi utunk is: a naiv bizalmatlanságtól a fájdalmas próbatételeken át a teljes beavatásig. 

Április 24-én pénteken Budapesten, a Műterem kávézóban.

Lehetséges, hogy tényleg egyre rosszabb a helyzet és szakadék fele rohanunk? Vagy épp fordítva, az egyetemes boldogság irányába tartunk? A szubjektív érzeten túl mik az objektív tények? Mi volt megkérdőjelezhetetlenül jobb és mi volt rosszabb régen? Egyáltalán, mikor volt az a "régen"? Miért vagyunk hajlamosak a múltbéli dolgok idealizálására? Biztos, hogy a mai problémák mélyebbek és nagyobbak mint az elmúlt évszázadoké?

Március 27-én pénteken Budapesten, a Műterem kávézóban.

Apáti János, az Új Akropolisz Filozófiai Iskola instruktora 2026. március 10-én este többször is jelentéssel teli csendet teremtett a hallgatóság körében a “Hatékony szellemi gyakorlatok” című Filo-Café programja közben. A szegedi Süti nem süti helyszínén az előadó kifejtette, hogy a szellemi gyakorlatok lényege, hogy elősegítsék az ember belső növekedését, és megkönnyítsék a saját szellemiségéhez való hozzáférést. „Szelleminek a minden emberben kivétel nélkül ott lakozó isteni részt értjük” – magyarázta Apáti János –, „amely a személyes érintettségünkön túli létező. Ez a legbelsőbb részünk, létünk lényege, a halhatatlan önmagunk, vagyis lelkiismeretünk, önzetlenségünk, emberségünk és fogékonyságunk az érzékfeletti világ iránt.