Történelmi pillanat tanúi lehettek azok az akropoliszi tagok, akik több mint százharmincan összegyűltek az Új Akropolisz Központjában 2026. szeptember 12-én, hogy együtt megünnepeljék a filozófiai iskola magyarországi megalapításának 40. évfordulóját. Az egész napos eseménysorozat ugyanis azzal vette kezdetét, hogy Deák Szilvia, az alapító, aki 39 éven át vezette országunkban az iskolát, a közel 40 év vezetési és tanítási tapasztalatával válaszolt a tagok hozzá intézett kérdéseire.
A kérdések között akadtak olyanok is, amelyeket az iskola korábbi vezetője saját bevallása szerint soha nem tett volna fel magának, egyszerűen azért, mert ahány ember, annyiféle nézőpont, és egyetlen ember nem gondolhat mindenre. A többiek szemével azonban más szemszögből is rátekinthetünk a saját tapasztalatainkra és meglátásainkra. Épp ebben rejlik a filozófiai kiteljesedés kulcsa, hogy új távlatok nyílhatnak meg előttünk, ha szívesen bővítjük a megismeréshez használt eszköztárunkat.
Az alapító mesélt a Magyarországra érkezése élményeiről, a nyelvtanulás viszontagságairól, az első évek eseményeiről és az akkor bevált megoldásokról, amikor még nem volt sem mobiltelefon, sem internet, sem pedig mesterséges intelligencia, a bölcsesség iránti szeretet és a tettvágy az önkéntesség iránt viszont nagyon is ott élt a csapatban. Szóba került például a Giordano Brunónak szentelt hét vagy az Egyiptom-napok eseménysorozat, kiállításokkal, előadásokkal, amelyet összefogással hívtunk életre.
Deák Szilvia kiemelte, hogy együtt sok olyan projektet vittünk véghez, amelyekre önmagában egyikünk sem lett volna képes, de összetartásra törekvéssel, amely az Új Akropolisz elveinek egyike, meg tudtuk őket valósítani. Ha nagy vállalkozásokról is volt szó – hiszen egy-egy nagyszabású természetvédelmi vagy szociális akciót, kulturális kiállítást, nyilvános előadást kidolgozni, megszervezni bőven tartogat tanulási lehetőségeket –, amiben összefogtunk és önkéntesen ki-ki hozzájárult a szakértelmével, ötleteivel, energiájával, az megvalósult.
A múltban való megmerítkezés a magyarországi Új Akropolisz székhelyein zajló tevékenységek bemutatásával folytatódott. A filiálokból érkezett tagok berendezték a standjaikat, a tagok pedig körbejárva a termeket, ízelítőt kaphattak az egyes városok távolabbi vagy közelmúltjából, hol, mivel foglalkozunk a különböző kultúrák és az egyetemes bölcsesség tanulmányozása mellett önkéntesként. Ebben a kötetlen formában nemcsak a múlt szövedéke tárult fel, hanem a tagok közt friss kapcsolatok is szövődtek.
Ezt a sok-sok élményt és a meglévő filozófiai kapcsolódásokat, barátságokat közös fotózással is megörökítettük, de ennyien már csak az udvaron fértünk el, a fotó pedig a függőfolyósóról készült. Innen, fentről nézve rá lehetett látni a 40 év egyik legfontosabb eredményére, a tagság zömére, akiknek vezérfonálul szolgál a filozófia a saját életükben is, csakúgy, mint az iskolában a közösségépítésben és egységalkotásban. Ennek öröme adta az ünnepség fényét, felszabadultságát.
Természetesen az ünnepnapon a művészeti műsorok sem maradhattak el, így az egyik tanulócsoport felelevenítette az elmúlt évek egyik fergetegesre sikerült retorikaelőadását, amely Buddha és a kis hernyó tanmeséjét dolgozta fel a legkülönbözőbb, tanulságos és igencsak mulatságos stílusokban. Az Új Akropolisz országos kórusa egy dalcsokorral készült, és az elmaradhatatlan 40. évfordulóra készült torták előtt még egy férfias néptáncbemutató is szélesítette a tagság kulturális kitekintését.
Egy éve annak, hogy a magyarországi Új Akropolisz vezetését Deák Szilviától egyik tanítványa, Grúsz Róbert vette át, amelyről az alapító a számos szellemi kihívás mellett, – amelyen együtt átment az újkori filozófusok közössége, – a legnagyobb győzelemként számolt be. Hiszen a folytonosság megvan, a filozófiai életmód szeretetének tüze és a testvériség ébresztése iránti elhivatottság átadódott, és mindezt közös erővel éltetjük tovább. Nálunk, Magyarországon, és az egész világban.
Kép: Új Akropolisz
