2011. február

Az internet veszélyei

Az internet egy eszköz, és mint ilyen, építő és pusztító is lehet attól függően, mire használják. Az internet révén megoszthatunk egymással bármit, együttműködéseket indíthatunk el, és segítségünk eljut a világ bármelyik részébe. Gyorsan és olcsón érhetünk el információkat, és az egész világ kultúrkincsének forrásművei hozzáférhetők.

Mégis tudnunk kell, hogy vannak alábecsült veszélyei: a net például érzelmi és mentális függőséget okozhat. Ha naponta használjuk, érdemes megfigyelnünk, mi az első dolgunk reggelente felkelés után. Mennyi idő telik el, amíg bekapcsoljuk a számítógépet, hogy ránézzünk levelezésünkre? Mennyi időt fordítunk naponta netes böngészésre?

Akkor van baj, ha függni kezdünk a szolgáltatásaitól: e-mail, játékok, chat, közösségi oldalak, információk... Újabb hibával bővült rossz tulajdonságaink listája, hiszen ez a függőség károsan befolyásolhat kapcsolatokat, alááshat házasságokat és barátságokat, illetve gyengítheti és a virtuális világ rabjává teheti akaratunkat.

Az internet hozzájárult az életritmus mesterséges felgyorsulásához, szorongást és stresszt okozva. Már nem tartjuk be az élet természetes ritmusát, hiszen ma egyetlen idő létezik, amelyben nincsen sem ritmus, sem harmónia: a lineáris idő, az internet ideje.

Az internet igen hasznos lehet, ha konkrét információért megyünk fel a világhálóra, de az már gondot jelent, ha órákon át szörfözünk, csak hogy kielégítsük intellektuális kíváncsiságunkat, azzal áltatva magunkat, hogy többet akarunk tudni és naprakészebbek szeretnénk lenni.

A böngészés iránti mentális éhség megzavarhatja időérzékünket és fokozhatja szétszórtságunkat. Mivel megvan a veszélye annak, hogy csak felületesen érintjük a témákat, ezért nem biztos, hogy eljutunk a mélyebb megértésig, sőt, lehet, hogy nem is tanulunk semmit. Ha ugyanennyi vagy akár kevesebb időt egy jó könyv olvasásával töltenénk, lehet hogy sokkal jobban táplálnánk belső világunkat.

Sajnálatos módon a bonyolult, vonzó és függőséget ébresztő világháló, keletkezésétől mind a mai napig úgy terjed, hogy lehetetlen irányítást gyakorolni felette. Megteremtett egy törvények és erkölcsi irányvonalak nélküli világot, mivel megadja a lehetőséget, hogy névtelenek maradjunk, olyasmit is mondhatunk és tehetünk, amit sohasem tennénk, ha a tetteinket fel kellene vállalnunk. Így bárki ítélkezhet és bírálhat anélkül, hogy felelősséget vállalna érte.

Ráadásul lehetővé tesz egy fiktív életet, ahol bármilyen képzelgés kiélhető, és ahol ki lehet elégíteni a személyiség gyengeségeit, amelyeket át kellett volna alakítani vagy legalább uralni kellene. Minden hetedik, 10 és 17 év közötti gyerek szexuális meghívásokat kap a neten keresztül erkölcstelen emberektől. 1988 óta a gyermekpornográfia 1500%-kal nőtt. Emellett bárki hozzájuthat minden szükséges információhoz, ha bombát akar készíteni, garázdaságot vagy emberrablást akar kitervelni. Röviden: bármilyen bűncselekmény klikk-közelbe került.

Ezenkívül az internet a fontos kategóriába sorolta a mindennapos, apró-cseprő témákat. Olyan, mintha kiszabadult volna egy gigászi szellem, és mindenki úgy érzi, meg kell osztania másokkal a leghétköznapibb, személyes történéseit, sőt temérdek időt fordít arra, hogy mások hasonszőrű beszámolóit olvasgassa.

Nem ritka, hogy ezt a személyes kommunikációt, amely ily módon nyilvánossá és tömegessé válik, kihasználják a tolvajok és bűnözők, akik visszaélnek az információkkal, hogy betörjenek a hiszékeny milliók otthonaiba és személyes életterébe.

A közösségi oldalak terjedése, amelyek szinte csak virtuális világbeli barátságokat szülnek, nem segítik valódi barátságok szövődését, hiszen ha nincs konkrét kapcsolat az emberek között, az együttélés értékei sem verhetnek köztük gyökeret. Számítógépünk mögött elszigetelődni a való világ és a jelenkorhoz tartozásunk kerülésének egyik módja.

Az emberek akkor gazdagodnak, amikor személyesen érintkeznek, hiszen az együttműködést tanulják, ahol mindenki a legjobb részét adja hozzá a közöshöz. Szükségünk van arra, hogy egy közösség tagjának érezzük magunkat, ez a közösség azonban nem lehet virtuális, mert akkor fiktív lesz.

Az üzletre zsugorodott oktatás is teret hódít a virtuális világban. Mintha elegendő lenne olvasmányokat, képanyagokat és véleményeket közreadni, és teljesen mellőzni az élő ember közvetítését. De hogyan lehet virtuálisan formálni a jellemet vagy fejleszteni a jó ítélő- és megkülönböztető-képességet? Az oktatás és nevelés nem lehet gépiesített, és a webes oktatás nem helyettesítheti a közvetlen kapcsolatot a tanító és tanítvány között.

Mindent összevetve: ne tulajdonítsunk az internetnek nagyobb fontosságot, mint amelyet megérdemel, és ne engedjük belerángatni magunkat hálójába. Használjuk felelősségteljesen.

Beatriz Diez Canseco
Az Új Akropolisz nemzetközi elnökhelyettese

Az érvényesülés

Gondolkodjunk el azon, amit a mai ember egyik legfőbb értékének tekintenek: mik az érvényesülés, a siker különböző ismérvei? Egyvalami vitathatatlan: minden ember, így vagy úgy, ki akar emelkedni, győzni akar, és ez életbevágónak tűnik. Szükségét érezzük, hogy tegyünk valamit, de különösen annak, hogy ez a tett fontos legyen; igényeljük a cselekvést, de az olyat, ami nem marad észrevétlen. Azt szeretnénk, ha lennénk „valakik”, és nem vesznénk bele a névtelenségbe, ha a nevünk minél több embernek mondana valamit.

Az élet törvénye természetes módon cselekvésre késztet. Az egész világegyetem sürgölődik, mozog, halad valamerre, még akkor is, ha a végcélja nem is teljesen világos számunkra. Így az is természetes, hogy bennünk is jelentkezik ez a cselekvési igény, ha követjük az egyetemes törvényeket. Az sem meglepő, hogy minden tettünknek következménye, megfelelő eredménye lesz. Manapság azonban a cselekvést és következményeit a könnyen szerzett siker rózsaszín szemüvegén keresztül látják: érvényesülni kell, ki kell emelkedni a többiek közül, csakhogy nem számít, hogy feladatainkat jól végezzük-e, elég, ha ennek látszatát keltjük.

Az érvényesülésnek ezen a kényszerpályáján az emberek különféle viselkedési formákat vesznek fel:
– Egyesek személyes erőfeszítéseket tesznek, és lehetőségeiket mérlegelve keresik a kiemelkedés megfelelő módjait.
– Mások, bár nem kímélik az energiát és a ráfordított munkát, nem válogatnak az eszközökben, hogy megszerezzék a vágyva vágyott presztízst.
– Olyanok is akadnak, akik egész egyszerűen elnyomják a többieket, hogy ők maguk többnek tűnjenek.
Akárhogy is, az elért eredmények kevés kivételtől eltekintve eléggé elszomorítóak. A kierőszakolt külső győzelmeket a legjobb esetben is elégedetlenség követi, de összetört és neurotikus ember is akad bőven. Nincs hiány a csüggedőkből, irigyekből, indulatos és erőszakos emberekből vagy hiúakból, kegyetlenekből és könyörtelenekből, és el ne feledkezzünk a piócákról, azaz a haszonlesőkről és még számtalan más fajtáról, amelyek a faunát színesítik.

Feltesszük a kérdést: hová vezet ez az út, és van-e értelme? A történelmünk, az emberiség tudása és saját tapasztalataink is mind arra figyelmeztetnek, hogy a talmi csillogás jön-megy, olyan változékony, ahogy a szél fúj. Amit ma értéknek tartanak, azt holnap elítélik, és amiért tegnap halálra ítéltek, azért ma piedesztálra emelnek.

Kik között és miért akarunk érvényesülni?

Ezek a kérdések rámutatnak, hogy a kitűnési vágyat a lélek természetes jellemzőjének kell tartanunk: az ember sajátsága, hogy egyre többre és jobbra törekszik. Ezenkívül az érvényesülés fő jelentéstartalma a növekedés, a valódi növekedés, ahelyett, hogy gólyalábakra állnánk. Azt jelenti, hogy belülről nyújtózunk felfelé és a nemesebb felé. Ráadásul magában foglalja az önbecsülést is, azt, hogy kibékülünk saját lelkiismeretünkkel.

Vannak olyan kiemelkedési formák, amelyek mára már csaknem feledésbe merültek, amikor például:
– önismeretre törekszünk, hogy kordában tartsuk negatív tulajdonságainkat, és megerősítsük a pozitívakat,
– nem szégyellünk azok példájából tanulni, akik képesek voltak a jó, a szép és az igaz mellett kiállni,
– elhatárolódunk a divatos trendektől, vagy az éppen uralkodó, ésszerűnek tűnő félremagyarázásoktól,
– életünket a tökéletességre törekvés gyakorlóterévé tesszük…

Ne feledjük, hogy nem elég, ha csupán egy-egy pillanatra emelkedünk ki, hiszen később ugyanaz a kétségbeesés telepszik majd ránk, mint azokra, akik nem jutottak hozzá a vágyott státuszszimbólumokhoz. Válasszuk inkább az eltökéltebb és kitartóbb igyekezetet, amely szilárd, biztos és folytonos belső növekedéssel jár, s mindig a teljesebbet és a jobbat tartsuk szemünk előtt.

Ezért jártuk körül az érvényesülés szükségességét és értelmét, valamint azt, hogy ténylegesen milyen eszközökkel érhetjük el. Nem vitás, szükségünk van rá. Az érvényesülés értelmezése és eszközei azonban minden ember egyéni választásától függnek, és ennél fogva mindig jól jönnek a legőszintébb, saját magunknak feltett kérdések.

Delia Steinberg Guzmán
Az Új Akropolisz nemzetközi elnöke

Februári kvízfeladványunk:

>1. Platón többször vendégeskedett Szicília szigetén, a király unokaöccsét, Diónt tanította. Egy vacsoránál Dionüsziosz, az uralkodó, a következő szavakkal vetette Platón szemére túlzott erkölcsösségét: „A szavaid, akár egy öregemberé.”  Hogyan válaszolt Platón?

a) „A Te szavaid, meg mint az ifjaké” – válaszolta rövid gondolkodás után Platón. Ez kétértelmű kifejezés volt, mert egyfelől legyezgette a király hiúságát, másfelől az értő füleknek arra utalt, hogy az uralkodó éretlen jellemű, ifjonti és bohó.
b) Semmit sem szólt. Innen ered az az ókori szólás, hogy „ne szólj szám, nem fáj fejem”.
c) „A tieid meg egy zsarnoké” – vágott vissza Platón. Mire a türannisz dühében börtönbe vetette, majd eladta rabszolgának.
d) „Öregség boldogság.” (ευτυχία σε μεγάλη ηλικία) – válaszolta Platón, amelyet úgy is lehetett érteni, hogy „Öregség bolondság.” (ετυχίαα σε μεγάλη ηλικία), amin mindenki jót nevetett.

2. Mire szolgált a Héraklész tizenkét munkája néven ismert mítoszgyűjtemény?

a) Minden mondavilágban találunk ilyen jellegű történeteket, mint ahogy ma is születnek romantikus, kalandos történetek. A görögök más szórakozás híján ezeket mesélték, bővítgették.
b) A mítoszok tapasztalatot akarnak átadni. Asztrológiai, etikai, néha történelmi kulcsokban is lehet értelmezni őket. A tizenkét munka így tizenkét asztrológiai jegyre utal, a legyőzendő szörnyek pedig a szellemivé váló ember útján megjelenő legyőzendő nehézségek.
c) Korábban Severios munkái, vagy Hésziodosz Munkák és napok című írásai ugyanezt a célt szolgálták: túlvilági jutalmat ígértek a szorgosoknak. Erre pedig szükség is volt a közismerten lusta görögök számára.
d) Ezek az i. e. 5. század körül felbukkant különféle történetek valójában a parasztság és nép (munkásosztály), valamint az arisztokrácia között dúló osztályharc röpanyagának maradványai, amelyek a nép körében terjedtek. Héraklész, a nép fia megharcol az ellenségekkel, akik a legújabb kutatások szerint a népet elnyomó figurák allegóriái voltak. Így pl. a nemeai oroszlán ragadványnéven ismert közutálatnak örvendő athéni bíra legyőzése egyben buzdítás is volt a hatalom átvételére, és ez vezetett el végül az athéni demokráciához.

3. Az I. kereszteshadjárat után alakult meg a templomos lovagrend, amelynek tagjai a zarándokutak védelmét tűzték ki célul. Miért volt ez a rendnek olyan fontos?

a) A zarándokutak összekötötték a keleti és nyugati kultúrát. A templomosok nemcsak a zarándokokat óvták, hanem magát az utat, mint kapcsolatot is. Számos ókori tudás a Nyugat-római Birodalom bukása után elveszett, de Keleten megőrződött. A templomos rend lovagjai így nemcsak a keresztényeket óvták, hanem az emberiség Keletről visszaáramló, közös bölcseleti, kulturális kincseit is.
b) A zarándokutak védelme ügyes marketingfogás volt, amely jól palástolta a rend valódi céljait: a gazdasági és politikai megerősödést. Ezért lehetett, hogy a rend felbukkanása után néhány évtizeddel már számos birtokkal és oly sok pénzzel rendelkeztek, hogy bankrendszert alakíthattak ki, elsőként Európában.
c) A védelem ürügyén ezek a harcias bajkeverők Isten nevében foghattak kardot. Mivel a rend válogatás nélkül menedéket adott bűnözőknek, vérszomjas rablólovagoknak is, ezért az Egyház szemet hunyt a rend működése felett. Ezért is lehet, hogy a korabeli statisztikák szerint visszaesett a bűnözési ráta Európában.
d) A zarándokutak védelme óriási bevételi forrás volt. Korábban a Muzulmán Kegyes Liga harcosai szedtek védelmi pénzt a zarándokoktól és kereskedőktől, most hivatalosan az Egyház tehette meg, ezért volt szükség mielőbb egy lovagrend megteremtésére.

elehir[kukac]ujakropolisz.hu (Írd meg nekünk) tippjeidet. A helyes megfejtők között jegyeket sorsolunk ki egy tetszés szerinti programunkra, vagy választhatnak egyet Fortuna füzeteink közül.

„A beszéd képessége emberi kiváltság, a hallgatni tudás emberi kiválóság. A kimondott szavak mögött szándékok rejlenek; a hallgatásba bölcs megértés, türelem, tisztelet vegyül. Egy embert inkább hallgatásából, semmint beszédéből ismerhetünk meg – vagyis abból, hogy kellő pillanatban hallgatni tud.”
(Khioszi Tatiosz)

További idézetek a beszélgetésről >>