Orpheusz – avagy hogyan váljunk útféliből úttörővé

    Esemény típus
    Előadás
    Időpont
    Helyszín
    Hunyadi Kultúrműhely, Budapest, II., Margit krt. 64/B, fszt. 6.
    Alvilágjárás, a görög mitológia eredete, a lant csillagkép és Luke Skywalker – mind kötődik valamilyen formában Orpheuszhoz, a görög mitológia rejtélyes alakjához, mondta el Rusznák György történész a Hunyadi Kultúrműhely legutóbbi kurzusán. Az Új Akropolisz görög archetípusokról szóló előadássorozatának idei utolsó, film- és zenei részletekkel tűzdelt állomásán fény derült az Orpheusz-típusú férfiak sajátos jegyeire. A filozófiai mélységet tükröző bemutatón kiderült, milyen nehézségekkel kell megküzdenie az életben ennek az embertípusnak, és milyen eszközei lehetnek ahhoz, hogy érvényesülni tudjon a mai világban.

    A mitikus-történeti Orpheusz

    „Az archetípusok olyan erők, amelyek mindnyájunkra hatnak, de mindenkiben más-más erő a meghatározó. Így beszélhetünk Héra- vagy éppen Athéné-típusú nőkről, Zeusz vagy Arész erejét magában hordó férfiakról és így tovább” – kezdte előadását Rusznák György, aki az egyes férfiúi archetípusok főbb jegyeinek áttekintése után elsőként Orpheusz mitológiai alakját vázolta fel a közönségnek.
    Apollón isten és Kalliopé múzsa gyermekeként Orpheusz csodálatos zenész, aki úgy pengette kitharája kilenc húrját, hogy parancsának az egész természet engedelmeskedett. Ábrázolásain ezért a legkülönfélébb vadállatok ülik körbe a muzsikáló Orpheuszt, aki tehát – szimbolikusan – a benne élő harmóniának hála a legvadabb érzelmeket is képes volt megszelídíteni.
    Egy legenda a görög hexameter feltalálását is az istenséghez köti – folytatta az előadó –, „hiszen a jambusok sajátos ritmusát csak az hallja meg, aki tudja, hogyan olvassa őket. Ugyanúgy, ahogy a természet rejtett működéséről, törvényszerűségeiről is csak az arra érzékeny lebbentheti fel a fátylat.” Orpheusz márpedig beavatást nyert az egyiptomi misztériumokba, így megismerhette az élet és a halál rejtelmeit. Ezzel a tudással érkezett Görögországba, ahol megújította a régi, vad áldozatbemutatásokat képviselő vallást, és lefektette a ma ismert görög mitológia alapjait.
    A múzsai szépséget képviselő vallásalapító alakja művészek százát ihlette meg, köztük a festő Caspar David Friedrichet vagy Monteverdit. Utóbbi L’Orfeo című operájából a közönség azt a jelenetet tekinthette meg, amikor Orpheusz megjárta az alvilágot: halott kedveséért alászállt, és zenéjével még Hadész és felesége, Perszephoné szívét is meglágyította. Nem fogadták azonban mindenütt hasonló lelkesedéssel, hiszen a mítosz szerint amikor Thrákiába érkezett, hogy vallási nézeteit terjessze, az ottani Dionüszosz-kultusz őrei, a bakkhánsnők elkapták és szétszaggatták Orpheuszt. Nimfák később megtalálták a vallásalapító fejét, amely életben maradt és jóslatokat kezdett mondani, kitharáját pedig apja, Apollón a csillagok közé emelte, örök emléket állítva fiának a lant csillagképpel.

    Az Orpheusz-típusok egész sora

    Hogy Orpheusz erejét mai viszonylatban kézzelfoghatóbbá tegye, az előadó olyan karaktereket, valós vagy épp kitalált személyiségeket sorolt, akik valamilyen jellegzetességük révén kapcsolódnak az archetípushoz. Hadrianus például a 2. században vagyonának jelentős részét a Római Birodalom felvirágoztatására, épületei felújítására, a kultúra és szépség terjesztésébe fektette – épp így elkötelezett híve Orpheusz is a letisztult formáknak és a szépségnek, amely mögé mély tartalmat rejtettek. Dante érdeme, hogy Isteni színjátékával előadja, hogyan is képzelhetjük el az alvilágot és mennyet, vagyis egyesíti olvasójában a látható és láthatatlan világot, ahogy Orpheusz is bejárta és megismerte az alvilágot. Shakespeare olyan drámákat írt, amelyek cselekménye régi idők mítoszait, meséit eleveníti fel (a Rómeó és Júliától a királydrámákig), ám azokat olyan köntösbe bújtatta, hogy magasztos mondanivalójuk az egyszerű népnek is befogadhatóvá vált – így újította meg a görög vallást Orpheusz, és kilenchúrú hangszere segítségével így találja meg a közös nyelvet a természet bármely lényével. A Gyűrűk ura Frodója is orpheuszi erőket csillogtat, hiszen csak úgy teljesítheti küldetését, hogy megsemmisítse a csábító hatalommal kecsegtető gyűrűt, ha a lelke tiszta, és oly harmónia lakozik benne, mint Apollón gyermekében. Csakúgy, ahogyan Luke Skywalkert is megkísérti a sötét oldal hatalma, de végül egyensúlyt hoz az erőbe, és ahogy Orpehusz meglágyította Hadész szívét, Luke is visszasegítette a fényes oldalra a félelmetes Darth Vadert. A közönség számos színház- és filmrészletet tekinthetett meg, így például láthatta A Legyek ura című film Simonját vagy A Remény rabjai Randyjét, hogyan gondolkodnak, hogyan kerülnek a társadalom peremvidékére és hogyan alkotnak mégis maradandót idegen közegükben.

    Az Orpheusz-típus egyedi jellemzői

    Mit szűrhetünk le mindezekből erről az archetípusról, és mire érdemes figyelnie annak a férfinak, akiben ez az erő munkál? Kezdetben az Orpheusz-gyermek élete nem könnyű a mai társadalomban, hiszen ő nem akar versenyezni, különösebben nem érdeklik a viaskodással járó sportok sem, és talán a lányok sem érdeklik annyira, mint kortársait, így lehet, hogy fokozatosan kiszorul a fiúbandákból. Ez azonban másféle magány, mint általában: az Orpheusz-típus szeret visszahúzódni, jobban lekötik az élet nagy kérdései, mint a mindennapok felszínes harcai; nem érdekli, hogy ő legyen a császár, csak az, hogy a benne lévő szépséget hogyan tudná megnyilvánítani.
    A legfontosabb ismérve később is az, hogy úgy tartja, minden megvan belül, nincs szükség semmi külsőre – és valóban, ha megtanulja, hogyan járja be saját mélységeit – ahogy a mitikus lény is bejárta az alvilágot –, és felszínre tudja hozni a titkon szunnyadó szépséget, fantasztikus dolgokat valósíthat meg. Sok művész, festők, zenészek, színészek rejtenek magukban orpheuszi készségeket. Amikor alkot, nem biztos, hogy valami teljesen újat ötöl ki, hanem – ahogy Shakespeare – a meglévőből hoz létre valami szebbet, mélyebbet, tökéletesebbet.
    Mindezekből kitűnik, hogy „Orpheusz” a tettek embere: keveset beszél, kevéssé vegyül, mert az életcélja az, hogy egyesíthesse a látható és a láthatatlan világot, és mindent ennek szeretne alárendelni. Imádja a természetet, a munkájáért talán kevésbé rajong, és nem is szeret beszélni sem erről, sem a politikáról, csakis az őt foglalkoztató ember- és természetismereti kérdésekről. Társadalmunkban egy az érzelmeit kinyilvánító férfi nehezen érvényesül, de az Orpheusz-típus mégis szeretné kifejezni érzelmeit. Ezért is fontos neki a szerelem, és ha megtalálja azt a nőt, akivel meg tudja osztani bensőséges gondolatait, az a hölgy igazi ihletője, inspirálója lehet, valódi útitárs az önismeretben és a lelki fejlődésben.

    Nehézségek az Orpheusz-típus életében – és a kiút

    „Mivel a környezete nem érti meg, visszahúzódó lehet, sokszor maradhat ki a közösségi élményekből, mert úgy érzi, nem fogják megérteni” – tért rá az előadó a típus életében mutatkozó esetleges nehézségekre. Ez a férfi gyengének érezheti magát, hiszen nincs sok sikere a nőknél és nem veszi körül millió barát, így végül antiszociálissá válhat, és hajlamos lehet a teljes bezárkózásra is. Meggyőződésévé válhat, hogy senki sem szereti, és mivel elkezd kizárni másokat, ráborulhat az önzőség sűrű leple is, és végül valóban senki nem fog kapcsolatot keresni vele. Külön nehézség, hogy társadalmunkban nehéz törtetés nélkül érvényesülni, így az Orpheusz-férfi nem igazán tudja kivirágoztatni képességeit, ezért környezete nem is tudja meg, mi rejtőzik benne.
    Ebből a magányból azonban kisegítheti egy igaz barát. Akár úgy, hogy – például egy Apollón-típusú férfi – jól tud hatni rá, és rá tud mutatni, hogyan tudná erényeit jól kiaknázni; vagy – mondjuk egy Dionüszosz-típusú férfiról – átragadhat rá a lelkesültség, aminek hála később kevésbé sínyli meg, ha nem fogadják el az ötleteit azonnal; vagy pedig egy Hermész-típusú férfi adhat neki kezdő lökést, aki maga is kereső, és megérti a legkülönbözőbb embereket, képes lehet közvetítőként szerepelni barátja és a külvilág között. Ha valahogy megtalálja a csatornákat embertársaihoz, képes felfedezni a benne rejlő erényeket és szépséget, és rálel egy útra, hogy ezeket közvetíthesse is, boldog ember válhat belőle. És boldoggá tehet másokat is, ha fogékonyak arra, hogy harmóniát keressenek a világban.
    Az Orpheusz-férfi, ha megtanulja, hogy találja meg a helyét a társadalomban, képes bejárni lelke mélységeit, és megtalálja a megfelelő egyedi formákat az ott talált kincsek közvetítésére, újításaival még hasznára is válhat környezetének. De e sajátos működés helyének, idejének és módjának felfedezése egyedül őrá vár – ha ezt a munkát nem spórolja meg, mindig önmaga lehet és mindig abban a harmóniában élhet, amely szíve örök, kiolthatatlan vágya.

     
    Előadó