Műhelytitkok – Tamo harcművészeti műhely

    Előadás gyakorlatokkal
    Kezdete
    2019.02.23. szombat 15:00
    Vége
    2019.02.23. szombat 16:00
    Helyszín
    Főnix Kultúrműhely, Budapest, VIII. Rigó u. 6–8.
    Részvételi díj
    díjmentes program

    Műhelytitkok – Tamo harcművészeti műhely

    5. rész: Küzdelem a harmóniáért
    5. rész
    Küzdelem a harmóniáért
    Az erő két oldala...

    Miért foglalkozik egy mai filozófus harcművészetekkel? A filozófia a harcművészetekhez hasonlóan az ellentétek feloldásának is az útja. A harcban megjelenő ellentéteket – támadás és védekezés – azért tanulmányozzuk, mert ezáltal értjük meg a harmónia természetét.

    „A harcos valójában olyan embert jelent, aki ragaszkodik a szeretet erejéhez, és ezért a szolgálatába áll.”  Uesiba Morihei

    Egy óra mozgásos filozófia Taijutsu technikával.

    Az ősi tanítás szerint valaki vagy harcosnak születik, vagy nem. Hogy mitől függ, ki milyen jövő felé néz? Természetesen a múltjától. Harcossá válni kell, akár életeken át. Ez az ember természete: a szellemi mozgató áthatja a tehetetlen anyagot, amely ennek minden súlyával ellenáll. Az ember, aki születésével szellem és anyag harcának kellős közepébe csöppen, egy ideig csupán elszenvedője mindenféle törvényszerűségnek, ami ezt a harcot jellemzi. Lelki furdalások, önmarcangolás, meghasonlás, csalódottság, és megannyi minden még, ami játékra éhes életünk fiatal egére felhőket hoz. Nem is csoda, ha úgy érezzük, az élet hatalmas, mi kicsik vagyunk, és az élet, a játék elrontója, uralkodik sorsunk felett… Idővel azonban, felnőtté érve egyre többet tapasztaljuk, hogy helyzetekbe kerülve döntenünk kell, és döntésünk következményei a sorsunk saját magunk által megteremtett részeivé válnak. Elkezdhetjük kezünkbe venni az életünket. Ráébredünk, hogy megszerezhetjük az irányítást, rendelkezhetünk az életünk egy része felett. Megérezzük az erőt…


    Adottságaink, képességeink, amelyekkel születtünk, személyes megjelenésünk támpontok az életben, ezeket ismerve, használva találunk magunknak elfoglaltságokat, barátokat, munkát, párt. Azok a képességeink azonban, amelyekről keveset, vagy semmit nem sejtünk, röviden, a bennünk szunnyadó erő ugyanúgy hatást gyakorolhatna erre az életre, csakhogy mi könnyen beérjük a minimális erőfeszítéssel, ami a túlélésünkhöz, vagy éppen életszínvonalunk megtartásához kell. A rejtett képességeinkről szóló tanítást a megmosolygott fantasztikus filmek, vagy a mítoszok túlságosan elvontnak talált világába száműzzük, és azt hajtogatjuk, „nem szükséges változnom, így vagyok jó, mindenki fogadjon el ilyennek…”. Ehhez nagyon könnyű hozzászokni, de az ár, amit a kényelemért – és lustaságunkért - fizetnünk kell, a kiüresedett élet érzése.


    A harcos akkor születik, amikor az ember már nem elégszik meg önmaga sikert hozó adottságainak jótékony átmeneti hatásaival, nem éri be a személyisége sikereket is hozó hatóerejével, hanem a fejlődés lehetőségének megragadására használja azt fel. Ez a fejlődés a szellemi felé fordulás, annak felismerése, hogy az életünk nem a véletlen műve, hogy célunk van azzal, feladatunk, amelynek megértéséhez és elvégzéséhez útmutatásra van szükségünk.


    Miután megérezzük, hogy erővel rendelkezünk, útelágazáshoz is értünk egyben, amit fejlődésünk tesz szükségessé. Az erő, tudást jelent, a tudás pedig hatalom. Mihez kezdesz a hatalmaddal? Az útelágazás látszólag az erő két oldalára visz, nekünk pedig az egyiket ki kell választanunk, hisz nem járhatunk egyszerre két úton. Csakhogy az erő önmagában teljesen tiszta és egységes, viszont megnyilvánulásai rajtunk múlnak. Mi magunk teszünk az erőt érezhetővé, láthatóvá, mi tükrözzük vissza környezetükbe, és a tükörképek jellemzően valamelyik oldalhoz köthetőek. Ami a személyiségünket illeti, egyik oldalon – leegyszerűsítve – önmagunk formálását, bizonyos értelemben lemondást, a másikon befolyást, és első sorban mások kihasználását akarjuk. Mindkét úton a világ törvényei „jönnek szembe”, és míg az egyiken a velük való együttműködést tartjuk kívánatosnak, a másikon azok felhasználását keressük személyes céljainkra.


    Az erő két oldala bennünk létező kettősség csupán, mert nekünk van két oldalunk! Bennünk dől el, hogy mit teszünk ezzel a mindenre kiterjedő, egységes hatással, amit így, vagy úgy képesek vagyunk tükrözni… A különbség tehát rajtunk múlik, megértésünkön, választásunkon, képességeinken, tudásunkon. Ezek mentén vagy az igazi erő, vagy az erőszak jelenik meg. Melyik a helyes működés: a természet erejével, a világ törvényeivel való együttműködés, vagy a természet kihasználása saját boldogulásunkra? A világ és önmagunk megértése és ezek harmóniája a fontos, vagy a világ átalakítása sajátos igényeinknek megfelelően? Választanunk kell.


    A Taijutsu gyakorló ott találja meg a különbséget az igazi erő és az erőszak között, hogy erejét kitartó türelemmel és nyugalommal vegyíti, és leginkább „csak” készenlétben tartja. Hogy kell ezt érteni? Nem dönti el előre, milyen technikával nyilvánul meg egy küzdelemben, mert a harc majd megszüli a technikát. Nem készül győzni, nem sémákban gondolkodva reagál, az ártás szándéka nélkül cselekszik. Miért bízhat önmagában? Az igazi erőből nyugodt, és elfogadó-éber lelki viszonyulás következik, ami a helyzethez és a pillanatba illeszkedő legjobb saját erőnket mutató választ fogja előhozni belőlünk. Legyen az egy mozdulat, gesztus, vagy szó.
    Az útelágazáshoz érve a harcos tudja, melyik ösvényt válassza… Te vajon harcosnak születtél?

    Olvasd el interjúnkat a műhely vezetőjével!

    Előadó