FILO-kávéház: Az útról útkeresőknek

Az út mint szimbólum gyakran felbukkan különböző filozófiai vagy irodalmi alkotásokban. Megjelenít egy rövidebb-hosszabb fejlődési szakaszt, vagy akár az ember áthaladását az életen, ami számos kérdést felvet: Milyen ez az út? Honnan jön és hová tart? Egy útkereszteződésnél melyik irányt válasszuk? Mit kezdjünk a próbákkal az úton? Hogyan találjunk rá a saját utunkra? És van-e az emberiségnek közös útja?
A beszélgetés során filmrészleteket, irodalmi és filozófiai műveket is segítségül hívunk saját válaszaink megleléséhez.

„Az igazi utak az ember számára sohasem vízszintesek, hanem a hegynek felfelé tartanak. Mindig többre van szükségünk ahhoz, hogy boldogok legyünk, és ha ez a törekvés a lelki és szellemi „birtokra” vonatkozik, azt mindig magunkkal vihetjük majd az úton… A nagy utazó maga a lélek, amely gyűjti a tapasztalatokat, tanul és csiszolódik, és ahogy a keleti történetekben a grafit, az út végére maga is gyémánttá nemesedik.” (Delia Steinberg Guzmán)

„Lehet, hogy az út, amelyet kinek-kinek követnie kell, már ott húzódik a lába előtt, csak látni nem látja.”(J. R. R. Tolkien)

„A húszméteres faóriás egy pici sarjból fejlődött ki. A kilencemeletes tornyot egy sor téglával kezdik építeni. Az ezer mérföldes utazás egyetlen lépéssel kezdődik.” (Lao-Ce)