Filo-Café

A korlátokra leginkább mint szükséges rosszra tekintünk. Nem tehetjük szabadon azt, amit szeretnénk, mert lépten-nyomon akadályokba ütközünk. A társadalmi együttélésnek bizony vannak szabályai, de azzal együtt, hogy ezek betartása bizonyos esetekben nehezünkre esik, lehetséges, hogy mégis egyfajta védelmet biztosítanak számunkra. Tudnátok ilyen tapasztalatot találni az életetekben? Sőt, a korlátok, vagy keretek, melyek között élünk adott esetben még inspirálhatnak is minket, amikor ráébredünk az összetartó erejükre, és egyfajta rugalmas hártyaként tekintünk rájuk, melyeket tudunk tágítani, amelyeken belül képesek vagyunk növekedni.

Megkülönböztethetünk külső és belső korlátokat. Mik lehetnek a saját belső korlátaink? Az igazán nagy feladat ezek megtalálása, ami komoly önismereti munka. Aztán ha felfedeztünk magunkban ilyen hibákat/gyengeségeket/hiányosságokat, azon érdemes elgondolkodnunk, együtt kell-e élnünk velük, vagy talán javíthatunk rajtuk. Mi alapján dönthető el, hogy elfogadjuk vagy meghaladjuk-e az adott korlátunkat? És ha ez sikerült, hogyan valósítható meg az egyik és a másik? De tovább is mehetünk; megpróbálhatjuk a tapasztalatainkat másoknak is átadni, igyekezve őket segíteni a korlátaik meghaladásában vagy éppen a velük való együttélés nehézségeinek leküzdésében. Vannak ilyen élményeitek?

Az igazi, filozófiai értelemben vett korlátaink belülről „dolgoznak rajtunk”. Például nem viselünk jól valamit vagy valakit, de komoly összeütközésbe is keveredhetünk. Ez egy tünet. Hogyan kezelünk egy ilyen helyzetet? Megpróbáljuk a tünetet megszüntetni vagy igyekszünk megkeresni a probléma valódi okát? Egyszerűbb másra fogni, mint mélyen magunkba nézni, és ott felfedezni egyik „sárkányunkat”. Lehetséges, hogy mi léptünk át egy íratlan erkölcsi normát és a megoldás éppen az önkorlátozás lenne?

Nos, ilyen izgalmas kérdésekkel foglalkozunk a következő Filo-Café beszélgetésünkön!