Színház

Képzeljünk el egy színházat, ahonnan az előadás végén más emberként távozunk, mint ahogy érkeztünk. Ilyen volt az ógörög misztériumszínház és a japán „nó”, amelynek hagyományait Kovács Balázs és Gáspár Ildikó elevenítette fel az Új Akropolisz Filozófiai Iskola Főnix Kultúrműhelyében április 30-án. A szeminárium előtt a FILO-Szín társulat adta elő Platón Gügészről szóló mítoszából készült maszkos mozdulatjátékát, az est zárásaként pedig a közönség is megmozgathatta magát.

Nyughatatlan igazságkeresés, szókimondó őszinteség, meg nem alkuvó jellem – Giordano Brunóról, a tanítóról és vándorhumanistáról sokféle jelzőt sorolhatunk, mégis a legfontosabb talán, hogy klasszikus értelemben vett filozófus volt. A philo-szophia, a bölcsesség szeretete vezérelte minden belső keresését és ez adta gerincét tanításainak és elméleteinek. 1600. február 17-én, 7 évnyi börtönfogság és 52 évnyi szellemi szabadság után máglyahalált halt nézeteiért, ezért az Új Akropolisz központjaiban országszerte A szellem és a gondolat szabadságának napjával emlékeztek a nagyhatású filozófusra idén február 17-én.

„A színház maga a valóság, a tér és az idő korlátai nélkül.” Többek között ezt is megtapasztalhatták, akik eljöttek az Új Akropolisz augusztus végi Belső színész színjátszótáborába, Egerbocsra.

Sokunkat izgat a kérdés, vajon tényleg létezik egy állandó, változatlan lény bennünk, folyton változó körülményeink, feladataink, szerepeink és maszkjaink mögött? A gongszóval kezdődő egész napos színházkurzus elején is különféle maszkokat öltöttünk magunkra, hogy már a bemutatkozásnál megfigyelhessük, miként változik viselkedésünk egy egyszerű kis papírálarc hatására. Akaratlanul is jól megleptük egymást… és még jobban önmagunkat.

Tíz napot töltöttünk idén a Művészetek Völgyében, amelynek keretében több, gyerekeknek és felnőtteknek szóló előadást is bemutattunk.