Színház

Az ókori görög és a középkori japán nó-színház mágikus, lélekformáló műhelytitkaiba kaphattak betekintést, akik november 12-én ellátogattak az Új Akropolisz Filozófiai Iskola Hunyadi Kultúrműhelyébe. A szeminárium moderátora, Rusznák György történész arról faggatta a téma két szakértőjét, Kovács Balázst és Gáspár Ildikót, hogy vajon miben rejlett ennek a két, időben és térben egymástól oly távoli színházi formának az embert formáló ereje. Mindeközben a résztvevőknek arra is lehetőségük nyílt a Barbély Gábor színész vezette gyakorlatokban, hogy átéljék, milyen tapasztalatokat hozhat az, ha felöltenek egy maszkot.

Képzeljünk el egy színházat, ahonnan az előadás végén más emberként távozunk, mint ahogy érkeztünk. Ilyen volt az ógörög misztériumszínház és a japán „nó”, amelynek hagyományait Kovács Balázs és Gáspár Ildikó elevenítette fel az Új Akropolisz Filozófiai Iskola Főnix Kultúrműhelyében április 30-án. A szeminárium előtt a FILO-Szín társulat adta elő Platón Gügészről szóló mítoszából készült maszkos mozdulatjátékát, az est zárásaként pedig a közönség is megmozgathatta magát.

Nyughatatlan igazságkeresés, szókimondó őszinteség, meg nem alkuvó jellem – Giordano Brunóról, a tanítóról és vándorhumanistáról sokféle jelzőt sorolhatunk, mégis a legfontosabb talán, hogy klasszikus értelemben vett filozófus volt. A philo-szophia, a bölcsesség szeretete vezérelte minden belső keresését és ez adta gerincét tanításainak és elméleteinek. 1600. február 17-én, 7 évnyi börtönfogság és 52 évnyi szellemi szabadság után máglyahalált halt nézeteiért, ezért az Új Akropolisz központjaiban országszerte A szellem és a gondolat szabadságának napjával emlékeztek a nagyhatású filozófusra idén február 17-én.

„A színház maga a valóság, a tér és az idő korlátai nélkül.” Többek között ezt is megtapasztalhatták, akik eljöttek az Új Akropolisz augusztus végi Belső színész színjátszótáborába, Egerbocsra.

Sokunkat izgat a kérdés, vajon tényleg létezik egy állandó, változatlan lény bennünk, folyton változó körülményeink, feladataink, szerepeink és maszkjaink mögött? A gongszóval kezdődő egész napos színházkurzus elején is különféle maszkokat öltöttünk magunkra, hogy már a bemutatkozásnál megfigyelhessük, miként változik viselkedésünk egy egyszerű kis papírálarc hatására. Akaratlanul is jól megleptük egymást… és még jobban önmagunkat.

Tíz napot töltöttünk idén a Művészetek Völgyében, amelynek keretében több, gyerekeknek és felnőtteknek szóló előadást is bemutattunk.