Önirányítás

Kurzusunk körutazásra hív, ahol Kelet és Nyugat bölcseinek legfőbb gondolatait ismerheted meg három fő téma köré csoportosítva: Az ember és önmaga – etika; Az ember és társai – társadalomfilozófia; Az ember és az idő – történetfilozófia. Ezek együttesen segítenek, hogy helytálljunk az életben. Arra inspirálnak, hogy feltegyük az emberi élet nagy kérdéseit, és szembenézzünk az egyéni és közösségi lét kihívásaival.

Március 10-én 19:00-tól Egerben

Egy tanítás akkor értékes, ha az elmébe, az érzelmekbe és a tettekbe is beépül. Az utolsó pontnál találkozunk a legnagyobb nehézségekkel. A gondolatokat és az érzelmeket viszonylag könnyű jól kifejezni, de nagyon nehéz még egy lépéssel továbbmenni és a gyakorlati életben is alkalmazni a tanítást.

Az önmagunk fölött aratott győzelemhez nincs szükség haragra, elszántságra viszont annál inkább. Az előbbi úton a biztos rabság felé haladunk, az utóbbin a tudatos Én szabadsága felé.

Ismerd meg a sztoikus lelki viszonyulást egy Facebook elő előadáson keresztül, amely segíthet megbirkózni a változó életkörülményekkel! Eredményességét több száz év tapasztalat és modern kutatások is igazolják.

A mesék, mondák, mítoszok számos esetben nyújtanak útmutatást ahhoz, hogy hogyan küzdjünk meg azokkal az akadályokkal, amik útját állják, hogy valóban Önmagunkká válhassunk. Ezek akár több ezer éves történetek is lehetnek, a bennük rejlő kulcsok a jelenkor kihívásai között is segíthetnek minket a fejlődésben.

Egy ilyen mítosz Héraklész (Herkules) 12 próbája is, amelyek közül hármat járunk körül ebben az online beszélgetésben, és a bennük előforduló szimbólumokat együtt értelmezve gondolkodunk arról, hogyan lehetne ezeket az életünkben alkalmazni.

Tartalmas beszélgetés, gondolatok kicserélődése és azok más szemszögből való megközelítése.
Talán ez az, amivel össze lehet foglalni, hogy mi történik egy Filo-Café alkalmon.

Aktuális témánk az önazonosság. Ha mondanivalód vagy kérdésed van, amire a választ szeretnéd társaságban keresni a témával kapcsolatban, itt a helyed! Találjuk meg az utat egymáshoz a kusza útvesztő sötét járataiban!

Láttál már növényeket rágcsáló hernyót? Eszedbe szokott-e ilyenkor jutni, hogy ő az, aki majd jóllakottan begubózik, hogy hetek múlva szépséges pillangóként lásson újra napvilágot és virágról virágra szálljon? Az igazi megújulás szimbólumaként szokták emlegetni ezt a képet, amiről emberi életünkben is talán sokan álmodunk. De vajon tudjuk-e, hogy mi történik a gubóban a hernyóval? És tudjuk-e, hogy miben rejlik a saját megújulásunk titka?

Tartalmas beszélgetés, gondolatok kicserélődése és azok más szemszögből való megközelítése.
Talán ez az, amivel össze lehet foglalni, hogy mi történik egy Filo-Café alkalmon.

Aktuális témánk az hála. Ha mondanivalód vagy kérdésed van, amire a választ szeretnéd társaságban keresni a témával kapcsolatban, itt a helyed! Találjuk meg az utat egymáshoz a kusza útvesztő sötét járataiban!

Gyakran társítjuk a szabadságot a repülés képéhez, ami látszólag fityiszt mutatva a gravitáció törvényének, könnyeden oldja fel a tömegvonzás „súlyos” béklyóját. Talán sokszor érezzük mi is, hogy valami „lehúz”, a cselekedetekben korlátozva vagyunk és bármekkora erőfeszítés árán sem tudjuk azt csinálni, amit szeretnénk, miközben úgy gondoljuk, hogy mások bármit szabadon megtehetnek. Valóban így lenne, vagy csak mi képzeljük ezt, miközben a többiek is érzik ezeket a korlátokat, és sóvárogva néznek megint másokat, hogy ők azt tehetnek, amihez csak kedvük van?

Minden éjszaka átlagosan 4-5 alkalommal álmodunk, de nagyon sok esetben nem emlékszünk rá. Ha pedig mégis, kevés támpontunk van az értelmezéséhez. De miért lenne fontos érteni őket? Mert az álmaink megismerésén keresztül is önmagunkhoz kerülhetünk közelebb.

Szegeden, 2020. február 27-én csütörtökön 18:30-kor.

Ha csalódunk valakiben, akkor jó, hogyha tudatosítjuk - tanítják a sztoikusok, - hogy valójában nem az illetőben csalódunk, hiszen ő a saját természete szerint cselekszik, hanem abban a képben, amit alkottunk róla. Ez az, amiről a csalódás pillanatában kiderül, hogy nem felelt meg a valóságnak. Ha ezért az illetőt hibáztatnánk, az olyan lenne - fogalmazza meg Marcus Aurelius egyik rövid elmélkedésében - , mint ha egy fügefától várnánk el, hogy olyan gyümölcsöt teremjen, amiben nincs lé, vagy egy csecsemőtől várnánk el, hogy ne sírjon.