Filozófia

Előfordul, hogy megcsodáljuk valakinek az ügyességét, bármiről is legyen szó, vagy akár meg is irigyeljük. Ilyenkor érdemes elgondolkodni azon, az illető mennyi időt, energiát szánhatott arra, hogy szert tegyen irigylésre méltó képességére. Majd fontoljuk meg, vajon mi is rászánnánk-e annyi időt, és ha valóban annyira érdekel, tegyük is meg. Valószínűleg el tudjuk érni ugyanazt az eredményt, sőt akár többre is vihetjük. Könnyen, kívülről kapott ajándékként nem érkezik az, ami igazán értékes.

Tajvanban az Új Akropolisz tagjai filozófiai műhelyt szerveztek, ahol az idő rejtélyével foglalkoztak. A résztvevők arról beszélgettek, hogy vajon befolyásolhatjuk-e a jövőnket, vagy tudunk-e változtatni „előre elrendeltetett” sorsunkon? Bárhogyan is, mindenképp érdemes kezdeményezően viszonyulnunk az életünkhöz, amihez szükségünk van intelligenciára és képzelőerőre is. Ezért ezen az alkalmon a szervezők ezeket a készségeket fejlesztő gyakorlatokkal is készültek a hallgatóságnak.

A szeretet, szerelem erejéről tartottak előadást Tajvanon az Új Akropolisz Filozófiai Iskola tagjai. A beszélgetésen a résztvevők a szeretet két típusát különböztették meg, és közösen kerestek bárkinek latba vethető stratégiákat arra, hogy a minden emberben ott rejlő nemes érzelmeket hogyan lehet ápolni, tartóssá tenni.

Felgyorsult a világ, rohanunk reggel-este, ezerrel pörög az élet. Ha kicsit is megállunk, és nem forog a mókuskerék, olybá tűnhet, hogy szinte nem történik semmi. És az is megeshet, hogy ha elmerengünk valamin vagy szemlélődünk egy keveset, a környezetünk szóvá teszi, mondván: „Neked van időd gondolkodni?”, „Ráérsz majd az élet dolgain akkor filozofálni, ha nyugdíjas leszel”, „Gondolkodni luxus, mikor annyi a dolog, hogy meghalni sincs időnk”.

Az Új Akropolisz chicagói központja egy helyi középiskolával együttműködve online workshopot tartott a diákoknak „Ki vagyok én?” címmel. A Global Citizen Experience Highschool célkitűzése, hogy az itt tanulók arról is képzést kapjanak, hogyan tehetünk valamit egyénként és közösségként társadalmunk legégetőbb problémáinak megoldásáért.

A fenti címmel látott napvilágot a nemrégiben magyarul is megjelent, új Noam Chomsky-kötet. A „legtöbbet idézett szerzőként” emlegetett amerikai nyelvész, filozófus, aktivista az emberiséget szerinte fenyegető két legnagyobb veszélyről értekezik: a nukleáris fegyverkezésről, és arról, hogy az ember tevékenysége immár földtörténeti léptékű változásokat idéz elő a bolygón.

Az Új Akropolisz tajvani központjában az inkákról tartottak előadást. Ez az ősi kultúra számos olyan értéket tudhatott a magáénak, amelyeknek korunk civilizált embere olykor mintha híján volna. Úgy tartották, hogy népük minden lelke összetartozik, ezért megélhették azt a magasztos értést, hogy részei valami nagyobb egésznek, mint csupán a saját entitásuk.

A mozgás különböző formákban ugyan, de a természet minden szintjén jelen van. Ősi tanítások szerint minden él, és az élet egyik fontos jellemzője a mozgás; az ásványok tágulással-összehúzódással, a növények növekedéssel, az állatok ösztön-érzelmekkel mozognak. És az ember? Milyen szintű mozgásokról beszélhetünk az ember esetében? Mi lehet a célja ezeknek a mozgásoknak? Van-e helye a mozdulatlanságnak, ha igen, milyen formában, mikor és miért?

Május 20-án Székesfehérváron.

Móhandász Karamcsand Gándhí életelveinek és ezekhez hű életmódjának köszönhetően vált a békés ellenállás jelképévé és egyben az indiai függetlenségi mozgalom vezéralakjává az 1920-as években. Gándhí és családja – kisebb megszakításokkal – huszonegy évet töltött Dél-Afrikában, és ez alatt az idő alatt érlelődött meg benne az erőszakos módszereket kerülő későbbi forradalmár, a népe felszabadításáért küzdő, békés harcos elképzelése.

A jelenlegi társadalmunkban sokan magányosan élik életüket, ahol a többi ember nem segítő-, hanem vetélytárs. Ám közösségi lények vagyunk, elemi igényünk tartozni valahová, ahol elfogadnak minket. A család, egy jó munkahelyi közösség vagy a közös érdeklődés alapján szerveződő csoportok ugyan oldják a magány feszültségét, de csak erre való egy valóban értékes társulás? Hogyan és miben tudja az egyént segíteni a közösség, és megfordítva, a tagok hogyan lehetnek a csoport javára?

Április 29-én Székesfehérváron.