Filmklub

Yann Arthus-Bertrand, az Otthonunk és a Földünk a magasból megalkotója, francia fotográfus, humanista 2015-ben egy olyan filmmel állt elő, amely a világ legkülönbözőbb pontjain kutatja azt, ami mindenütt közös: az ott élő embert. Human (Ember) című alkotását országszerte műsorára tűzi az Új Akropolisz Filozófiai Iskola filmklubja, ahol a vásznon elhangzó sorsokat, kérdéseket és elgondolkodtató válaszokat együtt is átbeszéljük.

És az emberek mesélnek. Egyenesen a kamerába néznek, megrendítő őszinteséggel, hol könnyek közt, hol felszabadultan vagy éppen keserédesen életük legnehezebb vagy épp legfelhőtlenebb időszakairól.

És az emberek mesélnek. Egyenesen a kamerába néznek, megrendítő őszinteséggel, hol könnyek közt, hol felszabadultan vagy éppen keserédesen életük legnehezebb vagy épp legfelhőtlenebb időszakairól.

A Mahábhárata egy ősi, mitikus háború történetét meséli el. Az Indiában máig népszerű eposz hőseinek kalandjait Peter Brook és Jean-Claude Carriére tolmácsolásában ismerhetjük meg.

A Filo-Film Női archetípusok a filmvásznon sorozatának befejező alkalmán a Sült, zöld paradicsom című film kapcsán arról folyt a szó, hogyan tapasztalhatjuk meg a barátságban és a szoros emberi kapcsolatokban egymás segítését, bátorítását.

Örök, akárcsak az a cselekvő erőt hordozó női archetípus, amely a címben szereplő idézet szerzőjének, Coco Chanelnek az életét szemlélve tetten érhető. A FILO-Film Női archetípusok a filmvásznon sorozatának harmadik alkalmán az Athéné-archetípusról beszélgettünk a divattervezőnő életét megelevenítő mozi kapcsán.

„Szeressen, szeressen és szeressen”. Így felel a Piaf című film egyik kulcspontján a főszereplő arra a kérdésre, hogy milyen tanácsot adna egy nőnek, egy fiatal lánynak és gyereknek. A hamisítatlan Aphrodité-válasz az egyik oka, amiért az Édith Piaf sanzonénekesnő életét feldolgozó mű apropóján került reflektorfénybe az Aphrodité archetípus a FILO-Film Női archetípusok a filmvásznon sorozatának második alkalmán.

Rosencrantz és Guildenstern halott – szól Tom Stoppard filmjének címe, melyben a Hamlet-történet két kevésbé ismert figurája kerül nagyító alá. Ahogy a címből is kiderül, ők sem érnek boldogabb véget, mint a központi szereplők. Újabb tragédia a tragédiában – mondhatnánk. Mégis, mikor Kovács Balázs, az Új Akropolisz Szophia filmklubjának vezetője arra kérte a nézőket, próbálják meghatározni, mit láttak: mindennapi csetlés-botlásokról szóló komédiát, súlyos bűnből induló, visszafordíthatatlan tragédiát, vagy feloldást is adó drámát, a válasz nem volt könnyű. Még a tragikomédia, vagy inkább a „komitragédia” tűnt a legpontosabbnak. De mitől lesz mulatságos egy tragédia bármely vetülete, és hogyan lehet súlytalan két halál? A 2014. december 6-i filmklub a kis emberekről, a hősi létet visszautasító és mégis áldozattá váló „civilekről”, a magukról mit sem tudókról szólt.

avagy mire jók az életben a nehézségek? Létezik tudás, amelyet nem kapunk meg a filmekből – vagy mégis? Kovács Balázs, a Szophia Filmklub előadója olyan video- és filmrészleteket válogatott össze, amelyekből, sok mindent megérthetünk régmúlt idők beavatási hagyományaiból, és még többet saját fejlődési lehetőségeinkről.

A „Konfuciusz” a Szophia Filmklubban Vajon van-e létjogosultsága elveinknek az örök rohamra sürgető hétköznapokban? – ez a kérdés is terítékre került az Új Akropolisz Szophia Filmklubjának legutóbbi találkozóján. A filozófiamoziban március első vasárnapján az ókori kínai bölcs, Konfuciusz életét feldolgozó alkotás után az érdeklődők majd’ két órán át boncolgatták ember és környezete, politika és etika viszonyát.