Út a győzelemhez

A történelem egy különös gyűjtemény, amelyben, mint színüket a fény szerint változtató, színes üvegek, úgy tűnnek fel az emberek életmódját meghatározó különböző ideák. Minden kornak megvannak a maga sajátosságai, és a végtelen keresés ösvényén az emberek igazodnak ezekhez a mintákhoz, követni igyekeznek őket és alkalmazkodnak hozzájuk, ahogy nem tennék semmilyen ideával, ami más forrásból származik. Az általánosan elfogadott aztán törvényerejűvé emelkedik, és egy idő után olyan megegyezések szilárdulnak meg, amelyek erősebbek, mint a törvények.

Az emberek minden korban sikeresek akartak lenni, bár nem mindig ugyanazt értették alatta. Amit sikernek tartottak egy évszázaddal vagy néhány évtizeddel ezelőtt, az ma már lehet, hogy csak egy félrecsúszott, elavult ábránd, aminek a helyébe más törekvések léptek. Csak egy dolog változatlan: a siker iránti vágy, a győzelem igénye, vagyis hogy elfogadnak és megbecsülnek minket, annak a törvényszerűségnek a szellemében, amely a sokaságot – minket és másokat – koherens tömeggé gyúrja, amelyből még azért sem lehet kilógni, hogy más utakon keressük a sikert.

Temérdek statisztika tölti meg oldalak százait. Világos, hogy manapság a győzelmet a társadalmi elismertség és a gazdasági befolyás jelenti, amelyekből a hatalom egyéb formái származnak, amelyek tovább növelik a tekintélyt. Való igaz, hogy a kutatásnak, a tudományoknak, a művészeteknek és általában a tudásnak is megvan a maga szerepe, de egyre csökken. A tudás – tisztelet a kivételnek – csupán mutatós adalék, ami velejárója a már említett, stabil társadalmi helyzetből adódó tekintélynek, jelentős vagyonra alapozva.

Így tehát nem meglepő, hogy különösen a fiatalok a siker ilyen formáit keresik, ha meg akarják találni a helyüket a társadalomban, és nem szeretnék a „vesztesek” hosszú sorát gyarapítani. Mai viszonyulásunk a jövőhöz: pályaválasztáskor az a legfontosabb kérdés, hogy a hivatás mennyire szolgálja a tekintély és az anyagi státusz megteremtését. Egyre több olyan képzés van, amelyet azért végzünk, mert gyors és eredményes sikert, vagy biztosnak és tartósnak vélt társadalmi pozíciót remélünk tőle.

De nem mind arany, ami fénylik.

Ha ezek valóban a sikeres élet formuláit tanítanák, sokkal több boldog emberrel kellene találkoznunk. Kivéve, ha feltesszük, hogy a siker és a boldogság nem ugyanaz.

Ugyanazok a statisztikák, amelyek a sikerekről tanúskodnak, közben azt is mutatják, hogy fokozatosan növekszik a pszichózis, depresszió, szorongás, elégedetlenség, magány, agresszió, közöny, romlottság, illetve sok hasonló pszichés probléma együttese, amelyek a stressz általános összképét rajzolják ki.

Talán fontolóra kellene vennünk a győzelem más formáit, amelyek annak ellenére, hogy nem illeszkednek a ma elfogadottak sorába, esetleg célravezetőbbek.

Néhány egyszerű kulcsot kínálunk, hogy az élet különböző területein sokkal emberibb diadalt arassunk, egy sokkal szilárdabb győzelmet, amely nagyobb összhangban van álmainkkal és törekvéseinkkel.

Magától értetődő, hogy az álmodozás nem elég a győztessé váláshoz. Cselekedni kell, kialakítani egy egészséges, akaratra épülő cselekvőerőt. Nem elég csak azért cselekedni, hogy ne maradjunk tétlenek, hanem el kell döntenünk, mik a legjobb és legcélravezetőbb tettek.

Az Ismerd meg önmagad régi tanácsa mit sem veszített aktualitásából; aligha tudunk a termékeny munkára összpontosítani, ha nem tudjuk, kik vagyunk és milyen képességeink, lehetőségeink vannak. És miután ezeket megismertük, jártasságot kell szereznünk bennük úgy, hogy magunknak és másoknak is hasznos tevékenységet végzünk.

Jól elvégezni minden elkezdett munkát nem csak a várt jutalom miatt érdemes, hanem az eredményességünkből fakadó elégedettségért is. Elégedjünk meg azzal, amit épp elértünk, ugyanakkor szüntelenül keressük az eredményesség következő lépcsőfokát.


Soha ne engedjük, hogy a gondok letörjenek, bármilyen súlyosnak tűnjenek is. Épp ellenkezőleg, erősítsük képzelőerőnket a kiutak és megoldások keresésével. A nehézségeket fogjuk fel intelligenciánk és akaratunk próbájának. Legrosszabb esetben pedig, ha elbukunk, tekintsük az új kezdet lehetőségének.
Tanuljunk meg élni a kínálkozó lehetőségekkel. Az élet garmadával hozza őket, de ha csukott szemmel járunk, nem fogjuk felismerni. Ha bezárkózunk belső konfliktusainkba és folyvást rójuk köreinket, energiát veszítünk és nem tudunk kilépni az ördögi körből, miközben feltáruló ajtók ezreit szalasztjuk el, amelyeket labirintusunk kínál nekünk.

A szeretet folyamatos gyakorlása a legjobb módja, hogy megértsünk másokat. Ha jókedvvel és nagylelkűen segítünk másoknak, az a legjobb módja, hogy jól érezzük magunkat a bőrünkben.

Keressük az élet értelmét, és igyekezzünk megtalálni a sajátunkét. Semmi sem pusztán önmagáért történik, és a válaszok csak annak fedik fel magukat, aki a bölcsesség szellemében kutat, a győzelmében biztos ember bátorságával.

Naponta jobbítsunk minden tettünkön. Jobbítsunk csüggedés nélkül mindenen, ami csak körülvesz. Teremtsünk szépséget mindenütt; gyújtsunk fényt mindenhol, ahol megfordulunk – belül és kívül egyaránt.

Aki ezt a néhány kulcsot használni tudja, magabiztos és elégedett emberré válik, annyira, amennyire ember elégedett lehet. Aki képes ilyen eredményeket elérni, valódi győztes. És ha senki nem is vallja be, mert a mostani divat nem engedi, valójában ilyen sikerre vágyik mindenki.