Ki győzi ezt a rohanást?

    rohanás„Azt sem tudom, hol áll a fejem.” „Ennyi mindenre képtelenség odafigyelni.” „Mindenki nyugodjon le!” Ismerős gondolatok? Gyakran hallani, bár igaz, hogy világunk felgyorsult, ezért könnyű szétszórttá és kapkodóvá válni. De csak a világon múlik mindez?

    Az irányítatlan elme „reflex szervként” működik. Minden új, érdekesnek tűnő ingerre reagál, fontosra és lényegtelenre egyformán. Csak győzzük befogadni a sok impulzust! De mint annyi minden más, a figyelem irányításának képessége is trenírozható. Aki képes koncentrálni, maga választja ki, mit enged be a tudatába és mi az, amit figyelmen kívül hagy.

    Afféle „összpontosítási állapotfelmérésre” remek eszköz a keleti eredetű tatrak. Ebben a gyakorlatban figyelmünket egyetlen pontra irányítjuk, amely köré egy papírlapra folytonos vagy szaggatott vonallal szabályos kört rajzoltunk. A cél, hogy a középpontra összpontosítva kizárjunk minden mást, míg végül a körív látványa is eltűnik szemünk elől.

    Kezdetben valószínűleg azt tapasztaljuk, hogy miközben meredten nézzük a pontot, elménket a bevásárlólistától az aznapi bosszúságokig vagy teendőkig sok minden elárasztja. Ha ezeket mégis sikerül elűzni, csodák csodája, mintha a pont kezdene el ugrándozni, villódzni vagy más – fix ponthoz méltatlan – dolgot művelni. Az állandó ingerléshez szokott elme ugyanis jobb híján elkezdi szórakoztatni magát. De ne csüggedjünk!

    Már napi néhány perc, amikor a kör középpontjára, a légzésünkre vagy bármilyen kiválasztott tárgyra koncentrálunk, segít, hogy megszokjuk: a figyelem uralása nem szerencse vagy hangulat kérdése, nem is a külső ingermennyiség függvénye, hanem saját döntésünké. A rendszeresség viszont nélkülözhetetlen ehhez is.

    Az, hogy ezek után képessé válunk jobban odafigyelni feladatainkra – hiszen még a „nem-szeretem” feladat is érdekesebb, mint egy pont egy papíron –, csak egyike az ilyen gyakorlatok áldásos hatásainak. Nemcsak hatékonyabbak, és így gyorsabbak leszünk, de ráadásul mintha ezzel párhuzamosan a világ is lassulna. olvasásA felfokozott iram és stressz ugyanis valójában csak annyiban létezik, amennyi figyelmet szentelünk neki. Az események persze ugyanazok, mint voltak, de a bennünk elinduló változás gyökeresen átalakítja a hozzájuk való viszonyulásunkat.

    Ahogy nem kalandozunk el állandóan, egyre könnyebb lesz szem előtt tartani a sok részcél között az igazán fontosakat. Ezért a koncentráció gyakorlása kiváló lehetőség arra is, hogy korunk embere megtalálja a saját középpontját. A középpontban pedig mindig tudjuk, hol a fejünk, és mi az, amire oda akarunk figyelni. Mert középen még egy tornádóban is nyugalom van.



    photo credit: Christian Scheja és Kamil Porembiński