Karcolat az ablakkarcolások nyomán

    Szerző

    kis_cica_FeralIndeed.jpgÉvek óta ráesik a tekintetem az albérletben az ablakra, amely telis-tele van karcolásokkal. Persze annyit nem nézem, hogy gyakran ébresztene bennem érzéseket vagy gondolatokat, a minap mégis megjegyeztem egy barátnőmnek, hogy „hát ilyet… mitől lehet ennyi helyen karcos egy ablak!? Mit csinálhattak vele az előző albérlők?” Némi neheztelés, elvárás, feddés vegyült a hangomba… ő azonban odapillantott, és a másodperc tört része alatt, csak annyit mondott: „Macska.”

    A csend tapintható volt, kezem, lábam ellazult, éreztem a sejtjeimben az átalakuló érzelem és gondolat jótékony testi hatását. Ja, hát ha egy macska, akkor érthető! Milyen aranyos lehetett, és már láttam is magam előtt a földszinti lakás ablakában. Megnyílt egy belső kapu, további képsorok tolultak fel bennem, egy játszó kisgyerek, az édesanya tekintete stb. Mosolyogtam.

    Tudjuk, hogy milyen jelentős hatást gyakorol egy-egy gondolatunk, érzésünk a testünkre is. Az ilyen fizikailag is pillanatok alatt lejátszódó folyamat azonban igazi feloldást jelent. „Egyetlen helyes gondolat megfordíthatja a sorsot.” – írja Seneca. S ha mások segítségével vagy saját erőnkből sikerül nézőpontot váltani, akkor végighalad az impulzus a gondolattól a lelken át a cselekvésig, s más érzést kelt, más tettre ösztönöz. Ha utóbbi kettő nem változik, valójában csak elmélkedtünk valamiről, de a valódi változásra még nem nyitott a lelkünk.

    kertesz_RoyalCourtTheatre.jpgA másik sztoikus tanító, Epiktétosz két lelki helyet jelöl meg, ahol érdemes elidőzni, hogy változás indulhasson el bennünk. Az első: a képzeteink világa. A „Micsoda furcsa család!” megállapítás helyett most az ötlik eszembe: „Micsoda cuki macska!” A másik a törekvéseink színtere. És persze ehhez kell nyúlni először, ezt kell leginkább visszavonni: „Megjegyzést teszek az ablakra” – minek is? Nem tőlem függ az állapota. Legalábbis nem áll szándékomban üvegest hívni. Felesleges a gondolat. Hasznos belső gyakorlat ezt a folyamatot lekövetni, és ha szem előtt tartom: „MIRE TÖREKSZEM valójában most?”, bizony sok céltalan tett, hasztalan szó meghiúsul, és csendesebbé, nyugodtabbá lesz a lelki életem.

    Miért fontos ez? Megjegyzéseink nem egy ablakra, tárgyakra, hanem általában emberekre vonatkoznak. Őket sértik távollétükben vagy a fülük hallatára. A késztetés, hogy véleményt alkossunk, elcsendesíthető, akármennyire is jellemző a világunkra. Persze tudom, sokakban felmerült volna egy karcos ablak láttán, hogy egy macska mancsának nyomát viseli. De hát ilyen az élet, belsőnkben sosem látunk olyan tisztán, ahogy egy külső szem. Hálás vagyok a nézőpontváltást elősegítő, a tudatlanságot eloszlató, feloldást hozó pillanatokért. Tanulni jöttünk.