Az emberi értékekről

    virág az avarbanMily kegyetlen a kétely! Az ember a definíció sarja, ezért mindig egyértelmű dolgokra vágyik; a két meghatározott dolog közötti űrt szörnyűséges szakadéknak éli meg.

    Hiába tesz szert valaki egy darab földre, ha előtte nem fénylett benne az ég egy darabkája. Felcicomázhatja ugyan magát csillogással, de sosem lesz teljes emberré.

    Azokat, akik úgy „teremtenek”, hogy mindig halál és pusztulás jár a nyomukban, valójában nem is nevezhetjük embereknek.

    A középszerű értékek azért jelentenek veszélyt, mert megtűrjük őket; mivel nem teljesen rosszak, nem váltanak ki ellenkezést, és így továbbra is markában tart a középszerűség tehetetlensége.

    Az emberi értékek kerültek válságba korunkban, ezért az emberek szívét kell megújítani – mindenestül.

    A hősiesség az, ha nemcsak ép, hanem törött fegyverrel is vállaljuk a harcot.

    A történelem kerekét nem a szavak mozdítják előre, hanem a tettek és a teljesítmények.

    quirinalisi ökölvívóA mostani válság nem az olaj vagy az infláció válsága: hitünk és erkölcsünk van válságban. Ha ezeket meg tudjuk oldani, minden más magától fog rendeződni, hiszen az ember alapvetően szellemi lény.

    Az emberek elfeledkeztek arról, hogy a két kezük munkájával is imádkozhatnak, és a miénkhez hasonló korban az önzetlen cselekvés sokkal jobban megtisztít, mint a puszta szájmozgatás.

    Az éhezők kedvenc témája a kenyér, a rabszolgáké pedig a szabadság. Akik valóban szabadok, nem beszélnek a szabadságról, hanem megélik.

    Az, aki távol él a szeretet-bölcsesség nagy törvényétől, nincs egyedül, csak éppenséggel rossz társaságba keveredett, szenvedélyek, félelmek, gyűlölködések és más szörnyűséges agyszülemények sokasága veszi körül.

    Úgy hirdessétek szabadságotokat, hogy természetesen engedelmeskedtek mindannak, ami jó, igaz és szép. Amit ma a többség szabadságnak hív, csupán zavarodottságát tükrözi: megtévesztő és következetlen. Mindaz, amit a szabadságról hisznek, önellentmondáshoz vezet, és így igazolódik, hogy nem egy tőről fakadnak, és egyetlen erény helyett sok különböző szenvedélyről és nemtörődömségről szólnak.

    Nehogy elvegyék tőlünk a viták a nemeslelkű cselekvés lehetőségét, amely túlmutat személyiségünkön és mindenen, amit magunkra aggatunk.

    Jorge Angel Livraga
     
    Olvastad már?
    Stabilitás a válságban