Vállalj felelősséget az idődért!

    Workshop az időgazdálkodásról
    Esemény típus
    Előadás gyakorlatokkal
    Időpont
    Helyszín
    Főnix Kultúrműhely, Budapest, VIII. Rigó u. 6–8.

    idogazdalkodas.jpgMiért nem lehet egy napon említeni Hufnágel Pistit és a Kis herceget? Mit jelent „az idő pénz” mondás, és vajon melyik értékesebb közülük? Többek között ezekre a kérdésekre kaphattak választ azok, akik részt vettek a Kalincsák Tibor vezette időgazdálkodási workshopon.

    „Jobb lett volna, ha ugyanabban az időben jössz – mondta a róka. – Ha például délután négykor érkezel majd, én már háromkor elkezdek örülni. Minél előrébb halad az idő, annál boldogabb leszek. Négykor már tele leszek izgalommal és aggodalommal; fölfedezem, milyen drága kincs a boldogság. De ha csak úgy, akármikor jössz, sosem fogom tudni, hány órára öltöztessem díszbe a szívemet…” A workshop elején ezzel az idézettel világította meg Kalincsák Tibor az idő többrétűségét: az automatikusan múló objektív időből kiválik a szubjektív, maradandó idő, amelyet kiemelkedő pillanatokhoz tudunk kötni. Hogy az utóbbit tudatosabban, teljességében megélhessük, döntéseinkkel, választásainkkal irányítanunk kell a múló időt, azaz felelősséget kell vállalnunk azért, hogy mivel töltjük ki a rendelkezésünkre álló napokat.

    Attól függően, hogy ki hogyan viszonyul saját tevékenységeinek beosztásához, öt időperspektívát különböztet meg a szakirodalom. Az előadó humoros példákkal szemléltette, milyen erőteljesen meghatározza az emberek döntéseit az, hogy melyik típushoz tartoznak. A „jelen hedonista” az adott pillanatban akarja élvezni az életet, a „jelen fatalista” úgy érzi, hogy tőle semmi sem függ, ezért nem is próbálja meg kontrollálni a helyzetet. A „múlt pozitív” a régi szép időkből merít erőt a jelen kihívásaihoz, a „múlt negatív” az elszalasztott lehetőségeket sérelmezi – ennek a típusnak jellegzetes megnyilvánulása a Mézga család Paulája, aki folyton azon búslakodik, hogy miért nem a Hufnágel Pistihez ment feleségül. A „jövőorientált” számára pedig fontosabb a határidők betartása, mint az, hogy a jelen pillanatban jól érezze magát. A workshop vezetője rávilágított arra is, hogy egyik időperspektíva sem egyértelműen jobb vagy rosszabb a másiknál, mindegyiknek vannak pozitív és negatív jellemzői, és az a legmegfelelőbb, ha a különböző helyzetekben és életszakaszokban ezeket elegyíteni tudjuk.

    Bár a tankönyvek ezt az öt típust különítik el, Kalincsák Tibor fontosnak tartotta kiemelni a „transzcendentális jövő” időperspektíváját is, amelynek középpontjában az az elképzelés áll, hogy olyan célokat is kitűzhetünk, amelyek beérése talán túlmutat emberöltőnkön, jelentőségük miatt mégis időt szakítunk megvalósulásuk elősegítésére. Ha ezt a szempontot sikerül mindenkinek egy kicsit jobban magáévá tenni, könnyebben megbirkózhat az olykor leküzdhetetlennek tűnő időhiánnyal is, hiszen támpontot kaphat az igazán fontos, illetve a kevésbé fontos dolgok megítéléséhez. Ilyen az ideális államférfi példája is, aki azért fáradozik, hogy a jövő nemzedékei is mindig jobb és jobb világban élhessenek.

    Ezt az időszemléletet és az emberhez minél méltóbb, akár hosszú távú célkitűzések felfedezését támogatta az az önismereti gyakorlat is, amely során a résztvevők a testük, ösztöneik, félelmeik, kudarcaik felett naponta aratott győzelmeket tudatosíthatták. Az önismeret segít, hogy kijelöljük a nagy célokat, illetve rendszeresen megerősítsük, és ha szükséges, korrigáljuk vagy felülírjuk őket. Fontos, hogy a célt valóban mi magunk akarjuk megvalósítani, ne tévesszük össze a lottó ötöshöz hasonló kívánságokkal, legyen képszerű, kapcsolódjon hozzá külső és belső motiváció is, legyen hosszú távú, gyakran gondoljuk át, és főként tegyünk érte, méghozzá rendszeresen.

    A „hogyan” kérdésére az előadó Jorge Ángel Livraga „A győzelem művészete” című előadását alapul véve adott választ: teljes szívvel és erővel. A szív az álom eléréséhez és az iránta érzett lelkesedéshez, az erő pedig az akarathoz, a kitartáshoz szükséges. A cél megvalósításában segítségünkre lehetnek az erények, vagyis a határozottság, a rugalmasság, a humorérzék, a nemeslelkűség, a bajtársiasság, az együttműködés gyakorlása és a hibák, vagyis többek között a döntésképtelenség és a félelem csökkentése, elengedése.

    Ha teljes szívvel és erővel cselekszünk, nap mint nap kisebb-nagyobb győzelmeket arathatunk, megtehetjük a nélkülözhetetlen lépéseket a teljesebb szabadság, összetartás, derű irányában. Ahogy jobban megismerjük magunkat, egyre több felelősséget vállalunk. Az időért és önmagunkért.

    Előadó