2025. április 5-én az Új Akropolisz Filozófiai Iskola 30 év alattiakat tömörítő kis közössége, a Thészeusz csoport egy mítoszt feldolgozó előadást tartott a labirintust járó hős útjáról pedagógusoknak. A program a generációk közötti kommunikációs híd kiépítését és a fiatalok jelenlegi helyzetének, nehézségeinek feltérképezését célozta. Emellett a résztvevők minderre releváns, sikeresen használható megoldási módszereket is kerestek, az ifjú és az érettebb korosztály együtt.
A mítosz főbb színeit a nézők elé varázsoló előadás a mai környezetbe helyezve mutatta be a hős belső vívódását a fejlődés rögös útjára lépés, illetve a biztonság- és kényelemkeresés alternatívája között, Thészeusz és - a kitalált szereplő - „Tétoveusz” érveket felhozó párbeszédében. A hős és a szürke egér mindannyiunkban megvan, és rajtunk múlik, kinek adjuk át gyakrabban az irányítást. Ők életünk mítoszának szereplői és fejlődésünk kulcsfigurái, hogy a hétköznapok hősévé válhassunk. Jó tudni azonban azt is, hogy az élet nemcsak rólunk, a túlélésünkről szól, hanem embermivoltunknak köszönhetően lehetőségünk van meghaladni a puszta ösztöneink szintjét, ha másokért, egy összetartó közösségért is önzetlenül cselekszünk, vagy ki merünk állni az igazságért.
A program ezután kerekasztal-beszélgetéseknek adott teret. A három feldolgozandó téma 20-20 perces etapokban követte egymást: 1. Válság a fiatalok életében, korunk Minótauroszai, 2. Milyen erények szükségesek ebben a helyzetben a fejlődéshez? 3. Mi az az embereszmény, példakép, amit ki-ki jó szívvel követne? A beszélgetések rámutattak, hogy a probléma nem feltétlenül a fiatalokkal van (ahogy gyakran megfogalmazódik), hanem sokkal inkább korunk mindmáig megoldatlan kihívásaival, amit ők a maguk módján tükröznek vissza. Nem könnyű a mai anyagelvű, személyes érvényesülést és sikert a zászlajára tűző világban megtalálni Thészeusz útját, és különösen követni nem egyszerű. De a jelenlévők abban is egyetértettek, hogy nem szabad feladni a hőssé nevelés erőfeszítéseit, mert a fiatalok rendkívül igénylik a jó példát, a szeretetteljes közeget, az odafigyelést és a bátorítást.
Az est zárásakor több pedagógus is kiemelte, hogy legalább annyira hasznos volt számára az itt töltött néhány óra, mint egy szakmai továbbképzés, és hogy az itt szerzett tudást mindenképpen tovább fogja adni. Mások megköszönték az emlékeztetést arra, hogy valamikor ők is idealistaként kezdték: arra vállalkoztak, hogy segítsék felszínre hozni az emberben rejlő kincseket, képességeket. Hiszen mindig vannak, akik várják, hogy tanítsák őket - és nem csak az előírt tananyagra -, mert az örök értékek átadása sohasem avul el.
Képek: Új Akropolisz
