Tanulmányi kirándulás Carnuntumba

    Esemény típus
    Tanulmányi kirándulás
    Időpont
    Helyszín
    Főnix Kultúrműhely, Budapest, VIII. Rigó u. 6–8.

    kirandulas.JPGMarcus Aurelius Carnuntum közelében írta az Elmélkedések című művét, valahol a Duna partján, nekünk pedig 2021 október elején végre lehetőségünk adódott, hogy harmincöten megnézzük a helyszínt, amelyről többen már sokat olvastak. Természetesen alaposan átalakult a környék kétezer év alatt, hiszen a Római Birodalom határvidéke azóta megváltozott, megművelt szántóföldek, apró falvak és városok nőttek ki ezen a tájékon, amely ma Ausztriában található, nagyjából félúton Bécs és a magyar határ között.

    Carnuntum egykor Pannonia Superior fővárosa volt, hatalmas területére jellemző, hogy ma két település osztozik rajta, a romterületet pedig szerencsére jól fel lehetett tárni, mert nem épült rá nagyváros.

    A határátlépés után először megálltunk Rohrauban, hogy meglátogassuk a világ egyik legnagyobb zeneszerzője, Joseph Haydn szülőházát. A Magyarországhoz szorosan kötődő mester életét és műveit bemutató, interaktív kiállításon megismerkedhettünk a 18. századi szokásokkal, életmóddal, és belehallgathattunk Haydn különféle zeneműveibe.

    Rohrautól már csak egy jó kőhajításra található Carnuntum (ma Bad Deustch-Altenburg és Petronell), ahol először kívülről körbejártuk a régészeti múzeumot, amelyet sajnos éppen pár nappal azelőtt zártak be kiállításcsere miatt… Ez sem szegte azonban a kedvünket, hiszen várt ránk a régészeti park az egykori polgárváros területén, ahol bőven akadt annyi látnivaló, ami kárpótolt bennünket.

    Korunk régészetének egyik vitakérdése, hogy felépíthetünk-e eredeti helyszínen, romokon rekonstruált épületeket. Valóban tudjuk-e, hogy milyen lehetett, és valóban hitelesen ábrázoljuk-e? Az osztrák régészet erre azt a választ adta, hogy néhány épületet felépített ott, ahol álltak, úgy, ahogyan azok eredetileg kinézhettek, és ezzel olyan élményt adnak a látogatónak, mintha az ókori Róma egyik provinciájának hétköznapjaiba csöppent volna.

    A figyelmes múzeumi dolgozók mindennap friss zöldségeket, gyümölcsöket tesznek ki a helyszínekre, amelyeket akár az i. sz. 1–3. sz. emberei is fogyaszthattak. Akinek kedve támadt, csipegethetett a szőlőből, vehetett a magokból, sőt használhatta a kézi malmot is, amelynek a malomkövei között a konyhába kikészített gabonaszemekből lisztet lehetett őrölni.

    Aki elfáradt a gyaloglásban, az kipróbálhatta a különféle római ágyakat, kereveteket, a székeket, amelyek mellett papirusztartó szekrénykék álldogáltak. Természetesen a bennük lévő papiruszokat is meg lehetett fogni, így megtapasztalhattuk az ókori olvasás módszerét. A lakóházakban felszerelt konyhával, szövőszékkel, fazekaskemencékkel lehetett találkozni, miközben a rómaiak életmódjáról, szokásairól, életviteléről mesélt a túravezető. Minden kézzelfoghatóan ott volt előttünk, így talán könnyebben megelevenedhettek a régi idők szokásai a fekve evéstől kezdve a különféle helyiségekben megjelenő aprócska oltárakig, házi szentélyekig.

    A Carnuntumi Régészeti Park egyik jellegzetessége az a játszótér, amelyet felnőttek is bátran használhatnak. Közülünk is jó néhányan kedvet kaptak, hogy kicsit félretegyék a hétköznapok apró-cseprő gondjait, és önfeledten kikapcsolódjanak.

    A városból átgurultunk az amfiteátrumba, ahol a közelgő alkonyatban megismerkedtünk a római kor népszórakoztatásának legfontosabb elemével, a gladiátorjátékokkal, valamint ezeknek a szerepével a korabeli társadalomban.

    Kirándulásunk záró állomása a hazaindulás előtt Hainburg vára volt, amely már a Nibelung-énekben is szerepelt. A középkori vár egy domb tetején áll, ahonnan kiváló a kilátás Alsó-Ausztriára, a Duna túlpartjára, a hármas határra Pozsonnyal és a magyar területekkel. Egy kis erdei emelkedő megmászása után még elkaptuk a naplementét a várfalról, és közösen gyönyörködtünk a látványban, ahogy a nap nyugaton lebukott a horizonton.

    Előadó