Rusznák György

Alvilágjárás, a görög mitológia eredete, a lant csillagkép és Luke Skywalker – mind kötődik valamilyen formában Orpheuszhoz, a görög mitológia rejtélyes alakjához, mondta el Rusznák György történész a Hunyadi Kultúrműhely legutóbbi kurzusán. Az Új Akropolisz görög archetípusokról szóló előadássorozatának idei utolsó, film- és zenei részletekkel tűzdelt állomásán fény derült az Orpheusz-típusú férfiak sajátos jegyeire. A filozófiai mélységet tükröző bemutatón kiderült, milyen nehézségekkel kell megküzdenie az életben ennek az embertípusnak, és milyen eszközei lehetnek ahhoz, hogy érvényesülni tudjon a mai világban.

A pszichológia szemszögéből nézve az archetípusok bennünk rejlő ősi hajtóerők. Ha megismerjük és megértjük őket, közelebb juthatunk saját magunk megismeréséhez is, az önismeret hatalmával élve pedig képesek leszünk tudatosan megnyilvánítani ezeket az erőket hétköznapjainkban. Az Új Akropolisz Filozófiai Iskola férfi archetípusokról szóló előadássorozatának 2015. április 25-i alkalmán két olyan istenség jellemzőiről esett szó Rusznák György és Kovács Balázs felvezetésében, akiket csaknem lehetetlen hosszú távon egyetlen dologgal lekötni, hiszen mentális és lelki erejük nemcsak határtalan, hanem folyamatosan mozgásban is van.

Két istent ismerhetett meg a mitológia, a történelem, a képek, a filmek és a tánc szemszögéből, aki részt vett Bernát Ottilia és Rusznák György 2015. február 28-i előadásán a Főnix Kultúrműhelyben. A Héphaisztoszról (vagy Vulcanusról) és Aphroditéről (Venusról) szóló szemináriumon az archetípuskutatók arra a kérdésre keresték a választ, hogyan fedezhetjük fel magunkban a szépségnek, harmóniának, alkotásnak és művészetnek ezt a két védnökét, és mit tehetünk, hogy árnyoldalukat egyre kevesebbé, jó oldalukat pedig egyre inkább kihozhassuk magunkból mindennapjainkban.

Furcsa jelenségre figyelhettek fel a budapesti autósok és metrózók október közepén. Egy 18. századi ruhába öltözött figura járta a várost csuklyával a fején, és ahol tudott, segített. Ha meglátta, hogy egy parkolóőr valakinek az autójára „mikuláscsomagot” rakott, azonnal vett egy parkolójegyet, és egy névjegy társaságában odatette a szélvédőre.

A rómaiak úgy gondolták, hogy élni jó dolog, és ezért, ha lehet, ki is kell használni. Öröm a hosszú és jó élet, amikor megadatik mindenféle földi boldogság, de akkor sincs baj, ha hamarabb jön el a halál. Ez egy furcsa kettősséget alkotott: egyrészt nagyon sokra becsülték az életet, amíg tartott, de amikor eljött a halál ideje, vagy választani kellett, hogy meghaljon-e az ember vagy szégyenben maradjon, akkor inkább a halált választották. Egy olyan szemléletet képzeljünk el, amelyben a halál teljesen egyenrangú az élettel. A halál önmagában nem rossz,

Mire elég néhány rövid nap, ha Rómában jár az ember?! Többször is feltettük magunkban a kérdést, miközben nyakunkba szedve a lábunkat bolyongtunk a város évezredes vagy éppen évszázados kövei között. Hogyan tudjuk majd befogadni mindezt a filmekből vagy könyvekből már részben ismert, számtalan lenyűgöző látnivalót? Mi kelti azt a hatást, amely lenyűgözi az utazót, valahányszor csak erre a földre lép? Mitől lehet az alapítása után több mint 2500 évvel is lüktető, üde és élhető ez a város?

Történet- és mesepályázatunkat idén Bujáki Márton nyerte meg Öt pohár víz című alkotásával. Az eredményhirdetést követően interjút készítettünk az ifjú íróval, faggattuk az írás adta önkifejezési lehetőségről, eddigi sikereiről, terveiről. A beszélgetésből – amelyen a zsűri elnöke, Kovács M. Balázs író is részt vett – az is kiderül, hogy Bujáki Mártonnak nemcsak a története csavaros, hanem az észjárása is.

Különböző formákban ugyan, de minden kor emberét foglalkoztatta az a kérdés, hogy közösségi szinten hová jut el az emberiség vagy éppen saját népe. A múlt ismerete elválaszthatatlan volt a jövő ismeretétől. A hagyományos társadalmakban ugyanis a múltra való visszaemlékezés volt az alapfeltétele annak, hogy az ember felnőttként teljes jogú tagja lehessen népének. Ezt is szolgálták az ősökről szóló mítoszok, történetek, legendák.