Kulturális Hírlevél 1. szám, 2002. május

TARTALOM

• Májusi programjaink
• Interjú Delia S. Guzmánnal, az Új Akropolisz nemzetközi elnökével
• Legújabb könyvünk, az Agyagmaszk
• Gondolatok: Idézetek Konfuciusztól
• Információk

Kedves Olvasó!

Ön az Új Akropolisz Kulturális Közhasznú Egyesület elektronikus hírlevelének első számát olvassa. Az általános információt, illetve programjainkat közlő webhelyünk mellett szeretnénk ebben a formában, egy kicsit részletesebben is szólni egyes aktuális tevékenységeinkről, illetve céljukról. Filozófiai iskolaként az idealista irányzat mellett köteleztük el magunkat, amelyet minden olyan filozófiai rendszerben megtalálunk, ahol az elméleti és a gyakorlati tudás nem mond ellent egymásnak, sőt a klasszikus ókorhoz hasonlóan mi is azt tartjuk teljes embernek, aki meg akarja érteni az emberre és a természetre egyaránt ható törvényeket, és igyekszik azok szerint is élni.

Ebben a hónapban két tevékenységünket szeretnénk kiemelni, amelyekben tükröződik ez a meggyőződésünk. Az egyik a GEA ökológiai csoportunk hagyományos tavaszi akcióinak a sorozata: márciusban Győrött a Mosoni-Duna árterét tisztítottuk, ahol 19 tagunk és ugyanennyi lelkes résztvevő 80 zsáknyi szemetet szedett össze, amely az emberi figyelmetlenség és a természet iránti érzéketlenség miatt gyűlhetett össze. Április elején Budapesten, a Pilisi Parkerdőgazdaság Budapesti Erdészetével együttműködve, a Látó-hegy erdejének tisztításába fogtunk, 47 résztvevővel, összesen 83 zsák szemetet gyűjtve. Április végi akciónkban, Szegeden, 17 résztvevő 40 zsáknyi szeméttől és 20 talicskányi hulladéktól szabadította meg a Tisza partját.

A nyilvánvaló hasznosságukon túl, az ilyen jellegű akcióinkkal fel szeretnénk ébreszteni az emberek felelősségérzetét a természet iránt. A természet közelében élő népek körében magától értetődő, hogy az ember felelős minden egyes tárgyért, amelyet létrehoz, mindaddig amíg az létezik, azaz „él”. Mennyi mindenben változna a modern kor, ha meg tudnánk érteni és alkalmazni is tudnánk ezt az egyszerű életfelfogást. Talán kevesebbet birtokolnánk, és kevesebb után vágynánk. Talán boldogabbak is lennénk.

A másik tevékenységi kör az Új Akropolisz Történet- és mesepályázata. Az idén nyolcadik alkalommal hirdettük meg a pályázatot, amelyre több mint 200 pályamű érkezett az egész országból, sőt a határokon túlról is. A zsűri tiszteletbeli elnöke az idén Békés Pál író volt. Pályázatunkkal azokat az embereket szeretnénk bátorítani, koruktól függetlenül, akikben él a mesélés, illetve az ilyen jellegű alkotás vágya.

Az alkotás kétségtelenül az ember egyik fő jellemzője. De ha ehhez a belső késztetéshez nem talál megfelelő formát, és nem fejleszti hozzá a szükséges technikai tudást, akkor félő, hogy ez a teremtőképesség ellene fordul, és értékes művek megteremtése helyett pusztító vagy önpusztító irányt vesz. Az egyik lehetséges veszély az, hogy tényleges alkotás helyett csupán a minket körbevevő világot tükrözzük vissza, és azt utánozzuk, amit látunk. Sajnos manapság a nagymértékű szennyezés nemcsak fizikai környezetünket, hanem emberi viszonyainkat is sújtja, az emberi alkotások pedig gyakran ebbe a szomorú helyzetbe belevesző, kiutat nem mutató, lelket nyomasztó művek lesznek. A jó történet azonban tisztítóan hat annak a lelkére, aki megszüli, mint ahogy annak a lelkére is, aki elolvassa, hiszen tükrözi az ember legmélyebb belső értékeit, bármennyire is próbára teszik az esetleges kedvezőtlen külső körülmények. Az idén Agyagmaszk címen kiadott, válogatott történeteket tartalmazó könyvünk alcíme is tükrözi ezt a meggyőződésünket: történetek szépségről, jóságról és igazságosságról.

MÁJUSI PROGRAMJAINK

SZEGED, Berzsenyi u. 3.

GYŐR

INTERJÚ

Ha meglepőnek találná, hogy miért foglalkozik egy filozófiai iskola környezetvédelemmel is, az alábbi beszélgetésből világos lesz az összefüggés. És természetesen azokat is „meghívjuk” erre a beszélgetésre, akik tudatában vannak a környezetvédelem fontosságának, hogy további együttgondolkodásra ösztönözzük egymást. Az interjú Delia S. Guzmánnal, az Új Akropolisz nemzetközi elnökével készült 2001 nyarán.

Ennek a palotának a gyönyörű kertjében arra kérjük Önt, magyarázza meg, hogy mi a GEA.

DSG: A GEA nevet, ami görögül földet jelent, mozaikszóként használjuk, és a GEA-csoport célkitűzéseit tükrözi: „Aktív Ökológiai Csoport” (spanyolul Grupo de Ecología Activa). Egy olyan ökológiáról van szó, amely nem korlátozódik környezetünk és annak jellemzőinek a tanulmányozására, hanem lehetővé teszi számunkra, hogy aktív részeseivé válhassunk a természet folyamatainak, hogy jobban megérthessük őket, és hogy megpróbáljuk enyhíteni a természet ellen tudatosan vagy akaratlanul elkövetett károkat.

Hogyan illenek a GEA tevékenységei az Új Akropolisz filozófiájába?

DSG: Nagyon egyszerűen. A filozófia a bölcsesség szeretete, a bölcsességet pedig nem korlátozhatjuk néhány területre, nem választhatjuk el környezetünktől, és nem választhatjuk el a természettől, hiszen mindazt, amit tanulunk, és amit ebből meg tudunk valósítani, mind a természettől kapjuk. Ebből következik, hogy a jó filozófus először a környezetét vizsgálja meg, első kérdései az őt körülvevő világra vonatkoznak, és az első fontos válaszok, amelyekre rálel, a világról szólnak, és csak később vonatkoztatja azokat magára.

Néhány napja arról beszélt, hogy az ember megváltoztatta a környezetét, sőt azt is mondhatjuk, hogy hatott és most is hat a világ társadalmi-gazdasági rendszerére. Hogyan tud a GEA segíteni abban, hogy a környezetünkkel való kapcsolatunk jobbá váljon, és hogy mindenekelőtt megoldhassuk azokat a gondokat, amelyeket az utóbbi időkben bekövetkezett változások okoztak?

DSG: A változások valódi mozgatórugója a világ társadalmi-gazdasági indíttatású kizsákmányolása, és a föld, valamint környezetünk kihasználása, hogy egyre kényelmesebben éljünk, hogy egyre kevesebbet kelljen tennünk, és egyre többet kaphassunk.

Az a vágy, hogy egyre jobban éljünk – és külön hangsúlyozom, hogy jobban és jobban éljünk, hogy egy olyan mesterséges életformát folytathassunk, amely egyrészt egyre nagyobb kényelmet, másrészt pedig egyre kevesebb személyes részvételt jelent a természet életében –, tehát ez a vágy arra késztetett bennünket, hogy megváltoztassuk a világot, annak számtalan arculatát, de nem a természet, hanem saját magunk érdekében. Ezek a változtatások kétszeresen is ártottak nekünk: megártottak a Földnek és megártottak az embernek is.

Ezért bizonyos szempontból képtelenné váltunk a cselekvésre, és érzéketlenné váltunk a természet iránt. A természet a haszon és a gazdagság forrása lett, és szerintem elsősorban ez változtatta meg gyökeresen bolygónk természetes folyamatait.

Mit tehetünk ebben a helyzetben? Megpróbálhatjuk egy kicsit nagyobb öntudatra ébreszteni az embereket, mert a sok éve fennálló társadalmi-gazdasági állapotokat nem tudjuk megváltoztatni. A tudatosság nélküli változtatás nem lenne hatékony. De ha az emberek tudatára ébrednének, hogy miért történik mindaz, ami történik, és hogy milyen szerepünk van a tőlünk függetlennek tartott természeti katasztrófákban, akkor végre vállalnánk valódi szerepünket a világban.

Azaz nem elég tevékenykedni, hanem azt is tudatosítanunk kell, hogy mi lesz tetteink eredménye.

DSG: Valóban. Mindenki segíteni szeretne a szenvedés vagy a katasztrófák láttán, de azt is meg kell értenünk, hogy miért létezik a szenvedés, és hogy miért történnek a katasztrófák, hogy segítségünk ne csupán pillanatnyi enyhítés legyen, hanem valami, ami az okokat is figyelembe veszi. Tehát ahelyett, hogy csak akkor segítenénk, amikor valami baj van, azt igyekszünk elérni, hogy egyre kevesebb baj történjen.

Sokakban felmerül az önkéntesség kérdése. Sokan azt hiszik, hogy ez valami modern, teljesen új keletű dolog, pedig talán nagyon is ősi. Hogyan értelmezi ön az önkéntességet?

DSG: Szerintem egyedül az „önkéntesség” szó az, ami modern. De maga az önkéntes magatartás olyan régi, mint az ember, vagy inkább arra az emberre jellemző, akinek szeme kinyílt az őt körülvevő világra, azaz a természetre, ahogyan ma nevezzük.

A reneszánsz idején úgy tudták visszaadni az embernek a méltóságát, hogy visszahelyezték a természetbe, a természet és a természeti törvények részévé tették. Nem tekintették különleges lénynek, csupán belátták, hogy egyedüli „különlegessége” az lehet, hogy megérti a természetet, együttműködik vele, tanulmányozza és tiszteli törvényeit.

Ez az önkéntesség valódi értelme, és amikor azt látjuk, hogy a régi korok népeinél – akiket ma azért kutatunk, hogy megismerhessük hagyományaikat – a férfiak és a nők is rituális ünnepeken vettek részt az év egyes meghatározott napjain, hogy egyre inkább eggyé váljanak a természettel, akkor ebben ugyanúgy az önkéntességet látjuk. Azt szeretnénk elérni, hogy soha ne távolodjunk el környezetünktől, sőt éppen ellenkezőleg, részesévé kell válnunk környezetünknek, együtt kell élnünk és harmonikus egységet kell kialakítanunk vele.

De hiszen ezt egyszerűen vallásnak vagy bálványimádásnak is tekinthetjük.

DSG: Nem bálványimádás. Amit ma imádatnak nevezünk, az valójában a természet szeretete és tisztelete volt.

Ahol szeretik és tisztelik a természetet, ott jelen van az önkéntesség, mert az önkéntességgel az ember a természet nagy törvényeinek szolgálatába állítja magát. Azokéba, amelyeket nem mi teremtettünk, és így nincs is jogunk megváltoztatni. Ha ártunk a környezetünknek, akkor az embernek is ártunk.

Ezért tehát az önkéntesség fogalma nagyon régi. Az ókorban ezt a fogalmat „a természettel való együttélésnek” nevezték volna, mert az, aki együtt tud élni a természettel, az együtt is tud működni vele. Ma azt nevezzük önkéntességnek, ha felismerjük, hogy a természetnek is szüksége van ránk, és nekünk is szükségünk van a természetre, és hogy megteremthetjük a kapcsolatot és az együttműködést a természet és az ember között.

LEGÚJABB KÖNYVÜNK

A bevezetőben megemlítettük Történet- és mesepályázatunkat. Az Új Akropolisz Kiadó legújabb kötete, az Agyagmaszk a legjobb pályaművekből válogat.

1995 óta évente megrendezzük Történet- és mesepályázatunkat, amelyre az ország minden részéből, és a környező országok magyarlakta településeiről is érkeznek írások. Pályázatunkkal elsősorban olyan történetek írására szeretnénk biztatni, amelyek a formai szépségen és az ügyes technikai fogásokon túl tartalmasak és elgondolkodtatóak is.

A több száz beérkezett pályamű arról tanúskodik, hogy ma is sokakban él a mesélés szeretete, ami arra sarkallja az írót, hogy megtalálja a történetének leginkább megfelelő formát. Válogatásunk az első hét év kiemelkedő pályaműveiből készült, és reméljük, hogy nem csupán élvezetes olvasmány, hanem kedvcsináló is lesz ahhoz, hogy újabb szívet-lelket melengető írások szülessenek.

A kötet történetei különös helyszíneken játszódnak: Fonákországban, ahol az emberek mindent fordítva csinálnak, egy idős szobrászművész világtól elzárt otthonában, vagy éppen egy ódon ház padlásán. A szereplők, bár a képzelet teremtményei, nem csupán kitalált alakok, hanem kacskaringós ösvényeken vándorló énünk vetületei: bátor egerek, jószívű madárijesztők, egy sánta kislány, egy rózsaszál, sőt egy láda mélyén felejtett szvetter. A válogatás címadó történetének főhőse Argümosz, az ünnepelt színész, aki viszontagságokkal teli útja során talál rá a színészmesterség valódi értelmére.

Mindegyik elbeszélés egy-egy hős története, akik kalandjaikkal segítségünkre lehetnek abban, hogy megértsük álmainkat, s hogy ráébredjünk arra, honnan jövünk és hová tartunk.

IDÉZETEK KONFUCIUSZTÓL

Egyesületünk a nyilvános előadások mellett évente többször indít olyan bevezető kurzusokat is, amelyek a filozófia klasszikus mestereivel és tanításaival ismertetik meg az érdeklődőket. Célunk, hogy túllépjünk az információk felhalmozásán, és „nem középiskolás fokon” inkább arra kérdezzünk rá, miként alkalmazhatjuk a bölcsességet saját életünkben, a mindennapjainkban. A buddhizmus tanításai, a tibeti bölcsesség, Plótinosz, Platón, az etika kérdései, a mai kor nehézségei – csak néhány a 17 részes sorozat témáiból. A kurzus során Konfuciusszal is foglalkozunk. Tőle idézünk most néhány gondolatot: példákat arra, mit jelent élni a bölcsességet.

„Természetük révén az emberek közel állnak egymáshoz, csak szokásaik révén kerülnek egymástól távol.”

„Ha harmadmagammal utazom, a másik kettő feltétlenül mesteremmé lesz. Mert én kiválasztom bennük a jót és követem, ami pedig rossz bennük, azt kijavítom magamban.”

„Az emberek tudják, hogyan kell egy fát megfelelően gondozniuk ahhoz, hogy éljen és növekedjen. Ami azonban önmagukat illeti, nem tudják, hogyan gondozzák megfelelően. Talán kevésbé szeretik magukat, mint egy fát?”

„Ha a régiek nem mondtak ki valamit szóban, azt azért tették, mert szégyellték volna, hogy tetteik nem követik szavaikat.”

„A nemes ember tökéletesíti mások jó tulajdonságait, és nem erősíti mások rossz tulajdonságait. A közönséges ember fordítva csinálja.”

„Ha nem beszélsz azzal, akivel pedig szót lehetne érteni, veszni hagytál egy embert. Ha pedig beszélsz azzal, akivel nem lehet szót érteni, elvesztegetted szavaidat. Az okos ember sem az embereket nem hagyja veszni, sem a szavait nem vesztegeti el.”

„Amit a nemes ember keres, az önmagában van; amit azonban a közönséges ember keres, másokban van.”

„Ha hibázol, és nem javítod ki, akkor követed el igazából a hibát.”

„Az erény gyakorlását senki sem engedheti át a mesterének.”

„Akik különböző úton járnak, nem adhatnak egymásnak hasznos tanácsokat.”

INFORMÁCIÓK

Rövid hírlevelünk néhány „levélkét” tudott megmutatni. Ha szeretné látni a „fát” is, az Új Akropolisz nemzetközi és magyar szervezetét is megismerni, tekintse meg nemzetközi és magyar weblapjainkat.

Köszönjük figyelmét!

http://www.acropolis.org

http://www.ujakropolisz.hu

Kulturális Hírlevelünk szerkesztősége:

„Hirlevel” <oinah[kukac]axelero.hu (oinah[at]axelero[dot]hu)>

Ha a jövőben nem szeretné Hírlevelünket megkapni, kérjük jelezze a oinah[kukac]axelero.hu (szerkesztőségnek).

SZÉKHELYEINK:

• Budapesten: 1088 Krúdy Gy. u. 15. (pincehelyiség). Telefon: 334-2756, hétköznap 16–21 óráig.
• Győrött: 9021 Munkácsy Mihály u. 1. II. em. Telefon: (96) 322-182, hétköznap 18–21 óráig.
• Szegeden: 6721 Berzsenyi u. 3. Telefon: (62) 452-183, hétköznap 18–21 óráig.