2012. január

(Jorge Angel Livraga)

1. Mi a képzelet szerepe az allegorikus hernyóból pillangóvá válásban?

a) A pillangó fejlődése teljes átalakulás: amikor a hernyó eléri a megfelelő méretet, bábot fon maga köré, és a burkon belül rovarrá növekszik. De minek ehhez képzelet?
b) Ez egy szimbolikus kép. Arról szól, hogy a képzelet, mint a pillangó, elemelkedik a valóság rút hernyójától, hogy szabadon röppenhessen virágról virágra.
c) Ez a kép arról szól, hogy csak saját belső átalakulásunk hozhat változást az életünkbe. A képzelet ahhoz kell, hogy elhiggyük: erre a változásra valóban képesek vagyunk.

2. „Ami ma vagy, tegnapi gondolataidból ered, és amit most gondolsz, holnapi életedet formálja. Életünk az elménk teremtménye.” (Buddha) Mit jelenthet az, hogy életünk az elménk teremtménye?

a) Azt, hogy először minden gondolati síkon születik meg. Gondolkodásunk meghatározza belső világunkat, és ezzel megszabja a lehetőségeink határait is.
b) Azt, hogy a látható világ puszta illúzió, amellyel nem kell foglalkozni. Ha elég erős a képzeletünk, akkor az lesz a valóság számunkra, amit kigondolunk. A klasszikus kultúrákban ezt nevezik szent őrületnek.
c) Azt, hogy ha valamire elég erősen gondolunk, az meg is valósul. Ha elég erősen elképzeljük, a sors meghozza számunkra a kívánt változást, és nekünk szinte semmit sem kell tennünk érte.

3. „Szoktasd magad hozzá, hogy csak olyant forgass eszedben, amire, ha valaki hirtelen megkérdezne: »Mire gondolsz most?«, tüstént, kertelés nélkül rávághatnád: erre és erre.” (Marcus Aurelius) Miért fontos ez a képzelet szempontjából?

a) Mert segít abban, hogy a gondolataink tiszták, szépek és egyszerűek legyenek, hiszen az ilyen gondolatainkat szívesen megosztjuk másokkal is.
b) Mert ez a képzelet legveszélyesebb ellensége. Ha hagyjuk, hogy a gondolatainkat mások véleménye befolyásolja, sosem lesz egyetlen önálló gondolatunk sem.
c) Mert segít abban, hogy ne szakadjunk el a realitásoktól. Ha már előre végiggondoljuk az esetleg felmerülő ellenvetéseket, időben felvértezhetjük magunkat ellenük.

4. Melyik a képzelet használatának helyes módja?

a) Fontos, hogy elképzeljük az előttünk álló utat, de főleg a ránk váró buktatókat. Fessük le pontosan és képszerűen a bennünket fenyegető veszélyeket, hogy ha eljutunk odáig, már ne érjenek minket váratlanul.
b) Képzeljük el élénken a beteljesülés pillanatát, az örömöt és a dicsőséget, ami akkor vár ránk, ha elértük a célunkat és végre újra hátradőlhetünk.
c) Használjuk a képzeletünket, hogy meglássuk a dolgokban a jobbá válás lehetőségét, és hogy el tudjuk képzelni magunkat olyan cselekvés közben, amelynek révén ezek a változások valóban bekövetkezhetnek.

elehir[kukac]ujakropolisz.hu (Írd meg nekünk) tippjeidet! A helyes megfejtők között jegyeket sorsolunk ki, amelyek egy tetszés szerinti programunkra beválthatók, vagy választhatnak egyet Fortuna füzeteink közül.

Azt mondták... a türelemről

„Az ember egyik legfontosabb képessége s egyben, sajnos, a legritkább is: várni tudni. Türelemmel várni egy levélre, egy találkozásra, egy jó kapcsolatra, az enyhülést hozó holnapra. A telt szív nyitott kapujában bizalommal várakozni. Egészen addig várni, amíg reményünk kitart. Az úgynevezett »birkatürelem« azonban már nem erény – hanem önleépítés. A mérték – ez a kulcsa mindennek.”
(Jókai Anna)

„Táncolni kell, uram! A zene majdcsak megjön valahonnan.”
(Nikosz Kazantzakisz)

„A türelmes magatartás azt jelenti, hogy biztosak vagyunk abban, hogy a jövő meghozza a várt gyümölcsöt, ha tőlünk telhetően helyesen és kitartóan cselekszünk, igazodva a természeti ritmushoz, kapkodás és engedmények nélkül.”
(Jorge Angel Livraga)

„Az állandóság a türelem, amely úgy tud várni, hogy nem felejt és nem csügged.”
(Delia Steinberg Guzmán)

„Az élet igazi, nagy vállalkozásai legtöbbször nem hőstettek, hanem türelemjátékok.”
(Márai Sándor)

„Gyakoroljunk türelmet, mert ez a hit egyik formája.”
(Delia Steinberg Guzmán)

„Sohasem lankadó munkálkodás, mely lassan teremt, de pusztítás nélkül, melynek révén ugyan az örökkévalóság vára csak homokszemcséről homokszemcsére épül, az idő nagy tartozásából mégis letudja lassan a perceket, napokat, éveket.”
(Ji King)

„Fejlesztenünk kell az aktív türelmet, amely úgy tud várni, hogy közben nem szünteti meg a céljai felé haladó cselekvést.”
(Delia Steinberg Guzmán)

„Idő! te bontogasd ki ezt, nem én;
Ez a bog nékem szerfelett kemény.”
(William Shakespeare)

„Ha más kulcs nem jó hozzá, majd a türelem kinyitja.”
(német közmondás)

„Mindenfajta siker elérése az állandó igyekezettől, a türelemtől, a helyes kezdéstől és téves tetteink helyesbítésétől függ, vagyis attól, hogy úgy csiszoljuk önmagunkat, mintha kövek lennénk, melyeknek durvából széppé kell átalakulniuk.”
(Delia Steinberg Guzmán)

„Ha kis dolgokban nem vagyunk türelmesek, akkor a nagy álmainkat hiúsítjuk meg.”
(Konfuciusz)

„A türelem úgy ad védelmet a sérelmekkel szemben, ahogy a ruha teszi mindezt a hideggel. Minél több ruhát öltesz magadra, annál kevésbé kínoz majd az egyre növekvő hideg. Ugyanígy, minél nagyobb türelemmel állsz a nehézségek elé, annál kevésbé rombolják majd az elmédet.”
(Leonardo da Vinci)

„Haragodban se felejtsd el, hogy az indulat egyáltalán nem férfias, viszont a szelídség és a türelem, amint emberibb, úgy férfiasabb is. Itt tűnik ki valakiben az erő, az ideg, a férfiasság, nem pedig az ingerültségben és a zsörtölődésben.”
(Marcus Aurelius)

„Várj! A bölcshöz az való, hogy minden mást latba vessen elébb, mint fegyverét!”
(Terentius)

„Türelmetlenség: a halálfélelem legközönségesebb álarca.”
(Osvát Ernő)

„Az emberek egymásért születtek. Vagy tanítsd, vagy tűrd hát őket.”
(Marcus Aurelius)

„Az embernek túl sok hang van a torkában, túl sok szó a nyelvén, túl sok imádat a saját ötletei iránt, és semmi megértés, semmi türelem, ha másokról van szó, mintha mindenki idegen nyelven beszélne.”
(Khioszi Tatiosz)

„Ki tud várni, az sokat tud; s nemcsak tud sokat, de tehet, s tenni fog sokat. A bölcs késő öregségében is elülteti a fát, noha hasznával maga nem élhet; de érti, miképpen az rendes időre megnő s unokáját gyümölccsel enyhíti.”
(Kölcsey Ferenc)

„Mit sorsa rászab, tűrje el az ember,
Egyszerre nem küzdhet árral s szelekkel.”
(William Shakespeare)

„Megvárni, egy angyal és egy szent türelmével, amíg a dolgok – emberek, eszmék, helyzetek –, melyek hozzád tartoznak, eljutnak hozzád. Egyetlen lépést sem sietni feléjük, egyetlen mozdulattal, szóval sem siettetni közeledtüket. Mert bizonyos emberek, eszmék, helyzetek, melyek életedhez, jellemedhez, világi és szellemi sorsodhoz tartoznak, állandóan útban vannak feléd. Könyvek. Férfiak. Nők. Barátságok. Megismerések, igazságok. Ez mind feléd tart, lassú hömpölygéssel, s találkoznotok kell egy napon. De te ne kapkodj, ne siettesd útjukat és közeledésüket. Ha nagyon sietsz feléjük, elkerülheted azt, ami fontos és személyesen tiéd. Várj, nagy erővel, figyelmesen, egész sorsoddal és lényeddel.”
(Márai Sándor)

„A lassan növő fák termik a legjobb gyümölcsöket.”
(Molière)

„Amiben mi hiszünk, az ott várakozik, ott lappang minden kontinensekben, örökre, nem hív az senkit, nem ígér az semmit, csak ül-ül nyugalomban és fényben, eltökélten és magabiztosan, nem ismer elgyávulást. Türelemmel vár, várja a maga óráját.”
(Walt Whitman)

„Úgy érzem, mintha hernyó lennék, betemetve mélyen a föld alatt. Felettem az egész föld, és rám nehezül, és én próbálok folyosót vájni magamnak a föld kérgén és a talaj rétegein át, hogy kijussak a fényre. Nehéz dolog keresztülfúrni magamat a föld egészén, de megvan bennem a türelem, mert szívem mélyén sejtem, hogy amint a fényre kerülök, pillangóvá változom.”
(Nikosz Kazantzakisz)

„A csalán egyszer megkérte a rózsafát:
– Rózsafaúrnőm, nem tanítanál meg engem is a titokra, hogyan csinálod a rózsát?
A rózsafa így válaszolt:
– Nagyon egyszerű az én titkom, csalán húgom. Egész télen türelmesen, bizakodva, szeretettel dolgozom meg a földet, és csak egyre gondolok folyton folyvást: a rózsára. Csapkod az eső, cibál a szél, lesújt a hó, de énnekem csak egy van a gondolatomban: a rózsa. Ez az én titkom, csalán húgom.”
(Nikosz Kazantzakisz)

„Két-három hernyót el kell tűrnöm, ha meg akarom ismerni a pillangókat.”
(Antoine de Saint-Exupéry)

„A szél lapozni tud, de olvasni nem.”
(Jules Renard)

„Az olyan helyekre vezető utakat, ahová érdemes eljutni, nem lehet lerövidíteni.”
(Helen Keller)

„Aki sosem veszíti el a türelmét, azt nem lehet legyőzni.”
(japán közmondás)

„A türelem gyakorlásával nem pusztán a helyes, objektív megismerés birtokába jut az ember, hanem jó közérzetet is teremt magának. Ez a mindennapi életben nélkülözhetetlen. A türelem gyakorlásával válik lehetségessé a lelki nyugalmunk fenntartása, és a türelem gyakorlása teremti meg azokat a körülményeket is, amelyek között örömteli életet tudunk élni.”
(Tendzin Gyaco)