| |
PROGRAMJAINK:
 |
Szophia Filmklub
A Vándorló Palota
|
|
BUDAPEST
2011. június 4. szombat, 16.00
Miyazaki Hayao világhírű rajzfilmje a varázslat birodalmába kalauzol bennünket. Boszorkányok, mágusok és ugráló madárijesztők tarka világában követhetjük nyomon Sophie, az öregasszonnyá változtatott fiatal lány, és Howl, a piperkőc varázsló kalandjait. A mesés köntös redőiben azonban komoly kérdések bújnak meg: mennyi áldozatot ér meg a hatalom, mitől lesz az ember önmaga, és miben áll a fiatalság és a megújulás titka. A filmet követő beszélgetésben ezekről és a film alapján felmerülő egyéb gondolatokról is szó lesz majd.
Az Új Akropolisz Központja, Rigó u. 6-8.
Bővebben
|
 |
 |
Szophia Filmklub
Temple Grandin
|
|
SZEGED
2011. június 14. kedd, 18.00
Az emberi elme lehetőségei határtalanok. Kifejezően ábrázolja ezt az HBO filmje is, amely Temple Grandin, egy autista nő életéről szól, aki nemcsak megtanult együttélni a betegségével, de tudományos karriert is befutott. Az 1947-ben született Temple Grandin ma is él, napjaink aktív kutatója, akinek találmányai jelentősen hozzájárultak ahhoz, hogy a nagyüzemi állattartás kíméletesebb legyen. De milyen úton kellett végigmennie ennek az autizmusban szenvedő léleknek? Milyen megaláztatásokkal kellett szembenéznie? Hogyan tudott győzedelmeskedni saját maga felett, és bebizonyítani a környezetének, hogy mi mindenre képes? Ezeket a tanulságos, emberi helyzeteket jeleníti meg a film, amelyet beszélgetés követ.
Az Új Akropolisz szegedi központja, Szivárvány u. 3/a.
Bővebben
|
 |
 |
A Tarot szimbolikája
|
|
Kávéházi beszélgetés
SZÉKESFEHÉRVÁR
2011. június 19. vasárnap, 18.00
A Tarot-képek eredete a rejtélyes múltba vész. A hagyomány szerint Egyiptomban, az abüdoszi templomban, „Isten 99 arcának csarnokában” kellett a tanítványnak a szimbólumok előtt elmélkednie, amíg meg nem értette az ember, a létezés, a világmindenség misztériumait. Ezekből a képekből fejlődött ki a ma ismert Tarot Nagy Arkánumának huszonkét emblémája.
Mit jelent szimbólumokon keresztül tanulni? Mit tanítanak a Tarot képei? Ezekre nézünk néhány példát ezen az estén.
Ribillió Kávézó és Söröző, Rózsa u. 1.
Bővebben
|
 |
 |
Egyiptomi rajz- és festéstanulás
|
|
Előadás és gyakorlat
SZEGED
2011. június 22. szerda, 18.00
Hogyan készítették az ókori Egyiptom építményeinek különleges falfestményeit? Miként tudták tökéletes arányokkal felfesteni istenábrázolásaikat grandiózus felületekre? Milyen színvilágot használtak, egyáltalán mit jelentett egy egyiptominak a rajzolás?
Mindezekre és sok más kérdésre kapunk választ ebben a három órás képzésben, amelyen az előadó bevezetése után a jelentkezők megtanulhatnak rajzot készíteni egyiptomi módra, és sor kerül egy Udzsat-szem kifestésére is, amelyet minden résztvevő 1200 Ft anyagköltségért hazavihet.
Az Új Akropolisz szegedi központja, Szivárvány u. 3/a
Bővebben
|
 |
 |
Az úti cél: Róma
avagy gyakorlati kalauz jelenlegi
és jövőbeli Róma-vándoroknak
|
|
Beszélgetés
BUDAPEST
2011. június 25. szombat, 16.00
Ha Rómába tervezed a nyaralást, és kíváncsi vagy, mit érdemes néhány nap alatt megnézni, ezen az előadáson megtudhatod. Műemlékek, történetek, épületek, stadionok, tengerpart és fagyizók Rómából és a környékéről, sok-sok képpel. Útvonalak, jó tanácsok, hangulatképek azoknak, akik igazán jól szeretnék érezni magukat az Örök városban. De akit csak egyszerűen érdekel, mitől lehet vonzó az ókori csodák és a 21. század pezsgésében megmerítkezni, annak is tartogatunk meglepetéseket. Végül is, virtuálisan vagy személyesen, de minden út Rómába vezet…
Az Új Akropolisz Központja, Rigó u. 6-8.
Bővebben
|
 |
 |
Mesemondás lélektől-lélekig
|
|
Beszélgetés
SZEGED
2011. június 28. kedd, 18.00
Vannak különleges mesék, amelyeket varázsmeséknek hívunk. Ezekben a hős legyőzi a sárkányt, kiszabadítja a királylányt, majd ő lesz a király és boldogan élnek, amíg meg nem halnak. De ezek a mesék mégsem hősökről, sárkányokról, királylányokról szólnak, hanem rólunk, hallgatókról. Mi bennünk az a szépséges kincs, amiért az életünket is kockára tesszük? Mi bennünk az a sötétség, amellyel szembeszállni csak hősként lehet? Mikor válunk méltókká és alkalmassá, hogy belső birodalmunk uralkodói legyünk?
Az Új Akropolisz szegedi központja, Szivárvány u. 3/a
Bővebben
|
 |
|
|
Egymásért
 „A kommunikáció korszakában, amikor a neten keresztül a világnak szinte bármely pontján élő emberekkel is pillanatok alatt kapcsolatot teremthetünk, vajon milyen viszonyt ápolunk mindazokkal, akikkel naponta keresztezzük egymás útját? Halljuk és meghallgatjuk őket, vagy csak mondjuk a magunkét? Ha tudod, mit jelent megállni, elcsendesedni és észrevenni az emberi kapcsolatok apró csodáit, írd meg és küldd be meséd, történeted.”
Erre a felhívásra, amely részlet az Új Akropolisz Erénynek erejével című történet- és mesepályázatának 2011-es kiírásából, közel kétszáz pályázó ragadott billentyűzetet, hogy megossza másokkal a közösségalkotással kapcsolatos gondolatmagvait. A szerzők többsége kidomborította történetében vagy meséjében a közösségi értékeket, és a zsűri a korunkban nagyon aktuális, és annyi mindenben megoldást jelentő összefogást, együttműködést, toleranciát és összetartást kereste.
A 17. alkalommal megrendezett írói rangadónkra olyan írásokat vártunk, amelyek pozitív szemléletükkel, a képzelet szárnyán nekilendülve, segíthetnek a ma emberének az elszigeteltség leküzdésében. Életkortól függetlenül sokan vannak, akik ihletet kapnak, ha valamiben vagy valakiben meglátják a jót, a szépet, az igazat, és szeretnék ezt valamilyen módon formába önteni, kifejezni. Bennünket azok találtak meg, akiknek az írás az alkotási útjuk, és akiknek lélekszükséglet az értékek köré megjelenítő erejű történetet szőni.
Miért szól a pályázatunk kifejezetten amatőr, rendszeresen nem publikáló szerzőknek? Mert minden emberben sok-sok képesség szunnyad, amelyek még nem bontakoztak ki. A pályaművekben előfordulnak ugyan írástechnikai hibák, de ha ezek orvosolhatóak, mert a tartalom nem szenved tőlük csorbát, akkor sokkal lényegesebb a szándék és a meglátás tisztasága, mint a külcsín. A forma ugyanis tanulható és csiszolható.
Ebben igyekszünk támogatni mindazokat, akikhez a régi idők krónikásaihoz hasonlóan közel áll az írás, a történetmesélés. A jó történetek ugyanis értéket közvetítenek, üzenetük van, felemelőek. Az alkotási folyamat közben magának az írónak is el kell tudnia képzelni, hogy hogyan oldja fel a konfliktusokat, negatív viszonyulásokat. Ehhez tudnia kell, hogy milyen támaszt, barátot, jótevőt tegyen a mesehősnek vagy a hétköznapok hősének útjába segítségül, aki nem akar megtörni, engedni erkölcséből, mert ki szeretne tartani elvei, álmai mellett, hogy megőrizhesse tartását, reményeit.
 Pályázatunkkal az írásban alkotók és az olvasóik között teremtünk hidat, és szeretnénk, ha minél többen megismerhetnék azokat az írásműveket, amelyek ebben az évben kiérdemelték az Új Akropolisz zsűrijének elismerését, és elnyerték a kitűzött díjakat. Pályázatunk 3. helyezettje Szilágyi Heléna Egymásért című, különleges hangulatú alkotása lett. Az élő párbeszédek és a két főszereplő ellentétes természete adja ennek a történetnek a lendületét. A fiatal szerzőnő minden didaktikusság nélküli üzenete: nem maradhatunk ugyanolyanok, mindig van hová fejlődni, még akkor is, ha szerelmesek vagyunk saját aktuális énünkbe. Ebből ki kell tekinteni, hogy továbbléphessünk.
Végh-Bodor István Barka című, irodalmi igényességű története (megosztott) második helyezést ért el. Kiemelkedő, ahogy érzékenyen, mélyen, emberi módon viszonyulnak a szereplők egymáshoz. Mintha olyan megoldásokat tanácsolnának, amelyek kezdenek kimenni a divatból. Hangoskodás helyett józanság, a megbocsátás képessége, az összetartozás biztos tudata jelenik meg az írásban. Mindenki nem lehet ugyanolyan, toleranciára van szükség és önzetlenségre, olykor lemondások árán, hogy kicsiszolódhasson egy olyan egység, amellyel aztán bátran lehet egymást segíteni a közösségben. Ez talán naivnak tetszhet, de ebben a történetben nincs naivitás, helyette: emberség a négyzeten.
A másik (megosztott) 2. helyezést többszörös pályázónk, Mészáros Gabriella vehette át Laci anyu című, egyedi és hiteles történetéért. Amikor valaki irodalmi szöveget szerkeszt, akkor nagyon fontos, hogy jól időzítsen, hogy tudja, minek mennyi idő dukál, és ne felejtse el, hogy honnan indult, és hová szeretne megérkezni. Ebben az írásban a szerző ügyesen egyensúlyoz, és az arányok teljesen a helyükön vannak. Finoman adagolja az információkat, és a két kamasz viszonyát egy szimbolikus értelmű jelenetben ismerjük meg. Az ellentéteket csak akkor lehet meghaladni, ha közös cél köti össze az embereket. A szokások sohasem lesznek ugyanazok, de összetartással, kölcsönös tisztelettel a szereplők valódi együttműködésig küzdik magukat.
 Végül az Erénynek erejével pályázat 2011-es győztese: Pintér Milán Pampogi Otronka és a citromló című meséje, amely szívélyessége, könnyedsége miatt máris sokak idei kedvencévé vált. Otronka története jó példa arra, hogy ameddig az ember nem indul el saját lelkének megismerése felé és nem nyit a többiek irányába, nem is tudhatja meg, milyen felfedezések és örömök várhatják, ha valódi fényben tárul fel előtte a világ.
A győztes írás megtestesíti történet- és mesepályázatunk célját. Ahogy Delia Steinberg Guzmán, az Új Akropolisz nemzetközi elnöke írja: „A művészetnek szellemi tartalmat kell hordoznia, és nem ránthatja az embert a közönségesség és a hétköznapiság világába, hanem segítenie kell felemelkedését a Szépség ideájához.” Ez a mese fényt lop a lélekbe és tiszta mintát csempész a gondolataink közé. A segítségnyújtás, tanítás-átadás példája egyetemes érvényű, képes utat mutatni és jellemet formálni.
Köszönjük pályázóink alkotómunkáját, az izgalmas kerekasztal-beszélgetést és a sok-sok közönségszavazatot is. Együttműködésünknek köszönhetően az emberi értékek támogatása évről évre egyre inkább közös ügyünkké válik – erénynek erejével.
Héjja Edit
Filozófia mint életmód
„Az ég törvénye kiüríti a teltséget, s megtölti azt, ami szerény: a Nap, amikor a legmagasabban áll, az ég törvénye szerint hanyatlásnak kell, hogy induljon, s amikor a legmélyebben van a föld alatt, akkor indul újra felemelkedésnek. A telihold ugyanezen törvény miatt kezd el fogyatkozni, s újra növekedni, amikor már teljesen kiürült. Ez az égi törvény az emberi sorsban is megnyilatkozik.”
(Ji King)
Tányérszem és nyakigláb –
avagy mi a manó az az anime?
Hosszú évtizedek után végre magyarul is nézhetünk animét – japán rajzfilmet. A műfaj kedvelőinek nagy örömére, és azok nagy meglepetésére, akik most először csodálkoznak rá az animék színes képzeletvilágára, amely fiatalok millióihoz szól szerte a világon.
 A japán képregény (manga) és animációs film (anime) története hosszú múltra tekint vissza, a manapság népszerű formája azonban a második világháború után alakult ki. Japánban a rajzfilm elsősorban nem a mese műfajához tartozik, hanem komoly kifejezőeszköz, amely a hetvenes években hasonló kulturális forradalmat idézett elő, mint amilyet nyugaton a Rock and Roll. Volt egy fiatal generáció, amelyben jóformán mindenki, akibe egy kis kreatív energia és alkotói szenvedély szorult, kapcsolatba került vele valamilyen formában. Nem is csoda, hiszen egy olyan országban, ahol az alapfokú írástudás 2000 kalligrafikus jel ismeretével kezdődik, mindenkinek kissé rajzolásra áll a keze. Ezek a fiatalok már képregényeken és rajzfilmeken nőttek fel. Mangában gondolkoztak, mangában álmodtak, és mangában mondták el mindazt, amit a világról gondoltak.
Márpedig a japán embernek a második világháború után bőven volt mit mondania. Nemcsak a háború okozta hatalmas pusztítással kellett szembenézniük, de le kellett számolniuk saját civilizációjuk mindenhatóságának illúziójával is. Ezzel egyidőben megállíthatatlanul áradni kezdett az országba a Nyugat. A japánokat elbűvölte ennek az „egzotikus” kultúrának a sokszínűsége, amelynek fényében új szemmel kellett tekinteniük saját évezredes hagyományaikra is. Ráadásul ezek a hagyományok a fiataloknak már a múltat jelentették, viszont jövőjüket Amerika és Európa idegen, mégis izgalmas világában látták megtestesülni.
A legnépszerűbbé vált művek ebből az egyszerre nyomasztó és előremutató, feszültségekkel és lehetőségekkel teli légkörből merítik alapmotívumaikat: a mozgalmas, fantáziadús történetekben a világot megrengető katasztrófák, és az azok után kezdődő új élet, ismeretlen világok találkozása, keveredése és küzdelme, no meg persze a szerelem, a harc és a kalandok játsszák a főszerepet. A középpontban azonban mindig ott van az ember, aki a változások közepette számtalan úton-módon keresi önmagát.
 Talán ez az önazonosság-keresés az oka annak, hogy az alkotók nagyon szeretnek szimbólumokkal, mítoszokkal és más kulturális elemekkel „játszani”. Van olyan történet, amelynek főszereplői a kínai, vagy épp az európai asztrológiai jegyeknek megfelelően tagozódnak. Más animék az alkimisták vagy a Kabala szimbólumrendszeréből vesznek kölcsön elemeket. A japán mitológia legnépszerűbb történeteit többször is feldolgozták, de készült mangaadaptáció a Nyugati utazásból, a Mahábháratából, sőt még a Bibliából is. A történetekben nyüzsögnek az olyan elemek, mint a holdbéli nyuszi, a kilencfarkú róka, a mindenütt jelenlévő kisebb-nagyobb kamik és démonok vagy az égi és alvilági lények. Ez a kavarodás hol jobban, hol rosszabbul sikerül, mégis a mítoszok és a hőseposzok stílusát idéző mitikus légkört teremt a történetekben.
Sajnos mára ezt a műfajt is elérte minden népszerű dolog átka, a sorozatgyártás. Bár továbbra is születnek értékes művek, egyre alaposabban kell keresni, hogy a sok „fröccsöntött műanyag anime” között rájuk leljünk. Ezek közül is kiemelkednek egy világhírű alkotó, Mijazaki Hajao művei, aki olyan örök témákat önt képekbe, mint az ember és a természet harmonikus viszonya, vagy az akaraterő és a szeretet minden nehézséget legyőző ereje.
Mindemellett az anime mégis jellegzetesen japán. Megjelenik benne a hősiesség, az önfeláldozás, a kötelességtudat erénye, és az ábrázolásokból olyan erő, finomság és harmónia árad, amely a klasszikus kalligráfiák és fametszetek jellemzője. Nem utolsósorban pedig bemutatja a mi nyugati világunkat is, úgy, ahogyan sohasem láthatnánk: a japánok szemével.
Mijazaki Hajao legfontosabb művei:
Nauszika a Szél Völgyéből
Laputa, az égi kastély
Chihiro Szellemországban
A Vándorló Palota
Más, figyelemre méltó történetek:
Filmek: Akira, Hotaru no Haka
Sorozatok: Cowboy Bebop (magyarul is megjelent), Berserk, Neon Genesis Evangelion
Klebercz Orsolya
A hónap rejtélye
Előző havi feladványunk megoldása:
Májusi kvízünk helyes válaszai: 1. a, 2. c, 3. d
Köszönjük a megfejtéseket!
Júniusi kvízfeladványunk:
1. Mi Platón szerint az ideális Állam alapja?
a) A szabadság. A szabad ember azt tesz, amit akar, független minden véleménytől. Nem lehet megfélemlíteni, kimondja, amit gondol.
b) A hatalom. Platón jól ismerte a társadalom működését: akié a hatalom, azé az igazság. Még annyit hozzátett, hogy „giganios ubornos gigagantis”, azaz „a hatalmasok barátja hatalmas”.
c) Az igazságosság, miszerint mindenkit érdeme szerint ítélnek meg.
2. Miért volt Egyiptomban az isteneknek állatfejük?
a) Hogy féljenek tőlük, és a hiedelmekkel sakkban tartsák az embereket.
b) Csak az ábrázolásokban volt állatfejük, ami egy természeti erőt szimbolizált. Anubisz például sakálfejű, mert a sakál lát a sötétben, azaz szimbolikusan: látja a láthatatlant.
c) Eredetileg emberfejük volt, de a későbbi korok türelmetlen vallási fanatikusai megváltoztatták, hogy nevetségessé tegyék az egyiptomi vallást.
3. Egészítsd ki a következő idézetet, amely Nikosz Kazantzakisztól, a Zorbász, a görög írójától származik: „A boldogság nem más, mint .............. És minél ......................., annál nagyobb a boldogság.”
a) megtenni a kötelességedet; nehezebb a kötelesség
b) a bor és tánc; több a bor és a tánc
c) egészség és olívabogyó; jobb az egészség és finomabb az olívabogyó
elehir[kukac]ujakropolisz.hu (Írd meg nekünk) tippjeidet. A helyes megfejtők között jegyeket sorsolunk ki egy tetszés szerinti programunkra, vagy választhatnak egyet Fortuna füzeteink közül.
Azt mondták... a derűről
„A derű mindenkinek a lelke mélyén honol, semmi sem szüntetheti meg. Ez a derű a fájdalom mögött, a könnyek mögött él, ez a derű a nehézségek mögött rejtőzik. Ez a lelkesedés, amely bármely sötétségben fellobban, ez a tűz, amely bármely pillanatban lángra kap, legyen az szent vagy profán, mert ez a lelkesedés jellemzője: örökké élő láng. Miért lehetünk derűsek? Mert tudjuk, miért élünk.”
(Delia Steinberg Guzmán)
„Ha az ember, aki szorult helyzetbe került, erős, akkor bármi veszély közepette is derűs marad, s ez a derű képezi a későbbi sikerek alapját. Ez adja azt az ellenálló-képességet, amely még a sorsnál is erősebb.”
(Ji King)
„Minden magasabb humor ott kezdődik, ahol már nem vesszük annyira komolyan magunkat.”
(Hermann Hesse)
„A derű frissen tart, az ellenkezőjétől lesz kimerült az ember.”
(Szabó Magda)
„Ha önmagunkon nevetünk, filozófusként viselkedünk, ha hibáinkat, gyengeségeinket kinevetjük, ez lazít és elvesz a helyzet drámaiságából, és így felül tudunk emelkedni az élet tragikomikusságán.”
(Delia Steinberg Guzmán)
„Tanulj meg mosolyogni. A mosolyban mágikus erő rejlik. Amíg az ember mosolyogni tud, addig képes a további harcra. És aki harcol, az győzhet is.”
(Marcus Aurelius)
„Ha egy zöld ágat tartasz a szívedben, előbb-utóbb rászáll egy énekesmadár.”
(kínai közmondás)
„Minden talajban megterem valamiféle virág. Minden napnak van valamilyen öröme. Neveld rá a szemedet, hogy meglássa azt.”
(Wass Albert)
„A legjobb módszer önmagunk felvidítására, ha felvidítunk valaki mást.”
(Mark Twain)
„Vidáman és nemeslelkűen segítsünk másokon, mert ez a legjobb módja annak, hogy jól érezzük magunkat a bőrünkben.”
(Delia Steinberg Guzmán)
„Akinek lelke derűs, nem szorul külső segítségre, mások kénye-kedve nem háborítja lelki békéjét. Légy egyenes, nem pedig kiegyengetett.”
(Marcus Aurelius)
„Légy szirtfok, amelyet szüntelen csapkodnak a hullámok, de ő rezdületlenül áll, s körülötte elcsöndesül a habzó forgatag. Ne búslakodj a kedvezőtlen széljárás miatt, inkább örülj, és élj derűs arccal – ha a jelen nem tör meg, a jövőtől sem kell tartanod.”
(Marcus Aurelius)
„Az ember gyakran találja magát különböző fajta örömök között. (…) Csak ha már világosan felismerte, hogy a szenvedély szenvedéshez vezet, akkor válik képessé arra az elhatározásra, hogy megszabaduljon az alantastól és magát a magasabb örömöknek szentelje. Ha e döntése megpecsételődik, akkor rövidesen rátalál az igazi belső derűre és nyugalomra, és sikerül leküzdenie a belső ellentmondást”
(Ji King)
„Mindenről, ami bánatot okoz neked, jusson eszedbe a következő alapelv: nemcsak hogy nem szerencsétlenség, ami történt, hanem olyasvalami, amit derekasan elviselni egyenesen szerencse.”
(Marcus Aurelius)
„Belső derű nélkül az árnyékok belülről falnak fel, külső derű nélkül, az úgynevezett «jókedv» nélkül pedig utálatos leszel mások szemében.”
(Jorge Angel Livraga)
„Mindent lehet hazudni, még az örömet is, egyedül a derűt nem. Mert a derű teljes álarctalanság. A derű nem lehet maszk. Túl mélyen van ahhoz, hogy az lehessen. Minden állapot a nála mélyebbnek maszkja. De a derű van a legmélyebben.”
(Hamvas Béla)
„Ha egyszerű, kis dolgoknak örülünk, ha könnyen száll arcunkra a mosoly, ha mindennap készek vagyunk valami újat megtanulni, ha sietség és szünet nélkül haladunk céljaink felé, akkor boldognak nevezhetjük magunkat.”
(Delia Steinberg Guzmán)
„Ha a körülmények arra kényszerítenének, hogy lelked nyugalma felkavarodjék, gyorsan húzódj vissza önmagadba, s a szükséges mértéken túl ne jöjj ki sodrodból. Ha gyakran menekülsz a lelki harmóniához, előbb-utóbb teljesen megszerzed magadnak.”
(Marcus Aurelius)
„A derű, a valódi boldogság nagyon különbözik a vidámságtól. Csak ott ver tanyát, ahol nyugalom van a jelenben, és bizalom a jövőben.”
(Galian abbé)
„A humor a bölcsek esernyője.”
(Erich Kästner)
„A győzelem a bensőnkben rejlő derű, amely a sikert kíséri, ha minden erőnket latba vetettük. A siker önmagában hiúságot szülhet. A győzelem szelleme nemesíti a lelket.”
(Delia Steinberg Guzmán)
„Csak a derű óráit számolom.”
(ókori római napórák felirata)
„Nagy adomány a humor, mely mindent megment. Mihelyt megjelenik, ingerültségünk és sértődésünk elillan, és helyükre derűs szellem lép.”
(Mark Twain)
Ajánljuk
Nyár – a lélek lehetősége
A nyár különleges időszak, manapság azonban úgy tűnik, hogy leginkább valamifajta célszalaghoz hasonlítjuk, amelyet elérve lerogyhatunk az egész éves megfeszített munka után. Ezt erősítik az utcai plakátok, filmek, újságok, ahol a nyár csupán fürdőruha-kavalkád, szélben lobogó haj, kacér tekintet.
Ennyi volna ez az évszak? Egy-két hónap hőség és napsütés, amikor „szabadságra” megyünk? Ha a minket körülvevő természetet egy ciklusok uralta élő rendszernek tekintjük, akkor a nyár az érettséget, az élet kiteljesedését jelenti, és arra buzdít, hogy magunkat is ilyennek lássuk: érettnek, teljesnek.
Mint minden élőre, az emberre is érvényes az a törvény, hogy állandóan mozognia, tevékenykednie kell, ezért lehetetlen „semmittennünk”. Ha kezünk nem dolgozik, hát jár az elménk, vagy ha éppen nem gondolkodunk, az érzelmeink adnak elfoglaltságot. Keressünk lényegi természetünkhöz közelebb álló, aktív „kikapcsolódást”: olvassunk mást, nézzünk mást, menjünk másfelé haza, mint amit megszoktunk. De a pihenésnek ehhez a formájához, vagyis más nézőpont kiválasztásához talán nem is kell megvárnunk a „szabadságot”.
Bővebben>>
|
