2010. február

    Fejléc
     
    TARTALOM
    BEKÖSZÖNTŐ

    FILOZÓFIA MINT ÉLETFORMA

    ISMERET VAGY TUDÁS?

    JÁTÉK – SZELLŐZTETŐ

    AZT MONDTÁK... A TAPASZTALATRÓL

    AJÁNLJUK

    PROGRAMJAINK:


    Bevezetés a filozófiába

    Filozófiai és önismereti tanfolyam pszichológiai gyakorlatokkal a mindennapokra

    PÉCS

    2010. január 28. csütörtök, 18.30

    A tíz alkalom hétről hétre egymásra épülő témákból áll. A szervesen összefüggő témakörök feldolgozása, elmélyítése ezen a kurzuson folyamatos részvételt igényel a hallgatóságtól.

    A tanfolyamhoz az első három alkalommal lehet csatlakozni: január 28-án, február 4-én és február 11-én.

    Az Új Akropolisz pécsi központja,
    Tábor u.12.

    Bővebben

    Csillagos ég és az ember



    Sakk – csapdák a táblán és az életben

    Előadás

    SZEGED

    2010. február 4. csütörtök, 19.00

    Taktika, stratégia, folyamatos tervezés és helyzetértékelés, saját döntéseink, szokásaink és stílusunk tudatosítása, és ha kell, változtatása, valamint az ellenség kiismerése. Ezek nemcsak a táblán lévő játék és hadviselés alapját képezik, de kulcsfontosságúak az életvezetésben, az önmegvalósításban és az üzleti életben is.

    Az Új Akropolisz szegedi központja,
    Juhász Gyula u. 36.

    Bővebben

    Sakk



    Hősök és antihősök

    Előadás és beszélgetés

    SZEGED

    2010. február 11. csütörtök, 19.00

    • Arthúr király és a Gyalog-galopp, avagy miért népszerűek az antihősök?
    • Minden jó, ha jó a vége? – a hősi élet nehézségei és buktatói konkrét példák alapján
    • Akhilleusztól Neóig – ókori és modern receptek a hőssé válás útján

    Az Új Akropolisz szegedi központja,
    Juhász Gyula u. 36.

    Bővebben


    „Alattad a föld, feletted az ég,
    benned a létra...”

    Gyakorlati filozófiai kurzus

    SZEGED

    2010. február 16. kedd, 19.00

    Az Új Akropolisz szegedi központja,
    Juhász Gyula u. 36.

    Bővebben



    Sorsok és választások a görög misztériumszínházban

    Előadás és szeminárium

    BUDAPEST

    2010. február 20. szombat, 16.00

    Szemináriumunkon megismerkedhetünk a színházi világgal, és Aiszkhülosz Oreszteia című trilógiájának közös elemzése során egy eddig talán kevéssé ismert értelmezéssel találkozhatunk, amely a bölcsesség útjára lépő ember küzdelmét mutatja be.

    Az Új Akropolisz központja,
    Rigó utca 6-8.

    Bővebben

    Szobormaszk



    A korlátok nélküli ember

    Kávéházi beszélgetés

    SZÉKESFEHÉRVÁR

    2010. február 20. szombat, 18.00

    Beszélgetés korlátokról, szabadságról, döntésekről – szabadon.

    „Szabad vagyok, hiszen azt teszek, amit akarok” – hallani sokszor, ha a szabadság szóba kerül. Szabadságunk keretei csökkenni látszanak, vagy csak rossz helyen keressük a szabadságot?

    Mokka Kultúrkávézó,
    Kossuth u. 3.

    Bővebben

    Korlátok nélkül



    Létkérdések

    Az életelvekről - filozófiai beszélgetés

    BUDAPEST

    2010. február 22. hétfő, 18.30

    Bővebben

    A szenvedés okairól - filozófiai beszélgetés

    BUDAPEST

    2010. március 1. hétfő, 18.30

    Bővebben

    Az Új Akropolisz Központja,
    Rigó u. 6-8.



    Szenet – az átkelés játéka

    Előadás

    GYŐR

    2010. február 23. kedd, 18.00

    • Válaszkeresés egyiptomi módra
    • Egy játék, amelyben a Sors a partnerünk
    • Törvények és következményeik –
    avagy döntéseink, lépéseink értéke


    Mandala Teaház,
    Sarkantyú köz 7.

    Bővebben

    Szenet



    Önirányítás és csapatmunka a természeti törvények tükrében

    Előadás és szeminárium

    BUDAPEST

    2010. február 27. szombat, 16.00

    A természetben munkáló törvényekkel összhangban működő egyén vagy szervezet boldog és eredményes lesz. Ha nem akarunk sodródni, miközben külső és belső (pszichés) hatások érnek bennünket, kezünkbe kell vennünk az irányítást.

    Az Új Akropolisz központja,
    Rigó utca 6-8.

    Bővebben

    Csapatmunka



    A széttáncolt aranycipellők

    Játszószínház

    SZEGED

    2010. február 27. szombat, 10.00

    4-10 éves gyerekeknek ajánljuk játszószínházunkat.
    Az Új Akropolisz szegedi központja,
    Juhász Gyula u. 36.

    Bővebben



    Férfi misztériumok

    A harc útjai - szamuráj, azték és magyar lovagi hagyományok

    Előadás

    PÉCS

    2010. február 20. szombat, 16.00

    A lovagság az élet költészete.” (Schlegel)

    A belső és a külső harc kapcsolatának szorossága koronként változik. Mindannyian vonzódunk egyik vagy másik korhoz – de hogyan alkalmazhatjuk ma a régiek tapasztalatait?

    NemArt Galéria, Irgalmasok u. 16.

    Bővebben



    Óz, a csodák csodája

    Előadás gyerekeknek

    BUDAPEST

    2010. március 6. szombat, 16.00

    Elkísérjük Dorkát a Sárga Úton, ahol kalandokkal, próbákkal találkozunk.

    Az Új Akropolisz Központja,
    Rigó u. 6–8.

    Bővebben





     


    A kényelem csapdájában

    A válságos helyzeteknek és a nehéz életkörülményeknek a sok hátrányuk mellett jó oldaluk is van. Ha minden könnyen megy, nem állunk meg gondolkodni, nem érezzük szükségét annak, hogy jobb megoldásokat keressünk. Ezért nem is szembesülünk hiányosságainkkal, és az sem merül fel, hogy vannak még feltáratlan képességeink. A nehézségek ezzel szemben ébresztően hatnak, hiszen meg kell mozgatnunk és összpontosítanunk kell erőnket, hogy megbirkózzunk velük.

    PiritA fokozódó terhelésnek köszönhetően képességeket fejlesztünk ki. Ha jobban belegondolunk, ez az egész oktatási rendszer alapja: a gyerek, a fejlődő egyén elé, szintjéhez igazodva egyre összetettebb feladatok kerülnek. Ahogy megérti és megoldja őket, ő maga fejlődik. Miért érne véget ez a folyamat bármikor is? Az ember csak egy bizonyos korig tanulhat, növekedhet tudásban és képességekben?

    Sok példát találhatunk a történelemben világszerte arra, hogy a társadalmi gyakorlatba beleépítették ezt az emberképet, és támogatták az egyén élete végéig tartó tanulását. A filozófia is az ember lényegi jellemzőjének tekinti a soha véget nem érő fejlődést. Ha egy fa képes évről évre rügyet bontani, épp az ember ne tudna? A pszichológia a maga részéről pedig már régen bebizonyította, hogy a léleknek szüksége is van erre a fejlődésre, az erejéhez méltó újabb és újabb kihívásokra, hiszen ennek köszönhetően tartjuk meg szellemi frissességünket és lelki egyensúlyunkat.

    A kényelem elaltathatja a gondolkodó részünket. Nem kell megküzdeni a dolgokért. Szinte gépiesen kielégíthetők szükségleteink és kívánságaink… kinyitjuk a csapot és meleg víz folyik belőle, feljebb tekerjük a szabályozót, és máris emelkedik a szoba hőmérséklete, beülünk a kocsiba és percek alatt több kilométert teszünk meg… Bár ezeket természetesnek vesszük – legalábbis ami Európát illeti –, azért emlékeztetnünk kell magunkat arra, hogy az erőnk és képességeink határait feszegető nehézségekre mindenképpen szükségünk van. Nehogy belealudjunk a nagy kényelembe és elhiggyük, hogy az egész élet ilyen, és hogy a világ tartozik nekünk, hiszen mindent „megérdemlünk” csak azért, mert megszületünk. „Minek tovább tanulni… jók vagyunk így, amilyenek vagyunk.”

    Ez baj. Mert ha nincs valódi kihívás, akkor kitalált sárkányok ellen fogunk küzdeni, és ami a legrosszabb, magunkon kívülre helyezzük a csatateret. Változzanak a körülmények, tegyenek mások azért, hogy nekünk jó legyen... Lehet, hogy sajnáljuk magunkat vagy vádaskodásba kezdünk, de a dolog lényegét tekintve teljesen mindegy, hogy sírunk-e vagy dühöngünk. Ettől nem kerülnek felszínre a még bennünk szunnyadó képességek, és nem leszünk boldogabbak. A környezetünk pedig végképp nem.

    AresA filozófia eszményi emberképe a holtáig tanuló, képességeit fejlesztő és személyiségét csiszoló egyén. Attól, hogy valaki csak saját magától reméli és várja sorsának jobbá alakulását, egészen kellemes munkatárssá, szomszéddá, családtaggá válik. Mert az ilyen ember lelkileg kiegyensúlyozott, derűs, a körülmények egyre kevésbé tudják kibillenteni. Lelke lassan függetlenné válik az anyagban zajló folyamatoktól, oly módon, hogy irányítja őket. Mondhatjuk, a szellemi szikra pislákolni kezd benne: tudja, hogy nem azonos a testtel, de még az ingadozó lelkiállapotokkal sem. Azzal a részével azonosul, ami felülmúlja az anyagot, és nem osztozik annak sorsában.

    Korunkban nem mindennapi a szellemi ember értékrendje és életmódja, de talán emberibb: szüntelen vívja belső harcait, hogy a már ismert képességeinek körét tovább tágítsa. Nem tér ki a nehézségek elől. Sőt, keresi azokat. Erejét belső növekedéséből és ismeretei átadásából meríti; az elvekhez, nem pedig a körülményekhez igazodó életmódjából; az elgyengítő elvárások helyett a példamutatásból; egy jobb és emberibb világ reményéből, amelyben másokkal is osztozik.

    Deák Szilvia

    Az Új Akropolisz magyarországi elnöke


    Filozófia mint életforma



    Jégcsap»Bosszantó az életbe mindig belekezdeni.« Vagy ha ilyenformán jobban kifejezhetnénk az értelmet: »Rosszul él, aki mindig csak élni kezd.« »Miért?« – kérded, hiszen ez a mondás magyarázatot kíván. Mert azoknak az élete mindig befejezetlen. A halálra sem állhat készen, aki csak most kezdett el élni. Arra kell törekednünk, hogy elég élet legyen mögöttünk. Senki sem gondolkodik így, ha éppen csak belefog az életbe. Ne véld, hogy kevesen vannak: majdnem mindenki ilyen. Méghozzá egyesek éppen akkor fognak hozzá, mikor már abba kell hagyni. Ha ezt csodálatosnak tartod, megtoldom, hogy még jobban csodálkozz: van, aki abbahagyja az életet, mielőtt hozzáfogott volna.” (Seneca)


    Ismeret vagy tudás?

    KönyvtoronyBacon már évszázadokkal ezelőtt megállapította, hogy egyesek számára az ismeretszerzés véget ér kíváncsiságuk kielégítésénél. Egy 19. századi nagy mester pedig hozzátette, hogy „Bacon éppen olyan jól fogalmazta meg ezt a már-már elcsépelt igazságot, mint azok az elődei, akik megkülönböztették egymástól az ismeretet és a tudást.”

    Az ismeretek széles körű elterjedése a tudományágakban, a filozófiában, a művészetben, a szociológiában, a politikában, a gazdaságban és megannyi más téren, nem komolyságról, hanem egyfajta piaci szemléletmódról tanúskodik, ahol a cél a kíváncsiság kielégítése. És ha nem mutatkozna kíváncsiság, vagy tényleg hiányozna, lesz, aki felébressze a szenzációhajhász propaganda, illetve a kommunikációs eszközök széles körű és felelőtlen használatával.

    Nem vitás, hogy a kíváncsiságot ily módon sohasem lehet kielégíteni. Az emberek többsége ugyanis nincs felkészülve arra, hogy ilyen sokféle téma mélyére ásson. Ráadásul a fent említett területeken – és a nem említetteken is – ugyanabban a tempóban változnak az álláspontok és a vélemények, mint ahogyan új, legalábbis látszólag új felfedezések születnek. Így tehát mind a témák, mind a kíváncsiság kérészéletű lesz...

    Tudás és ismeretLépjünk azonban eggyel beljebb: a puszta kíváncsiságon túl az évekig tartó tanulás és munka során megszerzett és elmélyített ismeretek felé. Úgy tűnhet, ez a legmagasabb cél, de valójában mégsem. Az ismeretek ugyanis a személyiségnek csupán egy bizonyos részére vonatkoznak: adott esetben foglalkoztathatják az elmét, a testet vagy az érzéseket, de nem tudják megnyitni az intuíció lenyűgöző kapuit, feltárni a lélek rejtett kincseit, felébreszteni a tökéletességre irányuló vágyat, legyen szó az élet bármely területéről.

    A következő lépéssel már belépünk a Bölcsesség birodalmába. A mély tudás sokkal többet jelent puszta ismeretnél. A tudás olyan ismeret, amelyet nem felejtünk el, és amelyet nem csupán az emlékezetünk külső rétege őriz, hanem mélyen gyökeredzik valódi lényünkben. Amit tudunk, az a részünkké válik. És ahogyan mi is mindig „vagyunk”, habár gyermekként máshogy, mint felnőttként, a Bölcsesség hasonlóképpen megköveteli az idővel együtt változó, egyre érettebbé válást. A fejlődésünkre fordított idő örök idővé lényegül át.

    A nagy vívmányok korát éljük. Mindenki a legjobbat kínálja nekünk. Hát akkor követeljük is a legjobbat, de követeljük először is saját magunktól. Mindazt, amihez érünk, amit célul tűzünk ki, amihez érzéseink és gondolataink kapcsolódnak, tegyük a nagyság és tökéletesség igényével. Ettől a páratlan törekvéstől ráadásul a sokféle tudomány, vallás, művészet és filozófia is testvérekké válnak.

    A TUDÁS legyen a célunk.

    Delia Steinberg Guzmán
    Az Új Akropolisz nemzetközi elnöke


    Szellőztető

    Egy jáHermatékos barangolásra – avagy egy barangolós játékra – hívja olvasóinkat a Szellőztető rovata.

     

    Hol őrzik Magyarország egyik legjelentősebb szakrális emlékét, Szent László hermáját?



    A helyes válasz megtekinthető itt.


    Azt mondták... a tapasztalatról

    „A tapasztalat nem az, ami történik veled, hanem az, hogy mit kezdesz azzal, ami veled történik. A tapasztalat – képesség az élet eseményeinek kezelésére, nem pedig maguk az események.”
    (Aldous Huxley)

    „Azt, amit már tudsz, próbáld meg jól felhasználni a gyakorlatban, s ha így teszel, idővel fölfeded majd a rejtett dolgokat, amelyekre kíváncsi vagy. Hasznosítsd, amit tudsz, és ez segít majd tisztázni, amit még nem ismersz.”
    (Rembrandt)

    „A leginkább mélyenszántó erkölcsi tanulságok nem könyvekből származnak, hanem tapasztalatokból.”
    (Mark Twain)

    „Egy embert nem taníthatsz meg semmire, csupán segíthetsz neki, hogy maga fedezze fel a dolgokat.”
    (Galileo Galilei)

    „Saját tapasztalatomból tanultam meg, hogy az igazi boldogság forrása önmagunkban rejlik, s hogy az emberek nem tehetik igazán boldogtalanná azt, aki boldog akar lenni.”
    (Jean-Jacques Rousseau)

    „Amiről nincsenek tapasztalataink, azt történelem előtti kornak hívjuk. Az a már kézzel tapintható korszak, amit mi a szó szűkebb értelmében történelemnek nevezünk, körülbelül hatezer évet ölel föl; hatezer fordulatot a Nap körül; sorsüldözött, szeretett és elátkozott bolygónk hatezer ellipszisét, amelyet fáradhatatlanul kísér útján kicsi, tekintélyes, sápadt mosolyú társa, a Hold.”
    (Erich Kästner)

    „Csendes tengeren nem lesznek tapasztaltak a tengerészek.”
    (afrikai mondás)

    „Az élet olyan leckék sora, amelyeket át kell élnünk, hogy megérthessük.”
    (R. W. Emerson)

    „Azt is tapasztalatnak nevezzük, amit életünk különböző helyzeteiben érzünk vagy tanulunk. Azaz ha »jelen vagyunk«, ha a tudatunk éber és ha figyelünk, amikor valami történik velünk, az érzelmek és az ismeretek nem különálló élmények maradnak, hanem tapasztalattá válnak, megszilárdulnak, elmélyülnek, így sok hasonló helyzetben tudnak majd segíteni.”
    (Delia Steinberg Guzmán)

    „Minden ismeret kútfeje a tapasztalás.”
    (Kölcsey Ferenc)

    „Az újszülött nem érti még, hogy teste jobban hozzátartozik, mint a körülötte levő tárgyak; játszadozik lábujjával, és nem fogja fel, hogy az inkább az övé, mint a mellette fekvő csörgő; csak fokról fokra, a fájdalom révén kezdi érzékelni a test tényét. Hasonló tapasztalatokon kell átesnie az egyénnek is, hogy énjének tudatára ébredjen. De míg minden egyén tudatában van annak – és itt a különbség –, hogy teste különálló és teljes szervezet, nem mindenki fogja fel, hogy teljes és különálló egyéniség is.”
    (William Somerset Maugham)

    „Háromféle módon cselekedhet okosan az ember: elsősorban gondolkodással, ez a legnemesebb; másodsorban utánzással, ez a legkönnyebb; harmadsorban tapasztalattal – ez a legkeserűbb.”
    (Konfuciusz)

    „A saját kárunkban szerzett tapasztalás drága iskola, de a balga nem akar más iskolában tanulni, s még ebben is bajosan.”
    (Benjamin Franklin)

    „A természetben egyetlen működés sem ok nélkül való; értsd meg az okot, és nem lesz szükséged a tapasztalatra.”
    (Leonardo da Vinci)

    „A tapasztalás, amely arra tanít, hogy minden túlzás, hazugság és tisztátalan szándék csalódáshoz, csömörhöz, megaláztatáshoz és betegséghez vezet, nem óv meg attól, hogy e kísértések áldozatai legyünk. Csak a jellemünkhöz való hűség óvhat meg a bukástól, nem pedig a tapasztalataink.”
    (Márai Sándor)

    „Félelemtől hajszolt menekülés a félelmetes hajsza elől – mindez oda vezet, hogy az emberiség megfosztja saját magát leglényegesebb emberi tulajdonságaitól, amelyek egyike az önmegfigyelés.”
    (Konrad Lorenz)

    „Szoktasd magad ahhoz is, amiről eleinte reménytelenül lemondasz. Lám, a bal kéz, bár gyakorlat híján más dolgokra sutább, a gyeplőt erősebben tartja, mint a jobb kéz. Mert hozzászoktattuk!”
    (Marcus Aurelius)

    „Bízni az érzéseinkben azt jelenti, hogy jobban hallgatunk a nagyapánkra és a nagyanyánkra, meg az ő nagyszüleikre, mint a bennünk lakó istenekre: az eszünkre és a tapasztalatunkra.”
    (Friedrich Nietzsche)

    „Szenvedéseink egyik oka az, hogy mások példája után megyünk, nem értelmünk irányít bennünket, hanem a megszokást követjük.”
    (Seneca)

    „Ugyan min alapul a helyes ítélet? Nemde a tapasztalaton, a gondolkozáson és a logikán?”
    (Szókratész)

    „Ha a tudás megelőzi a tapasztalatot, előfordul, hogy értelmetlennek tűnik.”
    (Richard Bach)

    „Ha a tapasztalatlanságnak engedjük át magunkat, ezzel elfogadjuk saját korlátainkat, megelégszünk azzal, amilyenek vagyunk és amivel rendelkezünk vagy nem rendelkezünk a jelen pillanatban, miközben meg vagyunk győződve arról, hogy ez így lett elrendelve, mi pedig áldozatok vagyunk. (…) A szükséges tapasztalat megszerzéséhez erőfeszítés kell. Aki törekszik, az meg fog erősödni. Minél erősebb az ember, annál jobban értékeli az életben meglelt tapasztalatokat, így a szükséges tapasztalat a jobbá váláshoz szükséges tapasztalattá válik!”
    (Delia Steinberg Guzmán)

    További idézetek

    Ajánljuk



    Delia Steinberg Guzmán: Mája játékai

    KönyvcímlapMája ősi indiai istennő, a káprázat, a látszatvilág szimbóluma, a világ mulandóságát testesíti meg. Illúzióról beszélünk, mert Mája játszik az érzékeinkkel, és állandónak mutatja a múlékony anyagot, az ingadozó érzéseket és véleményeket, hétköznapjaink óriásinak tűnő gondjait. Csalfán kimondatja velünk a „soha” és az „örök” szavakat, holott magunk is sejtjük, hogy minden egyes pillanat mögött már ott várakozik a változás. De ne hibáztassuk az istennőt. Mája azért játszik, hogy felébressze bennünk a kérdező embert, aki nem elégszik meg a látszattal, és az okok után kutat, a tünékeny mögött a maradandót keresi. Az írónő, a könyv rövid, elgondolkodtató elmélkedésein keresztül arra tanít, hogy legyen bátroságunk kérdezni, és fellebbenteni a fátylat, amellyel a természet elrejti titkait az emberi szemek elől.

    Kiadványaink bővebb bemutatása

     

    Nyomtatható változat letöltése pdf-formátumban.

    Kérjük, küldjön üzenetet az elehir[kukac]ujakropolisz.hu címre, ha a hírlevéllel vagy a megérkezésével kapcsolatban bármilyen észrevétele van.

    "Új Akropolisz Filozófiai Iskola" Kulturális Közhasznú Egyesület - © 2009