 |
|||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
PROGRAMJAINK:
|
Filozófia mint életforma  »Bosszantó az életbe mindig belekezdeni.« Vagy ha ilyenformán jobban kifejezhetnénk az értelmet: »Rosszul él, aki mindig csak élni kezd.« »Miért?« – kérded, hiszen ez a mondás magyarázatot kíván. Mert azoknak az élete mindig befejezetlen. A halálra sem állhat készen, aki csak most kezdett el élni. Arra kell törekednünk, hogy elég élet legyen mögöttünk. Senki sem gondolkodik így, ha éppen csak belefog az életbe. Ne véld, hogy kevesen vannak: majdnem mindenki ilyen. Méghozzá egyesek éppen akkor fognak hozzá, mikor már abba kell hagyni. Ha ezt csodálatosnak tartod, megtoldom, hogy még jobban csodálkozz: van, aki abbahagyja az életet, mielőtt hozzáfogott volna.” (Seneca)Ismeret vagy tudás?  Bacon már évszázadokkal ezelőtt megállapította, hogy egyesek számára az ismeretszerzés véget ér kíváncsiságuk kielégítésénél. Egy 19. századi nagy mester pedig hozzátette, hogy „Bacon éppen olyan jól fogalmazta meg ezt a már-már elcsépelt igazságot, mint azok az elődei, akik megkülönböztették egymástól az ismeretet és a tudást.”Az ismeretek széles körű elterjedése a tudományágakban, a filozófiában, a művészetben, a szociológiában, a politikában, a gazdaságban és megannyi más téren, nem komolyságról, hanem egyfajta piaci szemléletmódról tanúskodik, ahol a cél a kíváncsiság kielégítése. És ha nem mutatkozna kíváncsiság, vagy tényleg hiányozna, lesz, aki felébressze a szenzációhajhász propaganda, illetve a kommunikációs eszközök széles körű és felelőtlen használatával. Nem vitás, hogy a kíváncsiságot ily módon sohasem lehet kielégíteni. Az emberek többsége ugyanis nincs felkészülve arra, hogy ilyen sokféle téma mélyére ásson. Ráadásul a fent említett területeken – és a nem említetteken is – ugyanabban a tempóban változnak az álláspontok és a vélemények, mint ahogyan új, legalábbis látszólag új felfedezések születnek. Így tehát mind a témák, mind a kíváncsiság kérészéletű lesz...  Lépjünk azonban eggyel beljebb: a puszta kíváncsiságon túl az évekig tartó tanulás és munka során megszerzett és elmélyített ismeretek felé. Úgy tűnhet, ez a legmagasabb cél, de valójában mégsem. Az ismeretek ugyanis a személyiségnek csupán egy bizonyos részére vonatkoznak: adott esetben foglalkoztathatják az elmét, a testet vagy az érzéseket, de nem tudják megnyitni az intuíció lenyűgöző kapuit, feltárni a lélek rejtett kincseit, felébreszteni a tökéletességre irányuló vágyat, legyen szó az élet bármely területéről.A következő lépéssel már belépünk a Bölcsesség birodalmába. A mély tudás sokkal többet jelent puszta ismeretnél. A tudás olyan ismeret, amelyet nem felejtünk el, és amelyet nem csupán az emlékezetünk külső rétege őriz, hanem mélyen gyökeredzik valódi lényünkben. Amit tudunk, az a részünkké válik. És ahogyan mi is mindig „vagyunk”, habár gyermekként máshogy, mint felnőttként, a Bölcsesség hasonlóképpen megköveteli az idővel együtt változó, egyre érettebbé válást. A fejlődésünkre fordított idő örök idővé lényegül át. A nagy vívmányok korát éljük. Mindenki a legjobbat kínálja nekünk. Hát akkor követeljük is a legjobbat, de követeljük először is saját magunktól. Mindazt, amihez érünk, amit célul tűzünk ki, amihez érzéseink és gondolataink kapcsolódnak, tegyük a nagyság és tökéletesség igényével. Ettől a páratlan törekvéstől ráadásul a sokféle tudomány, vallás, művészet és filozófia is testvérekké válnak. A TUDÁS legyen a célunk. Delia Steinberg Guzmán Az Új Akropolisz nemzetközi elnöke Szellőztető Egy já  tékos barangolásra – avagy egy barangolós játékra – hívja olvasóinkat a Szellőztető rovata.
Hol őrzik Magyarország egyik legjelentősebb szakrális emlékét, Szent László hermáját? Azt mondták... a tapasztalatról „A tapasztalat nem az, ami történik veled, hanem az, hogy mit kezdesz azzal, ami veled történik. A tapasztalat – képesség az élet eseményeinek kezelésére, nem pedig maguk az események.” (Aldous Huxley) „Azt, amit már tudsz, próbáld meg jól felhasználni a gyakorlatban, s ha így teszel, idővel fölfeded majd a rejtett dolgokat, amelyekre kíváncsi vagy. Hasznosítsd, amit tudsz, és ez segít majd tisztázni, amit még nem ismersz.” (Rembrandt) „A leginkább mélyenszántó erkölcsi tanulságok nem könyvekből származnak, hanem tapasztalatokból.” (Mark Twain) „Egy embert nem taníthatsz meg semmire, csupán segíthetsz neki, hogy maga fedezze fel a dolgokat.” (Galileo Galilei) „Saját tapasztalatomból tanultam meg, hogy az igazi boldogság forrása önmagunkban rejlik, s hogy az emberek nem tehetik igazán boldogtalanná azt, aki boldog akar lenni.” (Jean-Jacques Rousseau) „Amiről nincsenek tapasztalataink, azt történelem előtti kornak hívjuk. Az a már kézzel tapintható korszak, amit mi a szó szűkebb értelmében történelemnek nevezünk, körülbelül hatezer évet ölel föl; hatezer fordulatot a Nap körül; sorsüldözött, szeretett és elátkozott bolygónk hatezer ellipszisét, amelyet fáradhatatlanul kísér útján kicsi, tekintélyes, sápadt mosolyú társa, a Hold.” (Erich Kästner) „Csendes tengeren nem lesznek tapasztaltak a tengerészek.” (afrikai mondás) „Az élet olyan leckék sora, amelyeket át kell élnünk, hogy megérthessük.” (R. W. Emerson) „Azt is tapasztalatnak nevezzük, amit életünk különböző helyzeteiben érzünk vagy tanulunk. Azaz ha »jelen vagyunk«, ha a tudatunk éber és ha figyelünk, amikor valami történik velünk, az érzelmek és az ismeretek nem különálló élmények maradnak, hanem tapasztalattá válnak, megszilárdulnak, elmélyülnek, így sok hasonló helyzetben tudnak majd segíteni.” (Delia Steinberg Guzmán) „Minden ismeret kútfeje a tapasztalás.” (Kölcsey Ferenc) „Az újszülött nem érti még, hogy teste jobban hozzátartozik, mint a körülötte levő tárgyak; játszadozik lábujjával, és nem fogja fel, hogy az inkább az övé, mint a mellette fekvő csörgő; csak fokról fokra, a fájdalom révén kezdi érzékelni a test tényét. Hasonló tapasztalatokon kell átesnie az egyénnek is, hogy énjének tudatára ébredjen. De míg minden egyén tudatában van annak – és itt a különbség –, hogy teste különálló és teljes szervezet, nem mindenki fogja fel, hogy teljes és különálló egyéniség is.” (William Somerset Maugham) „Háromféle módon cselekedhet okosan az ember: elsősorban gondolkodással, ez a legnemesebb; másodsorban utánzással, ez a legkönnyebb; harmadsorban tapasztalattal – ez a legkeserűbb.” (Konfuciusz) „A saját kárunkban szerzett tapasztalás drága iskola, de a balga nem akar más iskolában tanulni, s még ebben is bajosan.” (Benjamin Franklin) „A természetben egyetlen működés sem ok nélkül való; értsd meg az okot, és nem lesz szükséged a tapasztalatra.” (Leonardo da Vinci) „A tapasztalás, amely arra tanít, hogy minden túlzás, hazugság és tisztátalan szándék csalódáshoz, csömörhöz, megaláztatáshoz és betegséghez vezet, nem óv meg attól, hogy e kísértések áldozatai legyünk. Csak a jellemünkhöz való hűség óvhat meg a bukástól, nem pedig a tapasztalataink.” (Márai Sándor) „Félelemtől hajszolt menekülés a félelmetes hajsza elől – mindez oda vezet, hogy az emberiség megfosztja saját magát leglényegesebb emberi tulajdonságaitól, amelyek egyike az önmegfigyelés.” (Konrad Lorenz) „Szoktasd magad ahhoz is, amiről eleinte reménytelenül lemondasz. Lám, a bal kéz, bár gyakorlat híján más dolgokra sutább, a gyeplőt erősebben tartja, mint a jobb kéz. Mert hozzászoktattuk!” (Marcus Aurelius) „Bízni az érzéseinkben azt jelenti, hogy jobban hallgatunk a nagyapánkra és a nagyanyánkra, meg az ő nagyszüleikre, mint a bennünk lakó istenekre: az eszünkre és a tapasztalatunkra.” (Friedrich Nietzsche) „Szenvedéseink egyik oka az, hogy mások példája után megyünk, nem értelmünk irányít bennünket, hanem a megszokást követjük.” (Seneca) „Ugyan min alapul a helyes ítélet? Nemde a tapasztalaton, a gondolkozáson és a logikán?” (Szókratész) „Ha a tudás megelőzi a tapasztalatot, előfordul, hogy értelmetlennek tűnik.” (Richard Bach) „Ha a tapasztalatlanságnak engedjük át magunkat, ezzel elfogadjuk saját korlátainkat, megelégszünk azzal, amilyenek vagyunk és amivel rendelkezünk vagy nem rendelkezünk a jelen pillanatban, miközben meg vagyunk győződve arról, hogy ez így lett elrendelve, mi pedig áldozatok vagyunk. (…) A szükséges tapasztalat megszerzéséhez erőfeszítés kell. Aki törekszik, az meg fog erősödni. Minél erősebb az ember, annál jobban értékeli az életben meglelt tapasztalatokat, így a szükséges tapasztalat a jobbá váláshoz szükséges tapasztalattá válik!” (Delia Steinberg Guzmán) További idézetek Ajánljuk Delia Steinberg Guzmán: Mája játékai  Mája ősi indiai istennő, a káprázat, a látszatvilág szimbóluma, a világ mulandóságát testesíti meg. Illúzióról beszélünk, mert Mája játszik az érzékeinkkel, és állandónak mutatja a múlékony anyagot, az ingadozó érzéseket és véleményeket, hétköznapjaink óriásinak tűnő gondjait. Csalfán kimondatja velünk a „soha” és az „örök” szavakat, holott magunk is sejtjük, hogy minden egyes pillanat mögött már ott várakozik a változás. De ne hibáztassuk az istennőt. Mája azért játszik, hogy felébressze bennünk a kérdező embert, aki nem elégszik meg a látszattal, és az okok után kutat, a tünékeny mögött a maradandót keresi. Az írónő, a könyv rövid, elgondolkodtató elmélkedésein keresztül arra tanít, hogy legyen bátroságunk kérdezni, és fellebbenteni a fátylat, amellyel a természet elrejti titkait az emberi szemek elől.Kiadványaink bővebb bemutatása
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
|||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
A fokozódó terhelésnek köszönhetően képességeket fejlesztünk ki. Ha jobban belegondolunk, ez az egész oktatási rendszer alapja: a gyerek, a fejlődő egyén elé, szintjéhez igazodva egyre összetettebb feladatok kerülnek. Ahogy megérti és megoldja őket, ő maga fejlődik. Miért érne véget ez a folyamat bármikor is? Az ember csak egy bizonyos korig tanulhat, növekedhet tudásban és képességekben? 
A filozófia eszményi emberképe a holtáig tanuló, képességeit fejlesztő és személyiségét csiszoló egyén. Attól, hogy valaki csak saját magától reméli és várja sorsának jobbá alakulását, egészen kellemes munkatárssá, szomszéddá, családtaggá válik. Mert az ilyen ember lelkileg kiegyensúlyozott, derűs, a körülmények egyre kevésbé tudják kibillenteni. Lelke lassan függetlenné válik az anyagban zajló folyamatoktól, oly módon, hogy irányítja őket. Mondhatjuk, a szellemi szikra pislákolni kezd benne: tudja, hogy nem azonos a testtel, de még az ingadozó lelkiállapotokkal sem. Azzal a részével azonosul, ami felülmúlja az anyagot, és nem osztozik annak sorsában. 
