|
PROGRAMJAINK:
|
VOLT Fesztivál |
SOPRON
2009. július 1-4.
A könnyűzenei fesztiválon az Új Akropolisz standja a civil sátrak között található meg.
Napközben és a koncertek alatt is várunk mindenkit a sátrunknál filozófiai gondolatokkal, beszélgetésekkel, könyvekkel. Lehetőség lesz erényt választani minden napra és belebújni Mona Lisa bőrébe is.
Korábbi részvételünkről bővebben
|
|
|
Lásd, Értsd, Tedd – A Szigeten is
LÉT-elemünk a filozófia
|
SZIGET FESZTIVÁL
2009. augusztus 12. szerda - 17. hétfő
Óbuda, Hajógyári-sziget
Az Új Akropolisz újra a Szigeten
Keresed az élet értelmét? A filozófia a hasznos tetteket megelőző helyes gondolatok útja. Formailag olyan sokféle lehet, mint mi magunk, de tartalmilag egységes, mint a legbelsőbb kérdéseink. A filozófus fő kérdése a „miért”. Erre igyekszünk egyre jobb válaszokat adni, segítségül hívva Konfuciuszt, Buddhát, Platónt... de akár Yoda mestert is.
Kötetlenül beszélgethetsz nálunk, de találsz filozófiai kvízeket, napi erényt és idézetet, mosolyra fakaszthatod Mona Listát vagy partneredet egy sakkparti közben...
Bővebben
|
|
|
Sors és szabad akarat
|
SZEGED
2009. szeptember 9. szerda, 19.00
Az Új Akropolisz szegedi központja, Juhász Gyula utca 36.
Filozófiai előadás
A sors a bölcs tanítómestere. Vajon életünk legtöbb eseménye véletlenül és mások hibájából történik meg velünk? Vagy azért, hogy tanuljunk belőle, s oly szabadok lehessünk egy idő után, mint egy nagymester a sakktáblán?
Bővebben
|
|
|
Ahol egykor Róma legiói álltak...
|
BUDAPEST
2009. szeptember 13. vasárnap, 10.00
Óbuda
Időutazás az ókori Aquincum maradványai között Óbudán
Mottó: „De mit adtak nekünk a rómaiak?!”
Júniusi programunk nagy sikerére való tekintettel újra megidézzük a rómaiak pannoniai emlékeit! Gyalogos sétánkkal bejárjuk az ókori Aquincum legfontosabb helyszíneit, megtekintjük a legjellegzetesebb maradványokat. A kirándulást történész és régész tagjaink vezetésével a görög-római kutatócsoportunk szervezi.
Bővebben
|
|
|
„Alattad a föld, feletted az ég,
benned a létra”
|
SZEGED
2009. szeptember 16. szerda, 19.00
Az Új Akropolisz szegedi központja, Juhász Gyula utca 36.
17 részes tanfolyam a gyakorlati filozófia alapjairól
Bővebben
|
|
|
Játszótér-takarítás
|
SZEGED
2009. szeptember 19. szombat, 7.45
Találkozó: Az Új Akropolisz szegedi központja vagy a tarjáni Víztorony tér
Cselekszünk a városért, a gyerekekért!
A Szegedi Környezetgazdálkodási Kft.-vel együttműködve megtisztítjuk Szeged közkedvelt játszótereit.
A tervezett munkák: szilárd burkolat seprése, homokozók ásása, locsolás, játékok megtisztítása.
Bővebben
|
|
|
A belső harc útja — a filozófia
|
SZÉKESFEHÉRVÁR
2009. szeptember 19. szombat, 18.00
Mokka Kultúrkávézó, Kossuth u. 3.
- Elégedett vagy magaddal, a körülményekkel, az emberekkel, a világgal? Változni, változtatni szeretnél?
- Minden ember harmóniára, békére, boldogságra vágyik.
- De miért kell harcolni a belső békéért?
- Hogyan szerezhető meg a szükséges tudás?
- Hogyan győzhető le a korlátozó félelem?
De nem állunk meg a puszta kérdésfelvetéseknél, hanem beszélgetéssel egybekötve megismerkedünk a filozófia régi-új mestereinek örökérvényű útmutatásaival is. Hogy ebből mi alkalmazható? Az rajtunk áll.
Bővebben
|
|
|
|
Stabilitás a válságban
Valószínűleg kevés olyan ember van, akit ne foglalkoztatna a válság témája, akármilyen szinten is érinti. Filozófiai gondolkodásra ösztönző iskolaként az emberi értékek válságára hívjuk fel a figyelmet, hiszen úgy gondoljuk, hogy a fizikai és gazdasági megrendülést megelőzte a szellemi és erkölcsi. Ami most látszik, az csak a jéghegy csúcsa, a valódi okokat a mélységekben kell keresni.
Az emberi lélek megbetegedésében látjuk őket. Mert lehet-e másképpen nevezni az önzést, a személyes érdekek mindenek feletti érvényesítését, a felelősség hárítását? Közöny és versengés lépett az összetartás helyébe, pedig a mostani válság azt bizonyítja, hogy ami igazságtalan, az hosszú távon eredménytelen is. A vagyon nem gyűlhet össze csupán százezernyi ember kezében, miközben milliárdok éheznek.
Egy anyagelvű világban az önzés arra késztet, hogy személyes biztonságunk keresése közben egyre több és több anyagi dologra tegyünk szert. A mértékletességet nem tartjuk követendő példának, mint az ókori görögök, akik a négy főerény közé sorolták. A túlzott birtoklási vágy következménye sajnos nem a vágyva-vágyott biztonságérzet lesz, hanem éppen ellenkezőleg: a félelem és bizonytalanság. A gyerekeket is arra ösztönözzük, hogy saját magukról, értsd javaikról gondoskodjanak, és hogy elsősorban jogaikat tartsák szem előtt. Nem azt tanítjuk nekik, hogy meg kell őrizniük az elveiket, gyakorolniuk erényeiket, és hogy eleget kell tenniük kötelességeiknek.
Azt az értékrendszert, amely mindig is a civilizációk alapját szolgálta és az emberek közötti egység záloga volt, már aligha tudjuk továbbadni az új generációknak. Megszűnőben van a generációs híd az információk özönében, amelyben élünk. A gyerekeket válogatás nélkül mindennek kitesszük ahelyett, hogy intelligens szelekciót alkalmaznánk és megerősítenénk bennük a társadalmat egységben tartó értékeket.
Egyre kevésbé serkentjük tanulásra, lelkük művelésére a fiatalokat és a felnőtteket. Ehelyett a szórakozás, az élmények és élvezetek gyűjtése tűnik vonzónak. Az pedig mindig egyéni, személyes tapasztalás, amely Arisztotelész szerint a tudás legalacsonyabb szintje, hiszen nem is osztható meg másokkal. A kultúrát a versenyszférába helyeztük, fogyasztási cikknek tartjuk megnyilvánulásait, és nap mint nap szembesülünk azzal, hogy bizony válságba került az oktatás-nevelés is.
Ezért nem is meglepő, hogy a legtöbb embert sem a múlt, sem a jövő nem érdekli igazán. Az időnk zsugorodik, és a tudat beszűkül a pillanatnyi szükségletekre, végső soron a személyes megélhetéshez kapcsolódó kérdésekre. Így az egyének, sőt egész népek elveszítik gyökereiket és messzebbre vezető céljaikat. A pillanatnak élünk.
Van-e kiút, visszaállíthatók-e a megingott, de örök emberi értékek, amelyek már annyi történelmi viharon túljutottak? Az igazságosság, a jóság, az együttműködés, a szeretet, az önzetlenség… megmenthetők még?
„A civilizáció szempontjából nézve, ha az erkölcsi, intellektuális és szellemi értékek pusztulásának korában anyagi megoldásokat keresnénk, ez olyan volna, mintha lakomára készülnénk kitörő tűzhányók és pusztító viharok közepette.
Egyéni szempontból pedig, ha a fizikai fennmaradásért harcolunk, de lebecsüljük a harmonikus pszichét, a művelt elme és a szentre való fogékonyság fontosságát, ez olyan lenne, mintha egy lelketlen testet próbálnánk meg táplálni.”
Delia Steinberg szerint a megoldás nem lehet anyagi természetű. Semmire sem jutunk a tüneti kezelésekkel, sem közösségileg, sem egyénileg. A valódi megoldáshoz az ember szívéhez kell eljutni. Az erkölcsi és szellemi értelemben egészséges és fejlődő egyén a társadalom egészségének és fejlődésének alapja. Ha ő képes megtalálni és megtartani belső egyensúlyát, meg tudja őrizni lélekjelenlétét a legnehezebb helyzetekben is. A mindent elsöprő viharban megtalálja a szilárd kapaszkodókat, hiszen képes lesz különbséget tenni a falevél és a fatörzs között. Ha összedől a házunk, az ott rekedt hozzátartozóinkat mentjük ki, nem pedig a bútorainkat...
Elgondolkodtatók Albert Einstein szavai, miszerint a válság fejlődéssel jár, a kreativitás pedig a szorult helyzetből születik. A nagy szükségletek a találékonyság erényét ébresztik, újabb felfedezésekhez és kiváló megoldásokhoz vezetnek. Egyéni és társadalmi megújuláshoz.
Az Új Akropolisz kezdeményezései világszerte az emberi értékek újbóli reneszánszához járulnak hozzá. Filozófiai gondolkodásmódot terjesztünk, amely a maradandó értékek felismerésére és előnyben részesítésére ösztönzi az embert. Legyenek azok akár a kultúra területén, valósuljanak meg akár a szolidaritás szellemét erősítő akciók vagy természet- és környezetvédelmi tevékenységek révén. A társadalmi tudatot az ember lényegi részének tekintjük, mert azzal, hogy felismerjük mások szükségleteit és készen állunk segítséget nyújtani, megbékülünk saját szívünkkel. Ha a társadalom összefog a közös, mindenki javát szolgáló célok érdekében, nincs olyan külső veszély, amely kibillenthetné belső egyensúlyából. Emberségéből.
Deák Szilvia
Az Új Akropolisz magyarországi elnöke
Filozófia mint életforma
„Mi szükség van sejtésekre, amikor módodban van látva látnod, mit kell tenned! S ha már látod, járj utadon békében, állhatatosan! Ha még nem látod, állj meg, és kérj tanácsot az okosabbaktól! Ha pedig egyéb akadályok merülnének föl, az adott lehetőségeket okosan mérlegelve és attól, ami igazságosnak látszik, tapodtat sem tágítva, csak előre! Ezt a célt biztosítani a legjobb, tőle eltávolodni viszont rút dolog volna. Aki mindenben az értelmet követi, az nyugodt, mégis tevékeny, derült, mégis komoly.”
(Marcus Aurelius)
Lélekfesték
XV. Történet- és mesepályázatunkat a Lélekfesték című mese nyerte meg, amelyben Sümegi Attila pályázónk Papírfiú hőstörténetét beszéli el. A szerző nemcsak Papírfiút keltette életre, aki mindenütt a hátára rajzolt üres karika, a lelke után érdeklődik, hanem életet és jellemet is lehelt a tárgyakba. Ez teszi különlegessé az írásmunkáját, hogy benne, ahogy képzeletünkben is, egytől egyig minden él. Minden mozgásban van, ok és okozat összefügg, és a kis szoba Tollpapástul, Gyűszűgyerekestül és Festékhölgyestül egy egész világgá tágul. Élettérré, ahol a hős – ha papírból van is, nem ismer akadályt, ha kell, repülőt hajtogat magából – azért indul útnak, mert Festékhölgy segítségre szorul. Aki kíváncsi, hogy Papírfiú lelke a próbái során milyen színekkel telítődik, és hogy hogyan szabadítja ki Ecsetlányt az olló fogságából, beleélheti magát a történetbe, és megfigyelheti, benne is ébred-e segítőkészség és önzetlen tenni vágyás másokért.
A papírlapot ide-oda sodorta a szél, végül megállapodott az íróasztal közepén. Rögtön társasága is akadt: egy tűzőgép megszagolta, morgott rá egyet-kettőt, aztán odébbállt. A színes ceruzák kikukucskáltak dobozukból, de nem mertek szólni semmit. A radír is arrafelé ugrált, átszökkent a fehér papír fölött, aztán vissza, végül az egyik fiókba pottyant. Később megérkezett Tollpapa. A papír fölé hajolt, megnézte jobbról, balról, és hajtogatni kezdte. Éleket simított rá, kifordította, befordította. Néha megállt, állára támaszkodott, hunyorogva gondolta ki a következő lépést.
Hamarosan megszületett Papírfiú. Volt keze, lába, hasa, feje, mégsem élt: továbbra is mozdulatlanul hevert az asztalon. Ekkor Tollpapa karikát kanyarított a fiú hátára fekete tintával. Megvastagította a vonalat, aztán hátrébb lépett.
Papírfiú megrázta a fejét.
– Mit csináltál? – kérdezte apját, aki büszkén mosolygott rá.
– Lelket rajzoltam rád, hogy élhess.
A gyerek hiába tekergette a fejét, a háta közepét nem láthatta meg.
– És szép?
– Még csak egy üres karika – mondta Tollpapa. – A te feladatod, hogy megtöltsd!
– Hogyan?
– Menj, fiam! – intett az apja. – Útközben megtudod azt is.
Papírfiú megölelte az öreg tollat, megköszönte, hogy életre keltette. Elbúcsúzott az íróasztaltól, és elindult a nagyvilágba.
Mindenütt a lelke után érdeklődött, de a gondja nem érdekelt másokat. Egy tükörfal előtt foghíjas fésűvel találkozott, aki azt tanácsolta, induljon a törülközők vidéke felé. Egy anyacsavar pedig, aki körül fél marék szeg ugrándozott és zsibongott, csak bátorította az egyre szomorkodó Papírfiút, ám ő sem tudta, merre érdemes mennie.
Végül színes vásznat pillantott meg. Úgy döntött, közelebb merészkedik hozzá. A csodaszép festmény tavaszi tájat ábrázolt, virágba öltözött fákat, sárga napsugarakat és egy zöld pázsiton álló lányt. Az arcának egyik fele hiányzott, és a fél karja sem készült még el.
– Szervusz! – köszönt Festékhölgy. Kissé selypített, mert a száját sem festették meg egészen.
Papírfiú megilletődve sütötte le szemét.
– Csodaszép vagy! – mondta köszönés helyett.
– Köszönöm! – mosolygott féloldalasan Festékhölgy, aztán szomorúan hozzátette: – Pedig, sajnos, még nem is vagyok készen!
– Miért nem? Mi történt?
– Eltűnt az ecset, amely eddig készített.
Papírfiú közelebb lépett.
– Hová?
– Azt nem tudom. – Festékhölgy mélyet sóhajtott. – Pedig minden vágyam, hogy végre két szemmel láthassak, két füllel hallgathassam a tavaszi madarak énekét, és mosolyoghassak azokra, akik megnéznek engem!
Papírfiú szíve elszorult. Vágyott rá, hogy teljes szépségében csodálhassa a lányt, hogy ő is vele együtt érezze a virágok illatát, a tavaszi szellő érintését. Talán ide is költözne a kép elé, megállapodhatna, felhagyna az utazással.
– Megkeresem neked azt az ecsetet! – húzta ki magát.
– Megtennéd? – ragyogott fel Festékhölgy fél arca.
– Igen! – kiáltotta Papírfiú, és futásnak eredt. – Nemsokára visszatérek!
A teljes történet itt olvasható
Szellőztető
Egy játékos barangolásra – avagy egy barangolós játékra – hívja olvasóinkat a Szellőztető rovata.
Biztosan többen tapasztalták, hogy ha messziről jött vendégeknek mutatják be városukat, falujukat, akkor egy kicsit az idegen szemével nézve maguk is jobban felfedezik lakóhelyük szépségeit, amelyek nem is olyan rejtettek, csak éppen nem figyelünk rájuk. Játékunk célja éppen ez: észrevenni a szépet és értékest magunk körül.
A győri Dunakapu téren található szobor a győri várat a töröktől visszafoglaló két kiváló hadvezérről készült.
1. Kiket ábrázol a szobor, és mikor történt a vár visszavétele?
2. Milyen legenda fűződik a győri vár visszafoglalásához?
A helyes válasz megtekinthető itt.
Azt mondták... a szépségről
„Hol kereshetnétek a szépséget, és hogyan találhatnátok meg, hacsak nem ő maga az utatok és a vezetőtök? És hogyan beszélhetnétek róla, hacsak nem ő a beszédetek takácsa?”
(Khalil Gibran)
„A szépség mögött az a belső lényeg rejtőzik, amelyet Platón nyomán a szépség ideájának nevezhetünk. Ez az az esszencia, amely kisebb vagy nagyobb mértékben beáramlik az anyagba, hat rá, és többé-kevésbé harmonikus alakzatokat hoz létre.”
(Delia S. Guzmán)
„A szépség pedig valamiféle szeretetreméltóság, ami többnyire a részletek összhangjából születik a leginkább. Háromféle összetevője van. Mert a lélekben a többféle erény illeszkedéséből szeretetreméltóság keletkezik; a testben a többféle szín és vonal összhangjában báj rejlik; és a hangokat illetően több hang harmóniájából kellem születik.”
(Marsilio Ficino)
„Igaz szépség s szép igazság! – sohse
Áhítsatok mást, nincs főbb bölcsesség!”
(John Keats)
„Pedig a szépség nem szükséglet, hanem elragadtatás. Nem szomjazó száj az, sem pedig üresen kinyújtott kéz, hanem inkább lángoló szív és elbűvölt lélek.”
(Khalil Gibran)
„Az ifjú arc, váltakozó vidám és szomorú tündéreivel: mozgalmas, szikrázó, örvénylő, csábító szépség. Az öreg arc, szilárd formáival, a ráncok egyenletes hálózatával: nem csábító, önmagában-való, fenséges, nyugodt szépség. A mai embert az érzékiség rángatja, csak a csábító-szépet ismeri, s az öreg arc hatalmas szépségéhez kevésnek van szeme.”
(Weöres Sándor)
„Ne külső szépségeddel tündökölj, hanem a tetteid legyenek szépek.”
(Thalész)
„Ha az ember a természettől valamit elvon, hogy saját kívánalma szerint alakítsa: az eredeti szépséget többé-kevésbé háttérbe szorítja rajta, s néha szépet, többnyire rútat formál belőle. A természet a végtelen alkotó végtelen szépségét hordja. Az emberi készítmények a véges alkotók különböző szépségű művei.”
(Weöres Sándor)
„... a szépség az élet, amikor az élet fölfedi szent arculatát. De ti vagytok az élet, és ti vagytok a fátyol is. A szépség örökkévalóság, amint egy tükörben önmagát szemléli. De ti vagytok az örökkévalóság, és ti vagytok a tükör is.”
(Khalil Gibran)
„Egy új világ kezdődik minden nyelv küszöbén, a szépség új birodalma új értelmi és érzelmi törvényekkel. Mi tehát a tíz legszebb magyar szó? Ezt felelném, abban a tudatban, hogy válaszom merőben önkényes, és éppúgy jellemez engemet, mint nyelvünket:
- Láng, gyöngy, anya, ősz, szűz, kard, csók, vér, szív, sír.”
(Kosztolányi Dezső)
„A lélek sugárzása
Széppé varázsolja az embert.
Az ember szépsége
Összhangot teremt a házban.
Az otthon összhangja
Rendet teremt a hazában.
S ha az országban rend honol,
Béke köszönt a világra.”
(Kínai közmondás)
További idézetek
Ajánljuk
Rusznák György: Madárjóslás az ókori Rómában
Új olvasnivaló a Fortuna füzetek sorozatból
Induljon hadjárat?
Az államszintű döntések nem az asztalnál dőltek el az ókori Rómában. A címbeli kérdés legvégső jóváhagyásához szükség volt a nagy tudású madárjósok tudományára, azaz a jósjelek értelmezésére. Köztiszteletben állt ez a „szakma”, és aki a jóslat eredményét figyelmen kívül hagyta, erkölcstelen embernek számított, mert ezzel semmibe vette az istenek létét. A mi életünkben is – ha akarjuk, ha nem – jelen van a világ, mondjuk úgy, láthatatlan része, amelyből a látható és kézzelfogható ered. Hiszen minden mögött áll egy ok, természeti törvény, gondolat, vágy vagy szándék. Érzékelünk és látunk, vágyunk és tapasztalunk, de vajon értünk-e? Ez a kulcsa a két világ összekapcsolásának, ezt a kapcsolatot tartották fenn a hajdani madárjósok. Ha fontos döntés előtt állunk, kinek ne hiányozna egy bölcs szó: jó-e az irány, amerre menni akarok? A madárjós elvégezte a szertartást, és megadta a választ: sérül-e az erkölcs, lelkünk megőrzi-e egyensúlyát a vágyott tett után is? Így a mindenáron megvalósítás helyett a jóslat hatására következett a kijavítás igazságossága vagy a biztos továbbhaladás az elképzelt irányba.
Kiadványainkról bővebben
Mit tettem le az asztalra?
Ajánló a Tünet Együttes Alibi című darabjához
Mi az eddigi életem eredménye? Ki vagyok, milyen szerepet játszom? Azt az életet élem-e, ami a sorsomhoz kapcsolódik? Ezek körül a lényeges kérdések körül forog a Tünet Együttes legújabb, Alibi című darabja, amelyet a társulat májusban hozott el Szegedre.
A Tünet Együttes egyike azoknak a mai magyar művészeti társulatoknak, amelyeknek alkotásai a legmélyebb emberi kérdésekhez kapcsolódnak. Nem csupán felvázolnak egy nehézséget, hanem el is gondolkodnak a megoldáson, s erre a nézőt is rábírják, aki szinte részévé válik a darabnak, ugyanolyan keresővé, mint maguk a táncosok.
Tovább
|