Szépség idézetek

    „Amiként az aranyhoz semmit sem kell hozzátenni ahhoz, hogy csillogva előtűnjék, hanem a föld szennyét kell róla eltávolítani, úgy a léleknek sincs semmiféle hozzátoldásra szüksége ahhoz, hogy szépnek tűnjék, viszont meg kell szabadulnia a test gondjaitól és távol kell űznie magától a szorongó nyugtalanságot, valamint a vágy és a félelem indulatát: legott elővillan a lélek természetes szépsége.”
    (Marsilio Ficino)

    „Esők után, melyek borúba vonták
    A házakat és a lelkeket,
    Ha nap derül nyugatnak horizontján,
    Oly csodálatosak a fellegek:
    Aranyban égnek és bíborban égnek
    S az alkonyatba hulló messzeségek
    Úgy tündökölnek túlvilági szépen,
    Hogy szinte fáj a ragyogó azúr.”
    (Juhász Gyula)

    „Az öröklét háromféleképpen sugárzik át a mulandóba: mint létezés, feltétlen érvény, igazság; mint az időbelit az időtlen felé vonó jóság; s mint az előbbi kettőnek formai tényezője, szépség. (…) Az igazság, jóság, szépség már nem magától-értetődő, hanem keresni kell. Az igazság keresése a tudomány, a jóságé a törvény, a szépségé a művészet.”
    (Weöres Sándor)

    „Az élet öregebb, mint minden, ami él; a szépség már szárnyalt, mielőtt a szép fogalma megszületett volna a Földön, és az igazság igaz volt már kimondása előtt is.”
    (Khalil Gibran)

    „Az életet úgy kell megérteni, mint egy zeneművet. Ha el tudsz vonatkozni mindattól a kellemes, vagy kellemetlen hatástól, melyet az élet dolgai, egyenként, egyéniségednek jelentenek: felismered a közös szépséget a hullámok játékában és tested fájásaiban, és az események váltakozásában és érzéseid, gondolataid áramlásában és mindenben. Mind más és mindig más és mégis mindig azonos.”
    (Weöres Sándor)

    Cimkék