Szerző

Talán éppen az elmélyedés iránti természetes vágy tükröződik abban is, hogy a Facebookon a legtöbb most menő borítókép tágas természeti tájat ábrázol. Magas hegyeket, elterülő réteket, folyópartot vagy tengert. Lehet, hogy így adunk magunknak teret, hogy kicsit a horizontot kémleljük? Egészséges kompenzálásként vonzódnánk a távlatokhoz, mert ezek segítenek csendes üzemmódba kapcsolni lelki szinten? Mindenkinek ismerős, hogy töméntelen megterhelő inger ér bennünket, amelyeket már-már képtelenség feldolgozni. Fernand Schwarz azt írja Összpontosítás és belső felébredés című könyvében, hogy: „Nem az a fontos, hogy mindent lássunk, hanem az, hogy a lényeget lássuk”.
Nem az a fontos, hogy tennivalóink listája a lap aljáig kígyózzon – és gondolatainkban még annál is tovább –, és véletlenül se maradjon ki semmi, hanem az, hogy a távlatok szempontjából fontos dolgokat kézben tartsuk. Akkor nem markolunk majd túl sokat, és vetés előtt alaposan megrostáljuk megérlelt gondolatainkat elménkben-szívünkben, hogy elválasszuk a pelyvától. Elég, ha azokat a gondolatmagokat őrizzük meg, amelyek lényeglátó részünknek a legfontosabbak. Hogy a nemesebb forduljon bennünk termőre.
photo credit: Ian Sane