Közösségteremtő kommunikáció

    mobilozó biciklisHogyan rombolja a mobilozás a kapcsolatokat? Nemrégiben az egyik mobilszolgáltató jópofa reklámmal hívta fel a figyelmet arra, hogy olyankor is a telefonunk és a közösségi média „rabjai” vagyunk, amikor pedig épp lehetőségünk lenne közvetlenül beszélgetni valakivel. Tény, hogy a modern technológia eszközei átalakították kommunikációs szokásainkat: könnyebben és többször beszélünk másokkal telefonon, cseten, videótelefonon, de mintha ezzel párhuzamosan kevésbé becsülnénk meg a személyes találkozás szülte alkalmakat.

    A felsőfokú nyelvvizsga egyik kritériuma, hogy a jelölt idegen nyelven hatékony beszélgetőtárs vagy vitapartner legyen. De vajon annak bizonyulunk-e anyanyelvünkön? Bár nem feltétele a nyelvvizsgának, paradox módon az ezzel kapcsolatos nehézségek egyik oka nem a megváltozott beszédben, hanem a megváltozott hallgatási stílusban, a figyelem mélységében keresendő.

    A facebook, viber, gtalk és társaik korában hozzászoktunk, hogy míg a másik fél gépel, netán beszél hozzánk, egy párhuzamosan megnyitott böngésző ablakban olvasgassunk. Ugyanígy hosszabb telefonbeszélgetéseinket sokszor vezetés közben intézzük, máskor a számítógépünkön pötyögünk közben. Mivel az információs társadalom vívmányaihoz edződött agyunk így is képes elcsípni a „bejövő üzenet” lényegét, előfordulhat, hogy a másik fél mindebből semmit sem észlel. A beszélgetés mégis megsínyli.

    beszélgetésMi veszik el ilyenkor? Mitől több a jó hallgatás az egyszerű információ-befogadásnál? Aki figyel, nemcsak azt veszi észre, mit mond (vagy ír) a másik, hanem azt is, hogyan teszi, és így rájöhet, hogy mit ért alatta, és főleg miért mondja nekünk. Aki hallgat, a párhuzamosan olvasgatott oldalak helyett böngészhet belső világában, megvizsgálhatja, hogyan viszonyul a hallottakhoz ő maga. Így lesz egy jó beszélgetés nem pusztán információcsere, hanem lehetőség arra, hogy a másik gondolatainak tükrében meglássuk saját nézeteink képét, és ha úgy látjuk jónak, helyesbítsünk, árnyaljuk anélkül, hogy bárki véleményének győznie kellene.

    Amikor nem csak virtuális énünk van jelen, képesek vagyunk valóban értékes gondolatokkal, közös percekkel megajándékozni egymást. Az ilyen beszélgetésekből szövődnek aztán az igazi közösségi hálók, amelyek már nem megkötnek, hanem összekötnek minket – a való életben is.



    photo credit: Pixel Addict via Flickr és Új Akropolisz.
    Cimkék