A természetről és törvényeiről

    spirális páfrányhajtás„A természet sohasem kételkedik. Nincsenek benne viták. Mindennek van benne helye, és egyetlen cél felé halad.”

    „Ne csak az anyag sajátosságait akarjuk megismerni, hanem az anyagot mozgató erőket is.”

    „A természet állandóan teremt, de csak hasonlókat, és sohasem engedi az egyformaságot. A teljesen azonos ismétlődések nem lennének gazdaságosak, hiszen nem hoznának új tapasztalatokat.”

    „A világegyetemet irányító kérlelhetetlen törvények nem kegyelmeznek az ostobáknak, de a vakmerőknek sem.”

    „Csak a magabiztos halad töretlenül; a természet sohasem tétovázik.”

    „Mennyien vagyunk, akiknek tanulnunk kell még a fáktól az egyenességet, és hogy árnyékot adjunk, védelmet nyújtsunk válogatás nélkül, bárkinek és bármikor…”

    „Akinél soha nem nyílik virág, nem terem soha gyümölcs, az rosszul ültette el a magot, és fája nem sarjadt ki. Ha így áll a dolog, helyesbítenie kell magát, nagyobb igyekezettel és több intelligenciával kell cselekednie, és mindezt a szerénység kiadós esőjével kell megöntöznie.”

    „Legyünk természetesek, és akkor feszítettek is leszünk. Ez a feszítettség azonban nem erőltetett, hanem olyan, mint a csillagoké, a fáké, a vízé, a szélé, ezért gyümölcsöző is lesz, és jó hatásokat szül itt és a másvilágon egyaránt, saját magunknak és mások javára is.”

    „A tűz mindenben benne van. Elég csak összedörzsölni a kezünket, és máris felizzik.”

    „Az élet folyója dalolva ugrálja át kőtorlaszait, és mindvégig követi útját.”

    „Leesik egy falevél, átsuhan egy hullócsillag az égen, és mi vagy észrevesszük, vagy elillan. Minden lehetőség egyszeri.”

    „Harmóniát nem az azonosság, hanem az ellentét teremt.”

    „Mennyien vagyunk, akiknek tanulnunk kellene a fáktól! Nekünk is gyökeret kell eresztenünk népünk történelmébe, hogy a világon átsüvítő kósza szelek el ne sodorjanak.”

    „A minden évben visszatérő tavasz az Isten szeretetének a jele, aki soha nem felejt, és aki jóságos és erős kezével felemeli az árnyékban tévelygő utolsó lényt is, és átlényegítve kivezeti a fényre. A sötét mag zöldellő növénnyé alakul és felemeli bimbófejét. Újra a létezésének értelmet adó, függőleges irányba tör, kivezető utat keresve a fekete rögök közül, ahol fogva tartotta a tél.”

    „Amióta világ a világ, nemcsak az él, ami mozog, hanem az is, ami ellenáll a pusztulásnak.”

    „Amikor egy nehézséggel találkozunk, általában ellenállunk egy ideig, de ha a nehézség nem hátrál meg, mi bizony meghátrálunk. A természet lényei azonban, mint például a kövek, olyan állhatatosak, hogy nem fog rajtuk az idő, és egyre csak haladnak végcéljuk felé.”

    „A tűz mindig szent és mágikus, bármely formában és dimenzióban jelenjen is meg.”

    „A bűntett csak akkor számít bűntettnek, ha a természeti törvények elleni vétekről van szó. Az ember alkotta törvényeknél azonban a bűntett fogalma és határai a kormányok politikai irányultságától függően változnak, és ami tíz évvel ezelőtt bűntettnek számított, az ma talán már nem is az, és fordítva.”

    „A természetben nem létezik egyformaság. A sorozatgyártás emberi szülemény.”

    „A természet egységes, de mi szétszabdaljuk, és amikor már miszlikre hullik kezeink között, akkor kezdjük siratni, hogy élettelenné vált, miközben Istent átkozzuk, amiért kietlenné és meddővé tette. De jegyezzük meg: mi magunk pusztítjuk el a természetet, és mi magunk kelthetjük újra életre. Egy napon testvérként egyesül majd tudomány és vallás, hogy együttesen elérjék ezt a célt.”

    „Az állat- és növényvilág lényei szeretik és tisztelik a csendes és szelíd embert, aki szeretettel közelít feléjük, ellentétben azokkal, akik kizsákmányolják vagy véres orgiára éhesen lemészárolják őket.”

    „A fény uralja a sötétséget, a tűz a levegőt, a levegő a vizet és a víz a földet.”

    „Nem jó a türelmetlenség, mert a tudatlanságban gyökeredzik. Életünk eseményeit mi hoztuk létre korábbi létezéseink során, amelyeket egymással megegyező tudatszinten töltöttünk, és ezek ahhoz a törvényhez igazodnak, amely mindent ural, ami a természet része, létezzen annak akár a finomabb, akár a sűrűbb szintjein.”

    „Az emberiséget nem lehet tervezőasztal mellől vagy rendszerek magasságából irányítani. Ennek végtelenül egyszerű oka van: az emberiség a természet része, növekedése a természet arany arányait követi, és nem egyszerűen a szorzás elvét.”

    „A harmónia az egyensúly egyik jellemzője, és egy evolúciós terv ritmusán belül a viszonylagos egyensúly a nyilvánvaló küzdelmen és a harc látszólagos igazságtalanságán túl teljesedik be.”
     
    Jorge Ángel Livraga