Minek tanulni, ha a Google a barátunk?


    Manapság, ha szükségünk van egy információra, ha kíváncsiak vagyunk, mi történik a világban, csak felcsapjuk a laptopot vagy előkapjuk a telefont és már pötyögjük is be a megfelelő keresőszót vagy híroldal nevét. Eli Pariser 2011-es TED előadásában azonban érdekes jelenségre hívta fel a figyelmet: mindenki, aki elsősorban az internet segítségével tájékozódik a világ folyásáról, „szűrőbuborékban” él. Mindez elvileg teljesen nyilvános: a Google, a Facebook, sőt egyre több vezető híroldal sem rejti véka alá, hogy a felhasználói élmény javítása jegyében kattintásaink alapján ajánl nekünk oldalakat, vagyis rajtuk keresztül egy személyre szabott világot látunk.

    BuborékokLegtöbben talán mégis átsiklunk afelett, hogy ez azt jelenti, hogy ha egy időben ketten rákeresünk ugyanarra a keresőszóra, egészen mást fogunk látni. A bemutatott kísérletben egy ország nevét beütve az egyik fiatalember az ott zajló tüntetésekről értesült, a másiknál az első oldalon fel sem merült a válság kérdése. Az előadó innentől elsősorban a szolgáltatók felelősségének kérdését vizsgálja, de talán érdemes elgondolkodnunk, hogy mit tehetünk mi magunk, hogy a világról alkotott képünket szilárd(abb) alapokra helyezzük.

    Évek óta hallani, hogy egyre kevésbé van szükség lexikális tudásra, elég, ha tudjuk, hol keresgéljünk. Ám ha az internet olyannak mutatja a világot, amilyennek látni szoktuk vagy akarjuk, és nincsenek alapismereteink, hogyan teszünk fel jó kérdéseket? Hogyan választjuk ki a megbízható válaszokat, ha nem tudjuk ellenőrizni, meglevő tudásunkkal összehasonlítani a kapott eredményt? És főleg, hogyan ismerjük fel, hogy a kapott kép még akkor sem biztos, hogy teljes, ha egyenként minden információ helytálló?

    Persze adatokat tudni ehhez tényleg nem elég. A filozófia fő kérdése mindig a miért. Mindegy, hogy a mindennapok eseményeit, életünk célját, a történelmet vagy a világ működését kutatjuk. A lexikális tudás valóban csak alap lehet, olyan, mint egy adag tégla, amiből még meg kell építeni tanulás telefon számológépa házat. Ehhez pedig a gondolkodás képessége jelenti a habarcsot. Ez tesz képessé, hogy ne csak felismerjük a növény- és állathatározó (vagy az online kereső) képein az összes fajt, hanem azt is meglássuk, ezek hogyan alkotnak egy nagy, működő ökoszisztémát. A gondolkodásnak köszönhető, hogy nemcsak ismerjük a múltbeli események dátumát, hanem megérthetjük az összefüggéseiket, és ha nem jártunk jó eredménnyel, legközelebb új utat kereshetünk, ha pedig sikerült célt érni, megismételhetjük.

    De ahogy a tégla és a habarcs sem áll össze magától, nekünk sem elég elméletileg képben lennünk. A filozófia ezért gondolkodni és cselekedni is tanít. A papíron megtervezett jövő (akár egy ház alaprajza, az egyetemi diploma megszerzése, egy új nyelv elsajátítása vagy egy vállalkozás beindításának ötlete) csak ábránd marad, amíg nem fogunk hozzá a megvalósításhoz. Ugyanígy, ha magunk szeretnénk változni, az önismerettel, önműveléssel kapcsolatban elolvasott akár könyvtárnyi könyv és online tudástár is csak akkor válik hasznossá, ha el merjük kezdeni kipróbálni a saját bőrünkön.

    Ha a tanulást így, azaz mint ismeret–gondolkodás–cselekvés egységét nézzük, érthetővé válik, miért tartotta úgy az ókori kínai bölcs, Konfuciusz, hogy a világban a bajok akkor kezdődnek, ha az emberek már nem szeretnek tanulni. „Aki szereti az erényt, de nem szeret tanulni, annak sötétsége ostobasághoz vezet” – mondta. Példaként hozza, hogy a szavahihetőség iránti vágy tanulás nélkül mások megtévesztéséhez vezet. Hogy is hihetnénk annak, akinek nincs tudása, bármilyen jó szándékú? A bátorság pedig tanulás nélkül a rend felforgatásához vezet, hiszen aki nem ismeri a természeti és emberi törvényt, követni és tiszteletben tartani sem tudja, nemhogy fenntartani. Így a tanulásunk nemcsak ránk, hanem a minket körülvevő kisebb-nagyobb közösségre is kihat.

    kislány, buborékSzintén Konfuciusz szavaival „A régiek, amikor világossá akarták tenni a fényes erényt az egész égalattiban, először rendet teremtettek a fejedelemségükben. Amikor rendet akartak tenni a fejedelemségükben, először rendbe tették családjuk ügyeit. Rendbe akarván tenni családjuk ügyeit, először tökéletesítették saját magukat. Tökéletesíteni akarván saját magukat, először egyenessé tették szívüket. Egyenessé akarván tenni a szívüket, először tisztává tették a gondolataikat. Tisztává akarván tenni a gondolataikat, először fejlesztették a tudásukat.”

    Ez az önformáló tanulás az, ami segíthet eligazodni szűrőbuborékok, változó kereső algoritmusok közepette is, és ez az, ami segíthet, hogy egy jobb világ vegyen minket körül – nem csak a Google kereső találatai szerint.




    photo credit: Hartwig HKD , Jack Amick és Stuart Dootson via Flickr
    Cimkék