Élet és halál

    Élet és Halál, Új Akropolisz

    Ez a kettősség az egész megnyilvánult világegyetemre ható kettősségnek a következménye. Egyvalaminek a két arca: az egyik a Szellem önmagában, a másik a Szellem az anyaggal együtt.

    Nyilvánvalóan az emberre is kihat ez a polaritás, hiszen ő is a világegyetem része. Szelleme örökké élő marad, az őt beburkoló testet viszont felemészti az öregedés és a betegség, míg végül be nem következik a halál, vagyis a test anyagának az elbomlása. A test meghal, az ember azonban nem hal meg.
     
    Ahogy nem tudjuk elképzelni, hogy az ember a természeten és annak ciklusain kívül áll, az is elképzelhetetlen számunkra, hogy az emberi szellem mulandó. A reinkarnáció tana ugyanannak a szellemnek számos anyagi megtestesüléséről szól, arról, hogy nagyon sok tapasztalatot kell szereznünk, amelyek mind ugyanazt a célt szolgálják: az állandó, tudatos fejlődést.

    Az a tény, hogy újra és újra át kell mennünk ugyanazokon a tapasztalatokon, azt hitetheti el velünk, hogy elpazaroltuk a lehetőségeinket, mivel tudatosság híján nem tudtunk élni velük, valójában azonban egyetlen tapasztalat sem vész el. A ma élő emberek az idők során felhalmozott összes tudás őrzői, akár egyénileg, akár kollektíven tettek szert rájuk. Minden ember saját tapasztalatainak a szintézise, amelyek összeadódnak és összekapcsolódnak, függetlenül attól, hogy ő maga tudatában van-e ennek. Nyilván, minél nagyobb tudatosságra tesz szert, minél éberebb a szelleme az anyagban, annál jobban megérti a természetnek ezt a törvényét, és annál jobban tud élni vele.

    Ahogyan a Szellem és az Anyag viszonyában a Szellem az elsőrendű és uralja az Anyagot, úgy az Élet és a Halál viszonyában az Élet az elsőrendű, ugyanis csak az Élet létezik. „A Természet szándéka nem az, hogy a halál legyőzze az életet, hanem az, hogy az élet győzedelmeskedjen a halál fölött azért, hogy az élők halhatatlanokká váljanak.”

    Ebből következik az evolúció helyes meghatározása: nem elég élőnek lenni, hanem tudatosítani is kell az Életet, hogy az élet és a halál közötti ingadozásból az örökkévalóságba emelkedhessünk.