Csillagközi hajtóvadászat

    Szerző
    galaxis48 csillagképet helyeztem a magasba, és pusztító fenevadakat költöztettem beléjük! – emelkedett föl Zeusz olümposzi trónusán, és bűntudatában lábával mennydörgést dobbantott. – De ennek vége! – szólt, és isteni testét átjáró forróságot érzett. – Elűzöm az emberiség sorsát megkeserítő szörnyszülötteket, és a csillagok fényéhez illőbb erényekkel lakatom be az égi mennyezetet!

    Giordano Bruno A diadalmas fenevad kiűzése című erkölcsfilozófiai művének kerettörténetében a görög istenkirály csakugyan „rendet tesz” territóriumában: elzavarja a csillagképek jogtalan bitorlóit, és a korábban száműzött erényeket hívja vissza megüresedett helyükre. Nem véletlen az olasz filozófus analógiája: az erények hiánya úgy hat az életünkre, mintha kinek-kinek sötétségbe borulna saját égboltja; erényeink híján elvésznek csillagzatunk fényei, és az éjszakában, avagy a nehéz időkben utat mutató égitestek elhalványulása megnehezíti lépteinket.

    Giordano Bruno szoborA sötétségben pedig erőre kapnak az éj leple alatt támadó fenevadak: a kicsinyesség, az önzés, a fukarság, a lustaság és társai. Mindazok a rémek, akik ellen a filozófusnak harcba kell szállnia. Nem kell azonban égi szekérbe fogatnunk, és villámtegezzel övünkön légléptű paripáink közé csapnunk – Giordano Bruno az istenségekre sem tekint másként, csak mint az embernek arra az énjére, amely a jóért, szépért és igazért felelős. Ily módon magunk vagyunk földi sorsunk égi kovácsai. Ha józan, de hatékony hajtóvadászatot indítunk ezek ellen az ártó tulajdonságok ellen, minden jól célzott lövés vad jegyeinkre sorsjavító villámcsapásként rendezi át csillagzatunkat.

    S hogy milyen páncélzattal és merre induljunk, hogy tetten érjük a legravaszabban ránk törő rémeket? Ezerféle út lehetséges, de íme egy, amelyet hirdetett: „Jómagam minden gondolatommal, szavammal és tettemmel semmi másra nem törekszem, mint őszinteségre, egyszerűségre és igazságra”.