Azt mondták… a lélekről

    Amor és Psziché szobra„Az ember, kinek lelke erősen működik, olyan, mint a szentjánosbogár, mely minden pórusán világít tudtán kívül.”
    (Móra Ferenc)

    „Bármit válassz, gyorsan térj meg a testtől a lélekhez: azt kell edzeni éjjel-nappal, táplálása csak mérsékelt erőfeszítésbe kerül. Ezt az edzést nem akasztja meg sem a fagy, sem a hőség, még az öregség sem…”
    (Lucius Annaeus Seneca)

    „Az ember éppen akkor tökéletes, ha a lélek és a test kapcsolata kiegyensúlyozott, egyetértés van közöttük és illenek egymáshoz, így a lélek állóképességén nem kerekedik felül a test ereje.”
    (Lucius Apuleius)

    „Nemcsak a testnek, de a léleknek is vannak mozdulatai. A lélek is mozog, hiszen él, és a formáknak, amelyeken keresztül kifejezi magát, összeszedetteknek és harmonikusaknak kell lenniük.”
    (Delia Steinberg Guzmán)

    „Hogyan lehetne azt képzelni, hogy a lélek, ez a fönséges, megfoghatatlan valami, ne legyen különválasztható a testtől, és megszűnjön nyomtalanul, mint a kihűlt fazék párája.”
    (Mikszáth Kálmán)

    „Nem véletlen a forma, amibe a tartalom töltekezik. A külső árulkodik a lényegről, de nem azonos vele.”
    (Jókai Anna)

    „Mert az ember sehová nyugodtabban, zavartalanabbul vissza nem vonulhat, mint saját lelkébe, különösen ha olyan a belső világa, hogy beletekintve azonnal teljes békesség tölti el. A békesség pedig azonos a lélek harmóniájával.”
    (Marcus Aurelius)

    „Minél többet fogad be a lélek, annál jobban kitágul.”
    (Lucius Annaeus Seneca)

    „Ami a szívből jön, a végtelenségből jön, s ami a végtelenségből jön, mindenkinek kincse. A szív művei halhatatlanok.”
    (Gárdonyi Géza)

    „Azt is meg kell értenünk, hogy olyan, a lélek számára hasznos tapasztalatok is vannak, amelyek nem mindig egy konkrét cselekvéshez kötődnek. Néha elég egy békés pillanat, a természet és a körülmények elmélyült megfigyelése, hogy csodálatos folyamatok induljanak el bennünk, amelyek csak arra vártak, hogy felfedezzük és magunkba fogadjuk őket.”
    (Delia Steinberg Guzmán)

    „A lelked madár, de te magad építettél neki öt vasrácsból álló ketrecet, könnyű szárnyait pedig arannyal és sárral terheled. Rajtad áll, hogy könnyíts ezen a súlyon és lazíts a rácsokon.”
    (Jorge Angel Livraga)

    „A lélek segíti a testet, és bizonyos pillanatokban fölemeli. Ez az egyetlen madár, amely fölemeli a maga kalitkáját.”
    (Victor Hugo)

    „A lélek is fejlődik, mégpedig olyan mértékben, amennyire belátja az ismétlések hozta változások értelmét.”
    (Delia Steinberg Guzmán)

    „A világon nagy vasútállomások vannak, de a legnagyobbra akkor érkezünk, mikor ebben a szóban: Én – először értjük a lelket.”
    (Gárdonyi Géza)

    „Az egyik oldalon ott a lélek, a másikon az egész világ, de a Lélek többet nyom a latban. Miért féljen az ember a haláltól? Miért görnyedezzen a világi hatalmasságok előtt? Miért remegjen arra a gondolatra, hogy elveszti földi életét? Mitől félsz? A lelked halhatatlan; azt kell megmentened!”
    (Nikosz Kazantzakisz)

    „Alkosd és ápold lelkedet, mint egy kertet, vigyázz az élet évszakaira, mikor a gyomlálás, a gazszedés, a trágyázás ideje van, s a másikra, mikor minden kivirul lelkedben, s illatos és buja lesz, s megint a másikra, mikor minden elhervad, s ez így van rendjén, s megint a másikra, mikor letakar és betemet fehér lepleivel mindent a halál. Virágozz és pusztulj, mint a kert: mert minden benned van. Tudjad ezt: te vagy a kert és a kertész egyszerre.”
    (Márai Sándor)

    „Az emberi lélek mindennél nagyobb, és Isten van benne jelen, a maga teljességében, és nem kell a világ másik végére futnunk, ha keressük őt. Elég, ha szívünk mélyébe pillantunk.”
    (Nikosz Kazantzakisz)

    „Jó cél megtapasztalni azt, hogy a testi változások dacára a mély Én stabil marad. Sőt, hogy a sok ránc a megannyi csodálatos, Lélekben rögzült tapasztalat csodálatos nyoma.”
    (Delia Steinberg Guzmán)

    „Amikor a lélek a test révén kapcsolatba kerül az érzékelhetővel, akkor szédül, nyugtalankodik és olyan, mintha részeg volna, amikor viszont a szellemivel kerül kapcsolatba, akkor önmagában marad, megállapodik és nyugodt.”
    (Alkinoosz)

    „Ugyanis minden olyan test, amelyhez kívülről járul hozzá a mozgás, lélek nélkül való; lélekkel bíró ellenben az, amelynek belülről, önmagából fakad a mozgása, minthogy éppen ez a lélek természete. Ha pedig ez így van, vagyis az önmagát mozgató nem más, mint a lélek, akkor szükségképpen keletkezés nélkül való és halhatatlan a lélek.”
    (Platón)