Varga Balázs

Az ókori Rómába kalauzolták a résztvevőket június utolsó hétvégéjén az Új Akropolisz Filozófiai Iskola előadói. A hatórás sétán történész, régész, építész vezette a kultúrkirándulókat a Flórián tértől Aquincumig, és a romokat szemlélve a hajdanvolt falak virtuálisan is leomlottak: szó esett a rómaiak hétköznapjairól is, virtusáról, vallásáról, mitológiájáról. Azokat a köveket taposva a barangolók megérezhettek valamit a letűnt időből, amikor még az emberek istenek pártfogoltjaiként élték mindennapjaikat, és arra törekedtek, hogy erkölcsileg ehhez méltó életet éljenek.

Az ilyen fesztiválok, mint a például a Kaposvári Nemzetközi Kamarazenei Fesztivál, ahol jó időben sok fiatal megfordul, önmagukban is fölvetik a kérdést: Hogyan szerettessük meg valakivel az értékes zenét, ha felnőttkoráig szinte soha nem hallgatott komolyzenét? Szerintem minél idősebb valaki, annál nehezebb. És semmiféleképpen sem a crossoverrel, vagy hogy dobgépet applikálunk Beethoven V. szimfóniája alá. Ez nem jó. Rá lehet viszont irányítani a figyelmet olyan momentumokra, amelyek sokkal jobban kifejezhetőek zenével, mint verbálisan. Ha például Debussy Pelléas és Melisande II.

Alexander Markov, Amerikában élő orosz hegedűművész május 3-án rengeteg érdeklődő hegedűsnek tartott ingyenes mesterkurzust Budapesten a MÁV Szimfonikusok próbatermében. Markov hitvallása az, hogy minél több fiatallal szeretné megismertetni a komolyzenét, ezért szívesen osztja meg tudását mindenkivel. A május 5-i koncertje előtt beszélgettünk a MÜPÁ-ban a rendkívül közvetlen muzsikussal, aki a tőle megszokott tüzes lelkesedéssel mesélt minőségről, zenei ideáljáról és filozófiájáról.