Kulturális Hírlevél 29. szám
2004. december

TARTALOM

• Decemberi programjaink
  
  
• Portré: Antoine de Saint-Exupéry
  
  
• Tudósítás: Rómaiak és germánok
  
  
• A filozófia mint életforma
  
  
• Információk

Kedves Olvasó!

Az Új Akropoliszban már több mint két éve szerkesztjük havonta megjelenő elektronikus hírlevelünket. Munkáink során egyrészt az a cél lebegett szemünk előtt, hogy a klasszikus értelemben vett filozófiát érthetőbbé és vonzóbbá tehessük, másrészt az, hogy éppen aktuális programjainkról rendszeresen tudjuk tájékoztatni az érdeklődőket. Szerettük volna, hogy egy-egy rendezvényünkről bővebb tájékoztatást kaphassanak azok is, akik valamiért lemaradtak róla. A forma, amelyet választottunk, szándékosan volt egyszerű, színek és illusztrációk nélkül, hogy ne tartson hosszú ideig a letöltése. Most, a sok tapasztalat birtokában felmerült néhány módosítási, bővítési ötlet, melyekhez szeretnénk egy kis segítséget kérni Önöktől, olvasóktól. Kérjük, juttassák el hozzánk véleményüket, további elképzeléseiket.

Segítségül összeállítottunk egy kis kérdőívet.

1. Milyen gyakran olvassa a Hírlevelet?
2. Melyek a kedvenc témái, rovatai?
3. Volt olyan programunk, amelyiken részt vett?
4. Mit hiányol az újságból, mit látna benne szívesen?

Ötleteink:

1. Bővebb írások az egyes programokról, eseményekről, továbbá kisebb ajánlók, hírek.
2. Portré filozófusokról, írókról, művészekről, tudósokról, adatokkal és idézetekkel.
3. Játék, kvíz, rejtvény stb.

Bármilyen más visszajelzést is szívesen veszünk.

A szerkesztőség

DECEMBERI PROGRAMJAINK

BUDAPEST

Helyszínek:

A MESEHÁZ ELŐADÁSAI

GYŐR

Helyszínek:

SZEGED

Helyszínek:

PORTRÉ
Antoine de Saint-Exupéry (1900–1944)

Saint-Exupéry neve ma már legendává vált, számtalan könyv jelent meg életéről és műveiről, köztük a legtöbb nyelvre lefordított munkájáról, A kis hercegről. A lyoni születésű író élete, mint könyve főhősének élete, bővelkedett a kalandokban: felvételizett a tengerészeti főiskolára – sikertelenül, majd a képzőművészetire, ahol végül meg is kezdte tanulmányait, de 21 évesen a hadsereghez szegődött. Repülős tiszti képzést kapott, és ettől fogva ideje nagy részét a levegőben töltötte, ahol leginkább postaszolgálatokat teljesített. Később futárpilóta lett egy Buenos Aires-i székhelyű dél-amerikai cégnél, majd több ízben megfordult Afrikában. Itt érte egy alkalommal olyan repülőgép-baleset a Líbiai-sivatag közepén, amelyben egy hajszálon múlt az élete: öt gyötrelmes nap után beduin törzsek találtak rá, amikor már félájult volt a szomjúságtól. Spanyolországból a polgárháború idején haditudósításokat küldött, a II. világháború kitörésekor pedig már a harcokban is részt vállalt, számtalan légi csatában működött közre a szövetségesek oldalán. Egy önkéntes éjszakai felderítés során vesztette életét, amikor gépét lelőtték.

Exupéry, aki mindig is idegenkedett az egyszerű megfigyelő szerepétől, s kereste a kalandokat, az irodalmat csak másodlagos foglalkozásnak tekintette. Ennek megfelelően regényei is inkább önvallomások, úti és élménybeszámolók. Leghíresebb talán A déli futárgép, az Egyedül a felhők fölött és az Éjszakai repülés, de lebilincselő olvasmány gazdag levelezése is, amelynek megszólítottja többnyire édesanyja, akinek megrendítő őszinteséggel meséli sorsa alakulását. E műveiben az író a bajtársiasság mellett megfogalmazza a végzettel szembenéző állhatatosság követelményét, ugyanakkor a cél és a tett egyénen túlmutató jelentőségét is. „Csak akkor lélegzünk szabadon – írja egy helyen –, ha egy rajtunk kívül álló közös cél köt össze testvéreinkkel; ilyenkor ráeszmélünk, hogy szeretni nem annyit jelent, mint egymás szemébe nézni, hanem azt jelenti: együtt nézni ugyanabba az irányba.” Ez az eszmény vezérli A kis herceg címadó hősét is, aki az élet értelmét keresi, s rátalál a másokért vállalt felelősség nyújtotta boldogságra.

Idézetek a műből:

„Nos, mint minden bolygón, a kis hercegén is voltak jó növények meg rossz növények; tehát voltak jó növényektől származó jó magvak, meg rossz növényektől származó rossz magvak is. A magvak azonban láthatatlanok. A föld titkos mélyén alusznak, míg csak az egyiknek eszébe nem jut, hogy fölébredjen… Akkor nyújtózik egyet, és először csak egy elbűvölő, ártatlan kis hajtással kezd félénken a nap felé kapaszkodni. Ha rózsa vagy retek hajtása, hagyhatjuk, hadd nőjön kedvére. De ha rossz növényről van szó, mihelyt fölismertük, azonnal ki kell tépni. A kis herceg bolygóján pedig félelmetes magvak voltak: majomkenyérfa-magvak. A bolygó egész földjét megfertőzték. A majomkenyérfával meg úgy van, hogy ha az ember későn kap észbe, soha többé nem bír megszabadulni tőle. Egyszerűen elborítja a bolygót. Átlyuggatja a gyökereivel. Ha aztán a bolygó túl kicsi, a majomkenyérfák meg túl sokan vannak, előbb-utóbb szétrobbantják.”

„– Mindenkitől azt kell követelni, amit az illető megtehet. A tekintély legelső alapja az értelem – mondta a király. – Ha népednek azt parancsolod, vesse magát a tengerbe: föllázad, forradalmat csinál. Azért van jogom engedelmességet követelni, mert ésszerűek a parancsaim. […] Magunkon ítélkezni sokkal nehezebb, mint máson. Ha sikerül helyesen ítélkezned saját magad fölött, az annak a jele, hogy valódi bölcs vagy.”

„A kis herceg leült egy kőre, és szemét az égre emelte.
– Nem tudom – mondta –, nem azért vannak-e kivilágítva a csillagok, hogy egy napon mindenki megtalálhassa a magáét. Nézd csak, az ott az én bolygóm. Éppen fölöttünk… De milyen messze van!
– Szép csillag – mondta a kígyó. – Mit keresel itt?
– Nézeteltérésem támadt egy virággal – mondta a kis herceg.
– Hajaj! – mondta a kígyó.

És sokáig hallgattak.

– Hol vannak az emberek? – kérdezte később a kis herceg. – Itt a sivatagban olyan egyedül van az ember.
– Nincs kevésbé egyedül az emberek közt sem – mondta a kígyó.”

„– Te nem vagy idevalósi – mondta a róka. – Mit keresel?
– Az embereket keresem – mondta a kis herceg. – Mit jelent az, hogy »megszelídíteni«?
– Az embereknek – mondta a róka – puskájuk van, és vadásznak. Mondhatom, nagyon kellemetlen! Azonfölül tyúkot tenyésztenek. Ez minden érdekességük. Tyúkokat keresel?
– Nem – mondta a kis herceg. – Barátokat keresek. Mit jelent az, hogy »megszelídíteni«?
– Olyasmi, amit nagyon is elfelejtettek – mondta a róka. – Azt jelenti: kapcsolatokat teremteni.
– Kapcsolatokat teremteni?
– Úgy bizony – mondta a róka. – Te pillanatnyilag nem vagy számomra más, mint egy ugyanolyan kisfiú, mint a többi száz- meg százezer. És szükségem sincs rád. Ahogy neked sincs énrám. Számodra én is csak ugyanolyan róka vagyok, mint a többi száz- meg százezer. De ha megszelídítesz, szükségünk lesz egymásra. Egyetlen leszel számomra a világon. És én is egyetlen leszek a te számodra…”

TUDÓSÍTÁS – RÓMAIAK ÉS GERMÁNOK

Egyesületünk november 9-én elhangzott Rómaiak és germánok – Két világrend harca, avagy hová tűntek Quintilius Varus legiói? című előadása egymással összevetve vizsgálta meg a két harcos nép világképét és küzdelmes találkozásait.

Róma, az örök város alapításának körülményei sokat elárulnak a római nép gondolkodásáról. A mítosz szerint Romulus a város helyét madárjóslattal választja meg, és üldözöttekkel népesíti be. Az istenek szavát követve, a legkülönfélébb embercsoportok befogadásával és elfogadásával alakítja ki a római egységet. Így már nem tűnik meglepőnek, hogy a Római Birodalom fennállása során a vallási formák sokféle formáját támogatta, miközben felügyelt állami istenségeinek, mint Iuppiter, Iuno és Minerva tiszteletben tartására is.

Az égi világ azonban a germánok előtt is nagy tiszteletnek örvendett. Már Tacitus, az i. sz. 1. században élt neves történetíró is megjegyezte, hogy a germán törzsek tisztelik isteneiket, és áldozatokat mutatnak be nekik. Legnagyobb tekintélye Ódinnak (Wotannak), a bölcsesség és hatalom, egyben a háború, a harc istenének volt, akit általában két hollóval, a Gondolkodással és az Emlékezettel a vállán ábrázoltak. Mint a germánok legtöbb istenét, így Tórt vagy Tyrt, Ódint is erős és bátor lényként képzelték el.

Érdekes párhuzam, hogy a germán családokban nem a legidősebb, hanem a legharciasabb fiú utód örökölte a család vezetésének feladatát és megtiszteltetését. A germán harcos – akinek első bevetése egyes törzseknél akár egy medvével vívott küzdelem is lehetett – életét, gondolkodását a természet iránti tisztelet jellemezte. Férfias elszántsága és bátorsága szokatlan formákban, például (jó esetben) egy nadrágból, továbbá egy pajzsból és dárdából álló harci öltözetben öltött formát. Ha vitézként küzdött és halt hősi halált, hitük szerint akár a hősök csarnokába, a Valhallába (vagy Valhöllbe) is bejuthatott. A Valhalla volt a germán mitológiában Ódin égi lakhelye, amelyet tündöklő kardok világítanak meg, s ahová a Valkűrök, Ódin leányai kísérik a harcban elhunytakat.

Sokkal visszafogottabb képe volt a túlvilágról a római legiósnak, aki ugyanakkor nem kevésbé volt bátor és harcias, és emellett öntudatos is. Fiatal éveitől kezdve hasznos és sikeres technikai, taktikai, stratégiai lépéseket tanítottak neki, így felnőttként mindezt gyakorlottan tudta alkalmazni, amikor végrehajtotta a parancsokat. Helytállásának minőségén állt vagy bukott saját és társa élete, közvetve pedig az egész legio megléte, hovatovább Róma ügye. Vagyis nem csupán a városáért és a császárért, hanem a Római Birodalomért, annak egységéért is küzdött.

Mindkét világ hétköznapjait átjárták a misztériumok. Róma katonái megismerték a perzsa hatásra elterjedt Mithras-kultuszt, a germánok pedig a Berserkr beavatási rendszert. Mivel ezek a kiképzés titkos mozzanatai voltak, pontosan nem tudjuk, mit tanultak a katonák. Annyi bizonyos, hogy például a germán próbáztatás során legelőször a fizikai fájdalom tűrésére tanították a harcost. A fájdalmat előbb egy ing ujjának a bőrhöz varrásával, majd letépésével okozták. Nem ismerjük a római katonák esküjének titkos részét sem, de forrásaink szerint a harcos egyik legnagyobb erénye az volt, ha halálos sebe ellenére, arccal az ellenség felé fordulva esett össze.

Visszaszerezni a hadi jelvényeket, eltemetni a temetetleneket, ezek Róma törvényei voltak. Éppen olyan erősek és tartósak, mint a szétszórt, de jól képzett és edzett germánok betörései… A két egymásnak feszülő nép közötti frontvonalon számos kisebb-nagyobb csata zajlott. Az egyik leghíresebbet a germánok uralta vidéken, a teutoburgi erdőben vívták (i. sz. 9-ben), s jóllehet, Róma nem vesztett sok csatát, sőt háborút sem gyakran, ebben a küzdelemben mégis súlyos vereséget szenvedett. Ennek jele, hogy elpusztult Augustus császár hadvezérének, Quintilius Varusnak három legiója is a lázadó germán Arminius ellen vívott csatában.

A rómaiaknak történelmük folyamán számos germán törzset sikerült leigázni és visszaszorítani a Birodalom határain túlra. Egyes germán törzsek vezetői pedig úgy gondolták, hogy a háborúskodás helyett inkább elküldik fiaikat Rómába. Ennek oka az volt, hogy nagyra értékelték a római kultúrát és civilizációt, amely ellen évszázadokig küzdöttek. A gyerekek aztán magukkal vitték a római szellemiséget a provinciákra, s beépítették törzseik életébe is. A provinciákon közben sorra alakultak a telepesvárosok, mint amilyen Aquincum vagy Gorsium is volt Pannoniában, a mai Magyarország területén.

Ha végignézzük a rómaiak és a germánok közös történetét és párhuzamosan alakuló sorsát, azt látjuk, hogy a hódító csodálatra méltó birodalmat hívott életre, és megszervezte annak kulturális és gazdasági kereteit. Végül mégis meghódolt a haladó időnek, és továbbadta a példaértékű szervezettséget az államigazgatásban, a türelmet a vallásban, és az átütő erőt a katonaság egységességében. Hogy hogyan vált ilyenné? Részben éppen a germánoknak köszönhetően, akik éberségre és kitartásra ösztönözték a rómaiakat, akik így tovább fejlesztették harci tudásukat.

Hegedűs Zoltán

A FILOZÓFIA MINT ÉLETFORMA

A félelem

„A félelmet nem győzhetjük le mindjárt az első próbálkozáskor, és könnyen lehet, hogy egész életünkben nem fogjuk tudni teljesen megszüntetni. Ezért lényeges, hogy tanuljunk meg együtt élni a félelmünkkel, de úgy, hogy nem fordítunk rá nagyobb figyelmet, mint egy ár­nyék­ra. Létezik az árnyék, de nem csak az van… Létezik az árnyék, de ez nem jelenti azt, hogy ne léphetnénk át rajta, hogy ne kerülhetnénk ki, ne mehetnénk tovább. Ugyanúgy megtehetjük ezt, mint ahogyan tovább tudunk élni akkor is, ha fáj a fejünk, miközben olvasunk, vagy a lá­bunk, miközben járunk, vagy a fogaink, miközben rágunk. Nem fogjuk abbahagyni sem az olvasást, sem a járást, sem az evést, különösen akkor, ha előnyben részesítjük a lényegest a mellékessel szemben. Ha érdekel az, amit olvasunk, elfeledkezünk a fejfájásról. Ha egy fontos találkozóra megyünk, elfelejtjük, hogy fáj a lábunk. Ha éhesek vagyunk, a fogfájás másodla­gossá válik. Ugyanezt kell tennünk a félelmeinkkel is. Folyton törekednünk kell kitűzött célunk felé, bármennyire nagy is – vagy csak annak tűnik – a félelmünk. A félelem a próba. A cél a győzelem.”

INFORMÁCIÓK

Rövid Hírlevelünk néhány „levélkét” tudott megmutatni. Ha szeretné látni a „fát” is, az Új Akropolisz nemzetközi és magyar szervezetét is megismerni, tekintse meg nemzetközi és magyar honlapjainkat.

Kulturális Hírlevelünk eddigi számait megtekintheti az interneten.

Köszönjük figyelmét!

http://www.acropolis.org
http://www.ujakropolisz.hu

Kulturális Hírlevelünk szerkesztősége:

„Hírlevél” <info[kukac]ujakropolisz.hu (info[at]ujakropolisz[dot]hu)>

Ha a jövőben nem szeretné Hírlevelünket megkapni, kérjük jelezze a info[kukac]ujakropolisz.hu (szerkesztőségnek).

SZÉKHELYEINK:

• Budapesten  1088 Budapest, Krúdy Gy. u. 15. (pincehelyiség) Nyitva tartás: H–CS 18–21 óráig. Telefon: 334-2756.
  
  
• Győrött  9021 Győr, Árpád u. 9. Nyitva tartás: hétköznap 17–21 óráig. Telefon: (96) 311-727.
  
  
• Szegeden  6721 Szeged, Juhász Gyula u. 36. Nyitva tartás: hétköznap 17–21 óráig. Telefon: (62) 452-183.