Kulturális Hírlevél 27. szám
2004. október

TARTALOM

• Mire jó a filozófia?
  
• Októberi programjaink
  
• A zene jótékony hatásai
  
• A filozófia mint életforma
  
• Információk

MIRE JÓ A FILOZÓFIA?

Annak idején Seneca azt mondta, hogy a filozófia gyógyszer. A gyógyszert nyilván be kell venni ahhoz, hogy hasson. Ezután fejti ki jótékony hatását egy adott szervre.

Mire gyógyír a filozófia?

A lélek bizonytalanságára és félelmeire. Miközben az ember meghallgatja mások válaszait az élet kérdéseire, és elgondolkodik rajtuk, keresi a saját válaszait.

A filozófia tehát gondolkodni tanít?

Természetesen, a gondolat azonban önmagában nem elég. Hiszen mire mennénk a puszta tudással, ha azt a gyakorlattól szakadék választja el? A filozófia arra is megtanít, hogyan hozzuk összhangba elveinket a tetteinkkel.

Miért szükséges ez?

Mert a gondolat önmagában, bármennyire is helyes, nem változtat rajtunk. Nemes vezérlőelv nélkül viszont állati szintre süllyedünk, és az elvek helyét az ösztönök veszik át.

Milyen ember a filozófus?

Kutatja a természet törvényeit a világban és önmagában, és tetteivel igyekszik követni a felismert igazságokat. Ahogy beszél, úgy cselekszik.

Ma is lehet így élni?

Igen, sőt! Ha meg akarjuk menteni az emberi értékeket, nincs is más választásunk. Elfogulatlan, objektív tudásra kell szert tennünk saját emberi természetünkről, és felelősségünk tudatában kell cselekednünk.

Még ha el is fogadja mindezt, mit tehet egyetlen ember a mostani válságban?

A legnagyobb folyó is egy kis forrásból ered. Korunk átmenetinek, új középkornak nevezhető, de az előzőből is egy kis csoport szabadon gondolkodó és örömmel cselekvő egyén munkája vezette ki a Nyugatot, és hozta el a reneszánszot.

Milyen lehetőséget ad az Új Akropolisz?

Az önismeret, a megismerés és a másokkal együtt végzett önkéntes cselekvés örömét. Mindenkit, aki ehhez kedvet érez, szeretettel várunk filozófiai bevezető kurzusunkon.

OKTÓBERI PROGRAMJAINK

BUDAPEST

Helyszínek:

A MESEHÁZ ELŐADÁSAI

GYŐR

Helyszínek:

SZEGED

Helyszínek:

A ZENE HATÁSAI

Mit tehetünk ma magunkért és egymásért a zene segítségével? A zene életünk szerves része, és legtöbben igényeljük is valamilyen formáját, de vajon tudjuk-e, hogy milyen zenére van szükségünk? Ma, mint annyi mindenben, a zene terén is nagy szabadságunk van, a számtalan stílus között rengeteg, nagyon különböző minőségű zenére lelhetünk. Folyamatosan választásra kényszerülünk, de mi alapján döntsünk? A zene hatásai című előadásunkban ezekkel a felvetésekkel indultunk izgalmas utunkra, hogy jobban megismerjük a zene természetét, szerepét és „használhatóságát” az életünkben. Mivel ez a téma meglehetősen nagy és összetett, ezért az összefüggések felismerésével elsősorban néhány támpontot kerestünk az esetleges további kutatáshoz, a gyakorlati alkalmazáshoz.

Egy zenével való találkozásunk élményének elsődleges mércéje általában az, hogy tetszik-e vagy sem. De ahogy egy ételt sem csupán az íze kedvéért veszünk magunkhoz, hiszen elsősorban táplálnia kell, a zene fogyasztásának is meg kell találnunk az okát és módját. Milyen zene az, ami amellett hogy ízlik, hasznos is lehet számunkra? Gyakorlati előadásról lévén szó, egy kis zenehallgatás segítségével kerestük a választ, és Püthagorasz megfigyeléseit is megismerve levonhattuk a tapasztalatot, miszerint egy bizonyos kedv esetén az azonos hangulatot sugalló zene bár jól eshet, de rosszul hat, mert erősíti, növeli ennek a lelkiállapotnak a hatásait. A kedélyállapotunk gyógyításához éppen ellentétes hatású zenével kell töltődnünk. Hiszen a szélsőséges hangulatok közti folytonos ingadozást elkerülve egy magasabb, más minőségű lelkiállapotot szeretnénk elérni. Ennek a szándéknak a sikere rajtunk múlik: a tudatosságra való törekvésünk mutatja meg, hogy az érzéseink, az érzelmeink körforgása, váltakozása helyett akarunk-e igazán változni.

Minden korban ismert volt, hogy a lelkünk rezdülései irányíthatók, kezelhetők a zene segítségével is. Ezzel a tudással ma is rendelkezünk, gondoljunk csak a reklámok, mozifilmek erős benyomásokat keltő zenéire. A régi és a mai alkotók közötti lényeges különbség a hatás elérésének szándékában rejlik: a kérdés az, hogy a zene minden jóhoz, igazságoshoz és széphez vezet-e, ahogy Platón megfogalmazta, vagy a hangokkal való mesterkedés célja csupán anyagi érdekektől függ, és az emberek hangulatának haszonelvű, önkényes irányítását jelenti. De a hangok, a muzsika érzelmi világunkat megmozgató és átalakító erejét tapasztalva mondhatjuk, hogy a zene útja az ember jobbá válásának egyik lehetősége.

A zene kaput nyit a természet törvényeinek megértéséhez, és ezen keresztül közelebb juthatunk az ezeket mozgató ok megismeréséhez is. Az előadás folytatásaként megnéztük néhány olyan kísérlet eredményét, amelyek során különböző zenék hatását vizsgálták a növények növekedésén, illetve az állatok viselkedésén keresztül. Az általános tapasztalat szerint a főként tiszta harmóniákból és rendezett ritmusokból építkező klasszikus zene egyértelműen jótékony hatású volt, míg az improvizatív és emiatt szabálytalanabb jazz már kevésbé, a pop, a rock és az agresszívebb heavy-metal zenék pedig egyáltalán nem voltak kedvezőek az élőlényekre nézve. Mivel az ember is a természet része, ezért semmi okunk sincs arra, hogy mindezeket az eredményeket ne tekintsük magunkra nézve is érvényesnek.

Az előadást indító kérdésünket – hogy mi alapján válasszuk ki a megfelelő zenét, vagyis hogy mi a szép – tovább vizsgálva megismerkedtünk Dr. Masaru Emoto japán kutató munkájával, aki kísérletsorozatában különböző zenéket „hallgattatott” a vízzel, miközben fagyasztotta, és a hanghullámok által így kialakított kristályok szerkezetét rögzítette. A kapott harmonikus és rendezett, vagy éppen torzult és kaotikus formákat elemezve, következtethettünk egy-egy zene áldásos vagy káros hatására. A nagyon látványos kísérlet korábbi tapasztalatokkal egybevágó eredménye tovább erősítette bennünk a felismerést, hogy – újra csak Platón gondolatával élve – az igazi művész az Ideák világából merít, és célja, hogy megjelenítse a természet törvényein keresztül a valódi szépség ideájának örökkévaló alakját. Ha az alkotó képes az archetipikus világhoz csatlakozni, akkor az előadó az alkotóhoz, a hallgató pedig az előadóhoz kapcsolódva részesülhet az Idea lelket emelő erejéből.

Tudhatjuk, hogy az emberben megnyilvánuló különböző lelkiállapotok csak megmutatnak valamit, ami mélyebben leledzik. Ha arra a kérdésre keressük a választ, hogy kik vagyunk valójában, nem mondhatjuk, hogy azok vagyunk, aki éppen dühös vagy határozatlan, esetleg levert, vagy netán szomorú. Bár sokszor azonosítjuk magunkat ezekkel a kedélyállapotokkal, de ezek csupán képek, amelyeket a külvilág felé mutatunk, és e változó felszín mögött ott van valahol az ember, saját valódi lényünk.

Ezért kell emlékeznünk a delphoi jósda híres feliratára is, hogy élhessünk az „Ismerd meg önmagad!” segítő tanácsával. Az ókori görögök olyan kocsihajtóként ábrázolták az embert, akinek meghatározott célja van, és aki e szerint a cél szerint tudja mozgósítani gondolatait, érzelmeit és energiáit. Az ember célját pedig éppen e mondat mutatja meg: fel kell fedeznünk saját lelkünket, hogy önmagunk lehessünk. És ha e nemes elhatározás megvalósítása során fogyni éreznénk az erőnket, akkor bátran fordulhatunk a már megismert és helyesen használható eszközeinkhez, így többek között a zene lelket emelő erejéhez.

Oravecz Péter

A FILOZÓFIA MINT ÉLETFORMA

A filozófia, a filozófus

Ebben a témában nem eredetiségre törekszünk, csak újszerűségre. Míg az eredetiség különbözni akar a már ismerttől, addig az újszerűség ismét életet visz a már meglévő legfontosabb értékekbe. Ezért az Új Akropolisz úgy határozza meg a filozófiát, ahogy mindig is meghatározták: a filozófia a „bölcsesség szeretete”, olthatatlan szomjúság azután, aminek hiányát érezzük; olyan mély tudás keresését jelenti, amely választ tud adni a leggyötrőbb emberi kérdésekre is.

Abban sem vagyunk eredetiek, hogy Platónt követjük, amikor a filozófia lényegét alkotó bölcsesség jellemzőiről beszélünk. Ez a bölcsesség olyan teljesség, olyan csúcspont, amelyet intelligensen irányított tanulás útján érhetünk el: a teljes tudatlanságtól a mindent felölelő tudásig terjed. Tudásunk fokozatosan nő, és nem szabad megállnunk félúton a vélemények kínzó világában, amikor önhitt módon, önkényesen igazságként hangoztatunk olyasmit, ami csupán tökéletlen feltételezés.

A filozófus még nem bölcs, még nem az övé a bölcsesség kincse, csupán fáradhatatlanul keresi, kutatja. Nem elégszik meg az intellektuális vélemények széles tárházával: ahogy halad előre a megismerésben, maga is változik, és amikor a dolgok mélyéig hatol, tudása életmóddá válik. „Aktív filozófiát” él, azaz gondolatai, érzései és tettei összhangban vannak. A bölcsesség útja tehát cselekvésben, misztikában és tanulásban fejeződik ki. Nem véletlen, hogy a régi Mesterek azt tanították, hogy a tanítvány ösvényét három erény jellemzi: kutatás, odaadás és szolgálat.

Az előzőekből következik, hogy a filozófus kereső ember, az Élet tudatos kutatója, kialakulóban lévő tanítvány. Ő már túlhaladta az egyszerű tanulóra jellemző viszonyulást, aki nem kezd semmit a megkapott tanítással.

Mit keres a filozófus? Mi a filozófia célja? A filozófus mindent keres, a teljes bölcsességet, ezért a filozófia horizontja olyan tág, mint az embert hajtó tudásvágyé. A teljes világegyetem megértésének vágya elveti a töredékes ismeretet, a szakosodást, ami kizárja a többi oldal megismerését.

Így az akropoliszi filozófia a külső szemlélő számára színes kavalkádnak tűnik, és sokszor össze is zavarja azt, aki nem érti meg a kiindulópontként szolgáló elvet: a témák változatossága csupán válasz a hatalmas tudásszomjra, és megmutatja, hogy a sokféle út mindegyike ugyanahhoz a célhoz vezet. A filozófia mostani elferdítését sötét véleményáramlatok okozzák, amelyek szűk határok közé szorítják ezt az életmódot, amely különben nem tűri meg, hogy az életben homályos részek maradjanak.

Logikus föltenni a kérdést: hogyan ismerjük fel a bölcsesség útját, hogy közben ne essünk a téves értelmezések csapdájába? Milyen forrásokból merítsünk, hogy ne kelljen kételkednünk a hitelességükben? A bölcsesség ahhoz az energiaáramlathoz hasonlít, amely az egész kozmoszt uralja, és amelyet Életnek nevezünk. És éppúgy, ahogy az élet átöröklődik az egyik testről a másikra, a bölcsesség is ugyanígy öröklődik át, és időről időre testet ölt. A történelmen áthúzódik a valaha élt bölcsek hosszú lánca, akik kitűntek mély értelmű tanításukkal és azzal, hogy mindegyikük ugyanazokra az igazságokra talált rá. Ők meggyőző válaszokat adnak, és ha ezek nem is mindig teljesen „racionálisak”, de mindig tökéletesen érthetőek és befogadhatóak, olyanok, mint a víz a szomjazó földnek. Ők a legnehezebbet és a legtöbbet kérik tőlünk. Ők távolítanak el minket az anyag látszatvilágától, és arra kényszerítenek, hogy tekintetünket önmagunk felé irányítsuk. Ők döntik le az emberi hiúságot az isteni bölcsességgel.

Minek álmodozzunk Mesterekről, amikor valóban léteznek és könnyű őket felismerni? Ők nem bonyolítják a tudást csak azért, hogy igazabbnak tűnjön; az Igazság jellemzője az egyszerűség. Ők nem gondolják azt, hogy attól fejlődnek, hogy különös szavakat használnak, vagy attól, hogy különleges testhelyzeteket tudnak felvenni, vagy attól, hogy meditációt mímelve elnémulnak. Ők azt tanítják, hogy bár mindezeknek van létjogosultságuk, elérésükhöz felül kell emelkedni a színjátékon, ugyanakkora vagy még nagyobb erőfeszítéssel, mint amivel a kevésbé értékes és anyagibb dolgokat érjük el. Ne legyünk önelégültek, mintha nem volna szükség Mesterekre; semmi sem szörnyűbb, mint egyedül érezni magunkat egy alig ismert úton, semmi sem szörnyűbb, mint a szabadság önhittségével leplezni a gyávaságot.

INFORMÁCIÓK

Rövid Hírlevelünk néhány „levélkét” tudott megmutatni. Ha szeretné látni a „fát” is, az Új Akropolisz nemzetközi és magyar szervezetét is megismerni, tekintse meg nemzetközi és magyar honlapjainkat.

Kulturális Hírlevelünk eddigi számait megtekintheti az interneten.

Köszönjük figyelmét!

http://www.acropolis.org
http://www.ujakropolisz.hu

Kulturális Hírlevelünk szerkesztősége:

„Hírlevél” <info[kukac]ujakropolisz.hu (info[at]ujakropolisz[dot]hu)>

Ha a jövőben nem szeretné Hírlevelünket megkapni, kérjük jelezze a info[kukac]ujakropolisz.hu (szerkesztőségnek).

SZÉKHELYEINK:

• Budapesten 1088 Budapest, Krúdy Gy. u. 15. (pincehelyiség) Nyitva tartás: H–CS 18–21 óráig. Telefon: 334-2756.
  
• Győrött 9021 Győr, Árpád u. 9. Nyitva tartás: hétköznap 17–21 óráig. Telefon: (96) 311-727.
  
• Szegeden 6721 Szeged, Juhász Gyula u. 36. Nyitva tartás: hétköznap 17–21 óráig. Telefon: (62) 452-183.