2003.02 február

Kulturális Hírlevél 9. szám
2003. február


TARTALOM



Kedves Olvasó!

Az előző Hírlevelünkben az Új Akropolisz központjaiban tartandó, illetve általunk megrendezett következő félévi programokat ismertettük. Budapesten ettől az évtől kezdve a szokásos, kéthetente tartott előadásokat egy héttel később – ugyanabban az időpontban – beszélgetések követik, ahol az előadáson felvetett témáról, kérdésekről kötetlenebb formában gondolkodhatunk együtt. A legutóbbi ilyen alkalom A gyűrűk ura című előadást követte, és igen tartalmas és érdekes beszélgetés kerekedett ki, a tucatnyi érdeklődő aktív részvételének köszönhetően. A téma világszerte népszerű lett a film révén, és ha mindenki, aki a moziba ellátogat elolvassa J. R. Tolkien magyarul három kötetben megjelent regényét, akkor lelket emelő élményben lehet része.

Az előadó, Kovács Balázs segítségével a beszélgetés végén próbáltunk rájönni a Tolkien létrehozta tünde nyelv egyes szavainak a jelentésére, csupán a hangzásuk alapján, és meglepő módon legtöbbször vagy eltaláltuk, vagy nagyon közel álltunk a megfejtéshez. Magyar szóból tünde szót alkotni viszont egyáltalán nem volt egyszerű, és inkább a nyelvész-íróra, a szavak született mesterére hagytuk a feladatot. Reméljük, hogy a következő előadás, mely a sztoikusok viszonyulását mutatja meg az élet nehézségeihez, valamint a témát körüljáró beszélgetés szintén elgondolkodtató lesz, és együtt fogalmazhatjuk meg, hogyan alkalmazhatóak ma Epiktétosz, Marcus Aurelius és Seneca tanácsai.

Minden év februárjában kiírjuk a következő Történet- és mesepályázatunkat. Most, A gyűrűk urától megihletődve azokhoz szólunk, akikben él a történetek és a szó szeretete. Ezt különösen fontosnak tartjuk ma, amikor az egész világot sötét „mordori” felhőként betakarja az igénytelen beszéd és írás, mintha mindenki csak utánozna másokat, és minden egyes utánzással tovább csökkenne a színvonal. Nem könnyű utánzásra, hanem igen nehéz teremtésre hívjuk Olvasóinkat, mert Iskolánk alapítójától idézve: „Csak a nehéz vállalkozásokat érdemes megvalósítani, mert létezik egy titokzatos kapcsolat a nehéz és az értékes között”.

Deák Szilvia
a magyarországi Új Akropolisz elnöke

 

 


FEBRUÁRI PROGRAMJAINK

BUDAPEST

Belépődíjak:
Az előadásokra: 400 Ft
A Meseház programjaira: 200 Ft
A kurzus díja: 1500 Ft/hó. A kurzus bevezető előadása díjtalan.
február 7. péntek, 19.00 Beszélgetés a sztoikusokról
február 12. szerda, 18.30 Életre való filozófia

A filozófiai bevezető kurzus nyitó előadása
február 21. péntek, 19.00 A világ legboldogabb embere – ahogyan az ókori görögök látták
  • Apollón és Zeusz jósol
  • Alvilágjárás – egy út a boldogság felé?
  • Közel a természethez, közel az emberhez, közel az istenekhez
február 28. péntek, 19.00 Beszélgetés a görög világról és vallásról


A MESEHÁZ ELŐADÁSA

február 15. szombat, 15.30 Berzsián és Dideki – Virágkoldusok
mesejáték

7–12 éveseknek ajánljuk


GYŐR

Belépődíjak:
Az előadásokra: 400 Ft
A kurzus díja: 1000 Ft/hó. A kurzus bevezető előadása díjtalan.
február 13. csütörtök, 17.00 Spárta
  • Leónidasz: hősi élet – hősi halál
  • Lükurgosz isteni törvényei
  • „Máshol épületeket emelnek, mi embereket nevelünk.”
  • Falanx – a spártai harcmodorról
Előadó: Dr. Németh István
Helyszín: Széchenyi Egyetem
február 27. csütörtök, 18.00 Életre való filozófia
A filozófiai bevezető kurzus nyitóelőadása

Helyszín: Gyermekek Háza


SZEGED

Belépődíjak:
Az előadásokra: 250 Ft, diákoknak: 200 Ft
A kurzus díja: 1000 Ft/hó. A kurzus bevezető előadása díjtalan.
február 6. csütörtök, 19.00 Spárta II.
  • A múzsai nevelés szerepe
  • Szent és profán a harcos társadalomban
  • Apollón kultusza és fontossága
Előadó: Papp Tibor
február 10. hétfő, 19.00 Életre való filozófia

A filozófiai bevezető kurzus nyitó előadása
február 13. csütörtök, 19.00 „Álom, mit nem lát soha szem”
  • Álmaink és ideáink összefüggései
  • Az álom szerepe életünkben
  • Valóságlátásunk és képzelőerőnk kapcsolata
Előadó: Mayer Márta
február 27. csütörtök, 19.00 Technológiai rejtélyek az ókorban
  • Gigantikus építészet: hogyan nem építettek piramisokat?
  • Szent földrajz és szent építészet – a szimbolizmus gyakorlati alkalmazása
  • Fémművesség, üvegtechnika
Előadó: Horváth Ferenc


AZ ÚJ AKROPOLISZ IX. TÖRTÉNET- ÉS MESEPÁLYÁZATA

A korábbi évek hagyományaihoz híven idén is meghirdetjük – immár kilencedik alkalommal – Történet- és mesepályázatunkat. Tavaly háromszáznál is több pályamű közül választotta ki a zsűri és elnöke, Békés Pál író a három győztes alkotást. Az eredményhirdetésre jelent meg Agyagmaszk című kötetünk, mely az eddigi pályázatok legjobb műveiből válogat.

Idén is olyan, eddig még nem publikált történeteket várunk, amelyek az embert foglalkoztató örök kérdésekre keresik a választ, és nem csupán elgondolkodtatnak, hanem megoldási lehetőséget is kínálnak az őszintén kereső embernek.

A pályaművek témája kötetlen, terjedelme legfeljebb hét gépelt oldal.

Az írásokat 2 példányban kérjük beküldeni. A pályázat jeligés, ezért kérjük, hogy a pályázók nevét, címét, értesítési telefonszámát egy külön, lezárt borítékban mellékeljék, melyen csak a jelige van feltüntetve.

Egy szerzőtől legfeljebb 2 történetet tudunk elfogadni.

A legjobb pályaművek megjelentetésére fenntartjuk a jogot. A beküldött pályázatokat nem áll módunkban sem visszaküldeni, sem megőrizni, de az eredményhirdetésen, illetve az Iskola nyitvatartási idejében személyesen át lehet őket venni.

A pályázatok elküldhetők postai úton (1447 Bp., Pf. 592), vagy személyesen is behozhatók az egyesület Krúdy Gy. u. 15. szám alatti pincehelyiségébe.

Beküldési határidő: 2003. április 11.

Eredményhirdetés: 2003. május 24-én (szombaton) 17 órakor, a fenti címen.

A pályázat díjazása: I. díj: 20 000 Ft, II. díj: 10 000 Ft, III. díj: 5000 Ft. Különdíj: értékes könyv, vagy más tárgyi ajándék.


A mesék üzenete

„Egyre több jel utal arra, mintha az öt földrész annyiféle népe, ez a világgá szóródott rengetegnyi testvér mindmáig emlékezne egy közös édesanyára. Mintha az a közös édesanya ma is élne. Ezek a népek ugyanis mind megőriztek fejükben egy sereg nagyon-nagyon régen kapott tanácsot. Olyat, amilyet az ember nagyon-nagyon kisgyerek korában kap. S ezek a népek (…) felnőtten is egyre másra ráeszmélnek olyanfajta közös szavakra, aminőket édesanyák szoktak vigaszul vagy útravalóul gyermekeikhez intézni.” Mik lehetnek ezek a közös szavak, közös tanácsok? És kire, mire emlékeztetik az embert? Illyés Gyula, akinek egy kisebb írásából idéztünk, nem másra, mint a mesékre gondolt.

A gyerek nehezen tudna válaszolni arra a kérdésre, hogy miért is szereti a mesét. Merthogy ebben a korban szinte éhezünk a mesékre. Táplálékra ugyanis nemcsak a testnek, hanem a lelkünknek is szüksége van. Gyermekkorban igen fontosak a mesék, hiszen a gyerek azonosítja magát a hőssel, és a hős mintája ivódik a lelkébe. Ebben a világban, a legtermészetesebb módon, a jó és az igazság törvényei uralkodnak, és a hallgató vagy az olvasó belép egy olyan ajtón, amelyen túl magától értetődően csodák történnek.

Amilyen a megfelelő táplálék a testnek, hasonló a jó a léleknek. Kapjon a test tiszta, válogatott alapanyagokból főzött, nem félkész ételt. Ugyanígy a lelkünk tápláléka sem lehet konzerv vagy sebtiben elfogyasztott büféáru, amely édesen és cukrosan, hirtelenében csillapítja az éhséget, de nem lakat jól, és nem táplál – tehát nem válik energiává, erővé, ami éltet.

A gyerek még közvetlenül fogja fel a tiszta szimbólumokat, egészében látja a világot, és számára még létezik a világ harmóniája és örök rendje: a szegény legény, a királyfi, és bármelyik hős legyőzi a rosszat, és ezzel győzelme végleges, a jók „boldogan élnek, míg meg nem halnak”. Felnőtt fejjel már tudjuk, hogy a világot nehéz a mesékben kifejeződő harmóniában látni. Azonban „mesebeszéd”, hogy a nagyok nem olvashatnak mesét, és nem hihetnek bennük. A mesék – a mítoszokhoz hasonlóan – nagyon gyakran „palackpostaként” szolgálnak, és a mindennapokban alkalmazható tanításokat juttatnak el hozzánk. A mesebeli legkisebb fiú például egyre nagyobb sárkányokkal küzd meg, míg céljához közeledik. Nem gondolhatunk-e arra, hogy a mi, nehézségnek nevezett mindennapi vesződségeink ugyanúgy sárkányok, akik próbáztatnak minket? Fehérlófia, aki viszontagságos útja és próbái után király lesz, méltóvá vált arra, hogy uraljon egy birodalmat, egy népet, de csak azért kerülhetett a trónra, mert harcai során legyőzte a legnagyobb ellenséget: saját gyengeségeit. A szegény legényből azért lehet király, mert uralni tudja a legnehezebben átlátható birodalmat: önmagát.

Iskolánk Történet- és mesepályázatával éppen olyan történetek, mesék megírására hívunk, amelyek üzenetet akarnak eljuttatni, és szeretnének segíteni, vigasztalni vagy erőt adni. Nem kell királylányoknak szerepelni egy mai történetben, és az Óperenciás-tengeren túlra sem kell elvinni az olvasókat. Hisszük, hogy a harmónia megkereshető, megtalálható – és megmutatható. Éppen a történetek, mesék segíthetnek emlékezni a közös emberi kincsre, a „nagyon-nagyon régen kapott tanácsokra”, amelyek megtanítanak bölcsen élni.

Takács Mária

Idézet az Agyagmaszk című történetből

Mikor felébredt, éjszaka volt. Sötét éjszaka, még a csillagok sem látszottak. Ismét tejet ivott, izzadt, reszkető testét valaki száraz, meleg pokrócba csavarta, és egy régi altatódalt dúdolt csendesen. Könnyű álomba merült. Amikor újból felébredt, még mindig sötét volt, de mintha napfény melege simogatta volna arcát. Tágra nyitotta szemét, megpróbált körülnézni, de csak feketeséget látott. Kezét a szeméhez emelte, de nem látta. Irtózatként érte a felismerés:

– Megvakultam. Az istenekre, megvakultam!!!

Kedves, barátságos hang nyugtatgatta, miközben gyengéd erővel fogta le görcsbe ránduló kezét.

– Nyugodj meg, barátom, nyugodj meg. Nincs semmi baj, túlélted a mérget. Nyugodj meg.
– De hát megvakultam, nem látok semmit. EZ ÍGY NEM ÉLET! – rikácsolta, szinte hisztérikusan.
– De az sem volt élet, különben nem választottad volna a halált.

A hang hirtelen kijózanította. Igen, ő a halált választotta, és ez az ember megmentette az életét, és adott neki néhány nyugodt pillanatot, olyat, amilyenben utoljára gyermekkorában volt része. Hálás volt ezért a pár pillanatért is. Halkan suttogta:

– Köszönöm neked, nemes lélek, köszönöm.

Aztán eszébe jutott, hogy ki ő, és sírva fakadt.

– Nem érdemlem meg a segítséget… nem vagyok rá méltó… én bűnös vagyok, egy… egy törvénysértő.

Szinte megbékélt, hogy ki merte mondani mindazt, ami őrült vágtája alatt végigkísérte.

– Barátom, az istenekre, csillapodj… Talán túl gyenge vagy még, hogy múltaddal szembenézz. Engem nem érdekel a neved, származásod. Mert amikor majd elmondod ezeket, akkor már szembe is nézel velük. Most pihenned kell.
– Pihenni… igen… de mégis… mondd, mi a neved?
– A nevem Mineósz.

Az ismeretlen három napon át ápolta, míg lábra tudott állni. Nemigen beszélgettek, mert Argümosz teljesen magába zárkózott. A negyedik nap reggelén útnak indultak, fel a hegyekbe.

Néhány órai gyaloglás után a zúgó szélből Argümosz úgy érezte, hogy szakadék szélére értek. Váratlanul megszólalt:

– Mineósz, köszönöm mindazt, amit értem tettél. Most, kérlek hagyj meghalnom. Meg kell értened, számomra ez nem élet már. Bocsáss meg, hogy kihasználtam jóhiszeműségedet.
– Sajnálom, barátom, nem tehetem…
– De miért, az istenekre, mi közöd gyarló életemhez?! – fakadt ki Argümosz, végleg elveszítve látszólagos nyugalmát.
– Az emberek felelősséggel tartoznak egymás iránt. Ha látom, hogy valaki a vesztébe rohan, kötelességem neki segíteni. Három héttel ezelőtt imádkoztam az istenekhez, mutassanak nekem utat. S akkor az egyik csillag felragyogott, s vezetett heteken át. Pár napja elvesztettem, akkor találtam rád.
– Azt akarod mondani, az istenek már akkor tudták, hogy velem mi fog történni, hogy ez… ez… ez lehetetlen! Mondd csak, ki vagy te egyáltalán?
– Egy… egy száműzött nemes, északról. Életemet annak szenteltem, hogy odaforduljak azokhoz, akiktől mindenki elfordul.
Kovács Balázs

A FILOZÓFIA MINT ÉLETFORMA

„Nem elég csak tanulni és foglalkozni valamivel, sem pusztán az olvasottakon és tanultakon elmélkedni. Tudni kell az intellektuálisan megtanultakkal összhangban cselekedni, márpedig minden cselekedet lassú tanulást igényel, amíg el nem éri a tökéletességet. Magabiztosságra és önbizalomra van szükségünk, hogy a gyakorlatban is sikerüljön megvalósítani azt, amivé válni szeretnénk. Ne térjünk ki a nehézségek elől, s ne gondoljuk soha, hogy nem tudjuk megvalósítani tervünket. Éppen ellenkezőleg, az új kihívásokat fogadjuk határozottan és vidáman, s tegyük az őket megillető előkelő helyre, mert megérdemlik – belőlük épülnek majd sikereink.

A lelki teher a „nem vagyok képes” eredménye. Minthogy valójában nincs olyan, hogy „nem vagyok képes”, csak olyan, hogy „nem akarom”, az idealista akkor éri el a célt, amikor tudja, hogy mit akar, s nem riad vissza a hozzá nélkülözhetetlen erőfeszítéstől.

A győzelem azoké, akik képesek tenni, mert akarnak is.”

Delia S. Guzmán
az Új Akropolisz nemzetközi elnöke

 

 

INFORMÁCIÓK

Rövid hírlevelünk néhány „levélkét” tudott megmutatni. Ha szeretné látni a „fát” is, az Új Akropolisz nemzetközi és magyar szervezetét is megismerni, tekintse meg nemzetközi és magyar weblapjainkat.

Köszönjük figyelmét!

http://www.acropolis.org
http://www.ujakropolisz.hu

Kulturális Hírlevelünk szerkesztősége:

„Hírlevél” <info[kukac]ujakropolisz.hu (info[at]ujakropolisz[dot]hu)>

Ha a jövőben nem szeretné Hírlevelünket megkapni, kérjük jelezze a info[kukac]ujakropolisz.hu (szerkesztőségnek).


SZÉKHELYEINK:

  • Budapesten: 1088 Krúdy Gy. u. 15. (pincehelyiség). Telefon: 334-2756, hétköznap 16–21 óráig.
  • Győrött: 9021 Munkácsy Mihály u. 1. II. em. Telefon: (96) 322-182, hétköznap 18–21 óráig.
  • Szegeden: 6721 Berzsenyi u. 3. Telefon: (62) 452-183, hétköznap 18–21 óráig.