A hétköznapok hőse

 

Előfordul, hogy az élet lefegyverez bennünket. Nem is annyira a sorscsapások, a túlélésért folytatott harc, hanem egy sor kisebb letörtség, az apró-cseprő dolgokkal való bajlódás, a hétköznapi nehézségek.

Többnyire mégis győzedelmeskedünk a mindennapok csataterén és bizakodón tekintünk előre, nem hagyjuk magunkat megfélemlíteni, szembenézünk mindazzal, amit csak a sors nekünk szán, legyen az jó vagy rossz, ami jön.

Ilyen a hétköznapok hőse. Ez a hős néha nem tudatos, a túlélési ösztön mozgatja, és úgy törtet előre, hogy másra rá sem hederít. De időről-időre mély levegőt vesz és elgondolkodik. Felmerül benne a mindenkori ember ezernyi örök kérdése: miért, mi célból, vajon hogyan, és ha én…

Ugyanaz indítja elgondolkodásra, amit mindnyájan látunk, csakhogy nem mindenki áll meg elgondolkodni az elkülönültségen, számtalan megfoghatatlan és légből kapott dolog miatt érzett félelmen, az agresszivitáson, amely a legkisebb súrlódástól is felhorgad, a szorongáson, amitől a semmibe révedünk, mert már nem tudjuk, mihez kezdjünk, a közvéleményen, amelynek annyiszor alárendeljük legszebb álmainkat…

Delia Steinberg Guzmán könyvében úgy intézi hozzánk szavait, hogy elgondolkodásra késztessen, és arra indítson, hogy visszaszerezzük az olykor elillanó bátorságot, és tudatosítsuk a nehézségeink okát, amelyek nap mint nap próba elé állítanak bennünket.