A titokzatos szépségű, ismeretlen hercegnő ludakat visz egy halotti áldozathoz. Az egyiptomi halotti kultuszban a halált az élet kiegészítőjének tekintették, és szimbolikus áldozatokkal emlékeztek azokra, akik elhagyták a földi világot. Túlvilági útmutatóként a Halottak Könyvét is elhelyezték a sírban. Sírmellékletként gyakran előfordultak napbárkák is, amelyek a lélek túlvilági útjához kapcsolódtak. Ha az elhunyt nemes és tiszta életet élt, az istenek világába, a csillagok közé emelkedhetett. Az örökkévalóság lenyűgöző emlékei az Egyiptomszerte megtalálható sírok, szobrok, templomok. A sírokat a temetés után is rendszeresen felkeresték, és áldozati ajándékokkal tisztelegtek az elhunyt halhatatlan lelke előtt. A főrangú hölgy portréja az Újbirodalom idejéből származik. Jellegzetes egyiptomi ékszereket láthatunk rajta, és a magas társadalmi szinten álló nők tipikus hajviseletét.