Ez a 25 tonnás, három és fél méter átmérőjű kőtömb az azték főváros, Tenocstitlán templomkörzetében állt mindaddig, míg a város meghódításakor a spanyolok el nem ásták. 1790-ben bukkantak rá a mexikóvárosi katedrális építői, majd szimbólumai láttán naptárkőnek nevezték el. Eredetileg azonban az elfogott harcosok rituális harcának kelléke volt: áldozókő.
A középső korongon látható alakok azt a négy korábbi világkorszakot jelképezik, amelyek az azték mitológia szerint korunkat megelőzték. A központi alakok körül, a ciklikus idő szimbólumaként, az azték napok húsz jelének gyűrűje látható, a további gyűrűkön pedig nagyobb időegységeket ábrázoltak. A naptár kezdő időpontja i. e. 937 körüli, a Nap-, a Hold-, és a Vénusz-naptárat egyesítette magában, melyen több ezer évet, az üstökösök mozgását, valamint az áradások idejét is nyilvántartották. A kő minden részlete jelentést hordoz, mivel nem egyszerűen naptár vagy áldozókő volt, hanem az azték időszemlélet és világkép szimbolikus ábrázolása, és a rajta elvégzett rítusokkal vált az azték világnézet teljességének megtestesítőjévé.