2014. január

2014. január fejléc
 
TARTALOM

BEKÖSZÖNTŐ

FILOZÓFIA MINT ÉLETMÓD

EVEZNI AZ ÁR ELLEN

FILOZÓFIAI KVÍZ

AZT MONDTÁK... A RÉGIRŐL ÉS AZ ÚJRÓL

AJÁNLJUK


KIEMELT PROGRAMOK:

Ősi bölcsesség, mai kérdések
Gyakorlati filozófiakurzus útkeresőknek

GYŐR

2014. január 23. csütörtök, 18.00
További időpontok: jan. 30., feb. 6.
FILO-PONT, Kálóczy tér 15.
Bővebben

Hozd ki a legjobbat magadból, fogj össze másokkal, és alakítsd a világodat! Ebben segítenek a máig időszerű keleti és nyugati tanítások – olyan bölcsek és hősök példájából merítve, akik az életükkel igazolták saját gondolataik alkalmazhatóságát. Most rajtad a sor, hogy kipróbáld!

Ismerd meg a benned rejlő hőst India ősi eposza segítségével!
Vedd fel a harcot belső árnyaiddal a tibeti tanítások ösvényén!
Eredj a szenvedés okának nyomába Buddhát követve!
Utazz Egyiptomba az igazságosságot keresve!
Szeresd meg a tanulást Konfuciusszal!
Kutasd Platónnal az emberi együttélés törvényeit!
Találd meg a boldog élet kulcsait a sztoikusokkal!
Járj az értelem útján Arisztotelésszel karöltve!
Szemléld Plótinosszal a világ születésének titkait!
Pillants be szíved laboratóriumába a régi alkimisták vezetésével!
Lelj a halhatatlanságod nyomára Kelet és Nyugat bölcseinek tanaiban!
Kémleld velünk a jövőt az elmúlt történelmi korszakok tanulságának tükrében!

A kurzuson a test, az energia, az érzelmek és a gondolatvilág megismerését segítő gyakorlatok sajátíthatók el.

Filozófiai tanfolyam montázs

TOVÁBBI PROGRAMJAINK:


BUDAPEST – Főnix Kultúrműhely

Budapest VIII., Rigó u. 6–8.

Polgári Természetőr Szolgálat – január
2014. január 19. vasárnap, 9.00
Budai Tájvédelmi Körzet, Szénások - Pilisszentiván
Bővebben

kerítésellenőrzés

A kínai öt elem és az ezoterikus akupunktúra kapcsolata
2014. január 25. szombat, 16.00
Bővebben


Mesék szárnyán a Föld körül – Csehország
Gyerekprogram
2014. január 26. vasárnap, 10.00
Bővebben

gyerekek, Föld, léghajó

További budapesti programjaink


BUDAPEST – Hunyadi Kultúrműhely

Budapest II., Margit krt. 64/b, fszt. 6.

A 12. számú holttest
2014. január 11. szombat, 19.30
Bővebben

„Orpheus Britannicus” – Henry Purcell és az angol barokk
2014. január 18. szombat, 19.00
Bővebben

Az Orpheus Britannicus címlapjáról Purcell portréja

További budapesti programjaink


EGER

Az Új Akropolisz egri központja, Törvényház u. 25. fszt. 2.

Szophia Filmklub – Gandhi
2014. január 18. szombat, 15.00
Bővebben

Gandhi filmrészlet

További egri programjaink


GYŐR

FILO-PONT, Kálóczy tér 15.

Az Emlékezet forrása
Verses est
2014. január 16. csütörtök, 18.00
Bővebben

fények

Zenekuckó
gyerekprogram
2014. január 26. vasárnap, 10.00
Bővebben

Zenekuckó

FILO-Filmklub – Az utolsó szamuráj
2014. január 26. vasárnap, 18.00
Kozi Drink Bár, Városház tér 3.
Bővebben

Az utolsó szamuráj plakát

További győri programjaink


PÉCS

Az Új Akropolisz pécsi központja,
Teréz u. 1.

Pécsi programjaink


SZEGED

Concordia Kultúrműhely, Szivárvány utca 3/a

Szegedi programjaink


SZÉKESFEHÉRVÁR

Kairosz Kultúrműhely, Megyeház utca 22/a

Székesfehérvári programjaink



 

Nyomokban Tolkient tartalmaz

„Filmkritika” és „könyvajánló”

A hobbit – Egy váratlan utazás című film után, elvárás nélkül ültem be megnézni a folytatást, a Smaug pusztaságát. Bár gyerekkorom kedvenc olvasmányáról van szó, Peter Jackson korábbi rendezéseiből már megértettem, máshogyan látjuk Középfölde világát, amihez neki is, nekem is jogom van.

A hobbit c. film egyi jelenete a rendező arcávalA hobbit sokak szerint gyerekeknek íródott és műfaját tekintve is meseregény, mégis fiatal és idős olvasóit is képes megérinteni. Átjárja valami ősi szél, ami a mítoszokhoz és regékhez hasonlóan kortalan. Távoli mesés világban játszódik a történet, mégis közelinek és hitelesnek élhetjük meg. Tolkien egész világa élő, lüktető, több ezer éves történelemmel, saját nyelvekkel, vallással. A szereplőknek helye, döntéseiknek súlya van, az áhított feszültség és kaland hitelesen szövi át az egész művet. Hősei valódi hősök: változnak és képesek önmagukon túlnőni, s nem szupererejű „hősök”, akik egyszerűen „legyakják” a rosszakat.

A Smaug pusztaságát nem tudtam komolyan venni, hiába alkották meg a CGI egyik legélethűbb sárkányát, hiába fejlesztették szinte a tökéletességig az ork generátort, a néző egyszerűen nem hiszi el, hogy a csúnya bácsik bármilyen kárt tehetnek a hősökben. A harci jelenetek burleszkszerűek, súlytalanok, ahol a bohóc szerepét az orkokra aggatták. Jönnek a nyomorultak, randák és üvöltenek, majd egy könnyed és látványos csapásra elhullnak. Legolas és bájos tünde partnere olyan könnyedén és kecsesen mászkál az ork fejeken, mint profi balett-táncos a színházi büfében. A Monthy Python készíthetne egy „ork meghalási versenyt”, ahol a zsűri pontozza a kreativitást, a színészi beleélést, az esés ívét stb.

Smaug egy ideig még hozza a ravasz, kegyetlen bestia szerepét, de aztán beleesik a főgonoszok visszaköszönő hibájába: amikor ölhetne, beszél, aztán meg már nem tud egy karcolást sem ejteni, és hiába a lándzsányi karmok, a sebes szárny és a követ is megolvasztó sárkánytűz, kilenc törp és egy hobbit pestiesen szólva hülyét csinál belőle.

A jól sikerült drámai jelenetekből – mint amikor Bilbót a gyűrű megkísérti, vagy ilyen a Gandalffal való párbeszéde is – keveset mértek, pedig ha a történet lelki vonulata több teret kapna, netalántán az akciójelenetek rovására, akkor megjelenhetett volna az a művészi mélység és hitelesség, amitől még egy meseregényt is igaznak érzünk.

A film sajnos hemzseg az olyan ellentmondásoktól, mint például hogy a törpök csak halashordókban tudnak bejutni a szigorúan őrzött Tóvárosba, viszont egy hordányi ork úgy jön és megy, hogy a készültségben lévő városi őrség egyetlen tagja sem vesz észre semmit. A menekülés közben, hirtelen kiöntött Szabadság-szobornyi Durin-szobor jelképnek tetszetős ugyan, de végleg a mese habbal kategóriába sorolja a filmet, igaz, legalább megtudjuk, hogy a folyékony fém sem árt a sárkánynak.

Egy idő után azon kaptam magam, hogy az ügyetlen orkok helyett egyre inkább a tájat figyelem. A film legtöbb háttérképe önálló festményként is megállná a helyét, és ha lenne Középföldét bemutató természetfilm, órákig elnézném. No és személy szerint Gandalf dol-gulduri kalandját is sajnálom, hiszen dramaturgiai szempontból nekem sokkal többet adott a könyv, amely csak utal erre a részre, mert így titokzatosabbá tette a mágus alakját.

Ennyi fanyalgás után, pozitívumként kiemelném a színészi munkát. Richard Armitage (Thorin) játékából „átjön”, hogy mit is jelent a királyi fenségesség, Martin Freeman (Bilbó) alakítása hozzáad a könyvélményhez, Ian McKellen „a” tökéletes Gandalf, Ryan Gage (Alfrid, a „tóvárosi Kígyónyelv”) pedig abban a néhány percben is üdítő, amikor színen van.

Az összegzés azonban így is szomorú képet fest: végy egy kiválóan megírt történetet, öntsd nyakon hollywoodi sziruppal és várd a pénzesőt, Tolkien sírja felett pedig kezdődhet a grillezés… A film végén Bilbó ijedten nézi a bosszúszomjas Smaugot, aki Tóváros felé repül, s felkiált: „Mit tettünk?!”. Ezt Jackson is mondhatná, ha mélyebben elgondolkodna Középfölde szimbolikus világáról.

Így hát újraolvasom a könyvet, mert jó ismét átélni Bilbó kalandjait. A veszélyekre, amelyeket hol leleménnyel, hol nemeslelkűséggel, és mindvégig bátorsággal old meg, jól emlékszem. De ennél is jobban foglalkoztat most, hogyan válik Bilbó megyei kispolgárból igazi hőssé. Lépésről lépésre, nehézségről nehézségre győzedelmeskedik, úgy, hogy közben nem veszíti el „emberségét”. Külső utazása így belső úttá is válik, amelyen egy kényelemszerető, önmagát alig ismerő kisember, a mások iránt érzett felelősségtől vezérelve ráébred erejére, és nagyobbá, érettebbé válik. A megahősök korában valóságosabb és hitelesebb egy szerény hobbit hős, akit Gandalf minden kaland után így méltat:
– Nagyon jó hobbit vagy Zsákos úr, és én igazán kedvellek, de végül is te csak egy kis pont vagy a nagyvilágban!
– Hála az égnek! – mondta Bilbó nevetve, és odaadta neki a dohánytartót.


Kovács Balázs


Filozófia mint életmód

„Sok jellemvonásunkat, amelyek már a sajátunkká váltak, a gyengédséget, jóságot, szerénységet, a megbocsátás hajlandóságát, az igazságszeretetet, a hűséget vagy a lemondást azoknak az embereknek köszönhetjük, akik cselekedeteikkel megmutatták nekünk ezeket az erényeket, néha a fenségesen nagyban, néha a kicsiben. A tetté vált gondolat belénk esett, mint a sziporka, és új lángot gyújtott.”

Albert Schweitzer



Evezni az ár ellen

„Az a különbség egy a vízen lebegő fatörzs és az ugyanabból az anyagból épült csónak között, hogy az utóbbinak vannak evezői és az ár ellen is haladhat.”  Dr. Nilakanta Sri Ram

Elsodort fatörzs
Fiatalkoromban hallottam ezeket a szavakat Sri Ramtól. A mondat nem valamelyik előadásán hangzott el, és nem tudom, könyvbe foglalta-e valaha is. Egy beszélgetés közben merült fel.

Sokat gondolkodtam róla, és akkoriban, amikor a legmagasztosabb eszméknek kezdtem formát adni egy klasszikus értelemben vett filozófiai iskola keretei között, a fatörzs és a csónak képe mély nyomott hagyott a gondolataimban, érzelmeimben és tetteimen.

Az emberek általában az élet vizébe dobott fatörzsekhez hasonlítanak. Eleinte még épek és szárazak, később viszont megverten és elázottan úsznak az árral, vagy betévednek valamelyik oldalágba a világ hatalmasainak sugallatait követve… Ott sodródnak, értelmetlenül ütköznek egymással, piszkosak és sárosak, nincsen sem határozott céljuk, sem kikötőjük, míg végül szilánkokra nem törnek, és el nem tűnnek az örök folyó felszínéről, amelyről azt sem tudják, honnan jön és merre tart.

Csupasz, összetöredezett, felhasadt fatörzsek, az ár vonszolja őket az egyik parttól a másikig, és csak puszta tömegükkel állhatnak ellen neki. Sötét rönkök siklanak nyöszörögve, fáradhatatlan menetben s mégis holtfáradtan! Világosban a nap megmutatja felületükön a sötét rothadás jeleit, éjszaka pedig az árnyéksereg némán tovafolyik, és csupán kivételesen emeli fel valamelyikük egyik végét a távoli csillagok felé.

A fatörzsek folyója!

Egyre többen vannak, ütköznek, bántják, felmorzsolják egymást... a fatörzsek folyója! Mennyit gondolkodtam erről!

Az évek során azonban elsajátítottam a nem közismert módszereket azzal kapcsolatban, hogyan kell kivésni és ezzel kikönnyíteni egy tömör fadarabot... azt a fát, amelyből mindannyian felépülünk. Vájatot kell vésni a felszínén, abba izzó parazsat kell tölteni, és ezt kitartóan ismételni. A tapasztalatszerzés még akkor is minden esetben fájdalmas és végtelenül hosszú, ha az emberiség nagy mestereitől merítünk ihletet. A legmélyebb szintekig le kell ásni, ahol az önzés és a gyávaság összebogozzák a szálakat, és a látszat elhiteti veled, hogy fatörzs vagy, és hogy így elemészted magad. A kitartó jellem azonban felsőbb akaratának engedelmeskedve, a félig rothadt anyag panaszai ellenére is folytatja munkáját.

Fa deszkán vésőAz egykori otromba fatörzs kezd lassan hajóvá alakulni. Kirajzolódik az éles hajóorr és a gömbölyded hajófar. Az egykori seb a hajó gyomrává, az utazó lélek simára csiszolt befogadójává válik.

A maradékokból rugalmas evezőket készítünk, amelyek használatuktól függően hol előre hajtják a hajót, hol pedig kormányozzák. Végtelen türelemmel csiszoljuk tovább az érdes fát, míg könnyű, de szilárd oldalfalakká nem válik.

Készen van a hajó!

A fatörzsek sokasága ámulattal és elutasítással vegyesen nézi. Üresnek, állhatatlannak, fölöslegesnek, nevetségesnek, veszélyesnek, elvetendőnek tartják. De ez már nem fatörzs, ez már egy csónak! S ráadásul az ár ellen is halad. Ez már megbocsáthatatlan! Nem követni a divatot, nem váltani színt a következő sár hatására? Saját színnel rendelkezni és a mocsok tetején úszni, alig érintve a szennyet?... Ki hallott már ilyenről?!

S mi van a furcsa legénységével?

Azt állítják, hogy az emberek nem egyformák, különben együtt tévedhetnénk el és nem reménykedhetnénk a másoktól érkező segítségben. Hogy a természetben nem létezik egyformaság, az lehetetlen és szerencsétlen is lenne. Hogy a különbségektől megszépül az egység, ismeretlenné lesz az unalom és a nyájszellem. Azt is mondják, hogy a vallások különböző időbeli és térbeli megtestesülései egyetlen égi üzenetnek, és ezért egyik sem jobb a másiknál, a rövid eredeti tanításon kívül ugyanis minden egyéb adalék már az emberek tudatlanságának és vágyainak a szülötte... Ebben nem voltak restek egymást utánozni az évezredek folyamán.

Azt állítják, hogy nem hiszik Istent, hanem tudnak létezéséről, és hogy ez nyilvánvaló. Nem kell több, mint ismerni és járni a Hozzá vezető utat. Hogy a Lélek halhatatlan és romolhatatlan, és nem tévesztendő össze az időről időre felvett ruhájával és álarcával. És ha van megbocsátás, az túl van a megváltáson, amely a természet mechanikus szabálya, az ok-okozati törvény szerint működik: aki búzát vet, előbb vagy utóbb csak búzát arathat, aki pedig konkolyt, arra konkoly vár.

Nincsenek csodák, csak a tudás különböző szintjei léteznek. A jelenség önmagában másodrangú; a babilóniai pap, akinek kis villámok csaptak egyik kezéből a másikba, ma egyszerű elektrotechnikusnak számítana. Szent Patrik pedig vegyésznek, aki tudja, mi történik, amikor vizet öntünk a fehér foszforra vagy az oltatlan mészre.

A hajó legénységének nincs szüksége a csalás mankóira. Keresi és lassan meg is találja az igazságot. Erejét az evezőkbe önti, és látja, amit mások nem, hiszen az ár ellen evez. A folyó tiszta, szennyezetlen eredete felé halad. Lelkesedik, gyakran száll arcára mosoly, szereti a szépséget.

Nem bírja a hangzavart, inkább Strauss harmonikus dallamait élvezi, Wagner fény-árnyék templomai nyílnak meg előtte, Mozart bensőséges szonátái táplálják lelkét. Nem színleli, hogy megindítja a modern festők munkáin látható szemek, orrok és fenekek összevisszasága, ezért inkább Goyával sétál a hóban, Velázquez szürke egét szemléli, El Greco kristályos könnyeit csodálja vagy elkápráztatják Pompeji romjainak festményei.

Nem hiszi azt, hogy a kábítószer jótékony hatású, mert látja, mennyire elállatiasodnak rabjai, akik lopnak és ölnek is, hogy a következő adaghoz hozzájussanak. Az iszákos ordibálásban és böfögésben sem leli kedvét.

Hisz viszont a harmonikus és élettel teli rendezettségben, amely meghaladja a másoktól kapott minták gépies követését. Hisz a szabadságban, amennyiben élnek vele, és tiszteletben tartják másokét is. Hisz az akaratban, a jóságban és az igazságosságban, és hogy az ezektől megfosztott világ sárgömbhöz hasonlít, ezért szép formát kell neki adni, legyőzve a lélektelen anyag ellenállását. Hisz egy új és emberibb világban... de ahhoz, hogy ez megszülethessen, sok új és jobb evezősre van szükség. Azok, akik gyengeségükben siránkozva átadják magukat az élet folyójának, reménytelenül sodródnak fizikai, lelki és mentális pusztulásuk felé.

Hisz egy olyan tudományban, amely szolgálja az embert, az állatot, a növényt és egyáltalán az egész bolygót, hiszen ő a mi kozmikus házunk, amelyet mi mégis pusztítunk és megzavarjuk egyensúlyát. Hisz benne, hogy a régi, idejétmúlt formákat az élet természetes megújulási ritmusát követve újakkal és hatékonyakkal kell helyettesíteni, és hogy nem szabad ragaszkodni és sajnálni a hanyatlásnak indult, félholt testeket, amelyek a pénz és a hatalom galvanikus erejétől az élet groteszk utánzásaként rángó tagokkal vonaglanak.

S mindenekelőtt a legénység hisz saját magában és a saját kezével felépített hajóban.

Amikor hajózni látják őket az élet folyóján, sok szívében fiatal és elméjében éber ember nekilát dolgozni és fatörzseket hajóvá alakítani, mert felcsillan előttük a szellemi kaland lehetősége: az ár elleni evezés.

Jorge Angel Livraga
Az Új Akropolisz alapítója



Filozófiai kvíz


Decemberi kvízünk helyes válaszai: 1. b, 2. c, 3. a, 4. b
Köszönjük a megfejtéseket!

Januári kvízünk az erényekről szól:

1. Mi az erény Platón szerint?
a) Az erény szó eredetileg az erőből származik, azaz, ha ésszel nem győzünk meg valakit, akkor erővel vigyük dűlőre az ügyet.
b) Az úttalansággal (apória) ellentétben az erény egy utat jelent, amikor elég csak követnünk a lépcsőfokokat, amelyeken a bölcsek már jártak, anélkül, hogy nekünk is mindent meg kellene értenünk.
c) Az erény vagy areté az emberi kiválóságot jelenti, amikor a belső lényeg tökéletesen megnyilvánul. Ennek kifejlesztésére tudatosan törekedni kell.

2. Vajon hogyan viselkedne ma egy bátor ember Platón szerint, ha a haverjai megkínálnák füves cigivel, és ő meg lenne róla győződve, hogy nem helyes elfogadni, de félne, hogy a többiek kiközösítik. Mit tartanál jó döntésnek?
a) Egy bátor ember sose fél, mindent ki kell próbálni, aztán lesz, ami lesz.
b) Mások előtt is felvállalná a meggyőződését, mert fontosabbnak tartaná, hogy ragaszkodjon az elveihez, mint hogy a többiek elvárásai szerint éljen.
c) Találna egy megfelelő kifogást, így az elveit is megtarthatná és a barátság is megmaradna. A bátor ember bölcs is, és tudja, mikor kell „talán legközelebbet” mondani.

3. Platón mesterét, Szókratészt hamis vádak alapján halálra ítélték az athéniak. Platón Phaidón című párbeszédében Szókratész a börtönben a méregpohár kiivására várakozva tanítja a halálról tanítványait. Szókratész nem félt a haláltól,  ...
a) ...mert meggyőződése szerint a lélek halhatatlan, és mivel életében a bölcsességet kereste és erényesen élt, így nem kell félnie a túlvilágon sem.
b) ...mert letargia lett rajta úrrá életének utolsó óráiban.
c) ...mert a méreg (bürök) fokozatosan hatott, és eltompította gondolkodását, így már nem fogta fel, mi fog vele történni.

4. Manapság szinte folyamatosan fent vagyunk a neten, szörfözünk, rá-rácuppanunk az újdonságokra. Platón szerint mindenkinek ki kellene fejlesztenie magában a mértékletesség erényét, különben vágyaink fognak irányítani minket. Vajon szükség van erre a netezésnél is?
a) Nem, a netezés ma már az élet nélkülözhetetlen része, onnan szerezhetjük be a legfontosabb híreket a nagyvilágból, infókat ismerőseinkről, filmekről, hírességekről, ott oszthatjuk meg, mi történt velünk. Aki kimarad, lemarad. Egyáltalán hol van itt vágy?
b) Nem, az internetet legfeljebb célirányos kutatásra szabad használni. Minden más ottani időtöltés teljesen oktalan és felesleges. Még az hiányzik, hogy behálózzon, és virtuális életet éljek! Nem mértékletességre van itt szükség, hanem önfegyelemre.
c) Igen, az internet tipikusan olyan eszköz, aminél ha tudjuk a mértéket, megkönnyíti az életünket, ám ha eluralkodik rajtunk a sok színes, érdekes, mégis felszínes információtól való függés, hamar rabjaivá válhatunk.

elehir[kukac]ujakropolisz.hu (Írd meg nekünk)style="line-height: 1.6em" tippjeidet! A helyes megfejtők között jegyeket sorsolunk ki, amelyek beválthatók egy tetszés szerinti programunkra.



Azt mondták… a régiről és az újról

„Egy távoli pontot úgy akarni elérni, hogy nem hagyjuk ott a régit, egyszerűen őrültség. Vagy itt vagyunk, vagy ott. Ha egyszerre két helyen akarunk lenni, az szinte egyet jelent a lehetetlen elérésére való törekvéssel, és ha sikerülne is, darabokra tépné az ostobát, aki dacolt a természet törvényeivel.”
(Jorge Angel Livraga)

„Az ember nem fedez fel új világrészeket, ha nincs mersze az ismert partokat maga mögött hagyni.”
(André Gide)

„Múlt és jövő nagy tenger egy kebelnek,
Megférhetetlen oly kicsin tanyán.”
(Vörösmarty Mihály)

„Ha ugyanazokat a hibákat követjük el újra és újra, ez annak a jele, hogy tudatlanságunk ugyanakkora, mint akkor, mikor először követtük el őket.”
(Delia Steinberg Guzmán)

„Ne vessünk meg és el semmit azért, hogy régi: de hányjuk messze magunktól, ha rossz s már hasztalan, akármely régi is. Ne ragadjunk hévvel semmit is csak azért, mivel újság; de ha jónak ismerünk el valamit, fogadjuk buzgó részvéttel, bár ezelőtt híre-helye sem volt, vagy ha régebbjeink azt nem kedvelték is.”
(Wesselényi Miklós)

„Ne vergődj a múlt hálójában, mert még az Istenek sem változtathatnak egy szemernyit sem azon, ami már megtörtént; viszont a legkisebb lénynek is van lehetősége változtatni valamennyit a jövő kimenetelén.”
(Jorge Angel Livraga)

„Mindenki vonszol magával hiábavaló, régi dolgokat, de most le kell oldanunk ezeket a kötelékeket, ezeket a bilincseket… Szükségünk van szárnyakra, hogy repülhessünk, és kardokra, hogy megszabadulhassunk!”
(Delia Steinberg Guzmán)

„Egy ős jellegben rokon a világ:
Minden szereti az új cicomát,
Bár ócskaságból szabták, és a port,
Ha aranylik egy kicsit, hangosabban
Dicsérik, mint a poros aranyat.”
(William Shakespeare)

„Nincs értelme megtartani a régi eszközöket, ha közben megváltozott az anyag, amelyen dolgozunk. Ha növekedtünk és érettebbé váltunk, akkor nem tarthatjuk meg régi gondolati és érzelmi formáinkat, különben lassan börtönné válnak számunkra. Jól jön egy kalapács, ha fába kell beütni egy szöget, de beton esetén már nem megfelelő. Cseréljük le a kalapácsot, és ne mondjuk, hogy a beton túl kemény.”
(Delia Steinberg Guzmán)

„Az igazi felfedezőúthoz nem más tájakra van szükség, hanem új szemre.”
(Marcel Proust)

„Megteheted, hogy új életet kezdj. Csak nézd ismét azzal a szemmel a dolgokat, amivel egyszer már helyesen megláttad őket: ebben áll az új élet.”
(Marcus Aurelius)

„Rá kell ébrednünk arra, hogy a megújulás titka az állandóság, mivel minden lépés új lépés. Hasonlíthat az előzőre, de soha nem lehet ugyanaz. Így minden lépés első lépéssé válik, miközben nem veszítjük el azokat az értékes tapasztalatokat, amelyek a helyes irányba vezetnek bennünket az Úton.”
(Delia Steinberg Guzmán)

„A múltat is teremteni kell... egy korszak attól lesz múlt, hogy megírják... Valamirevaló múlt megteremtéséhez néha nagyobb erő kell, mint a jövőéhez: mindent pontosan a helyére kell tenni. A rosszul elrendezett, rosszul megírt múlt föltámad, visszajár, állandóan zavarja az embert. A megíratlan idő meg egyszerűen el se megy; ködszerűen üli meg a tájat és az elmét.”
(Illyés Gyula)

„Sok mindent el lehet sajátítani, kisebb és nagyobb dolgokat is, és talán éppen a kisebbek azok, amelyek nagyobb önbizalmat adnak. Mindig van valami, amit újra elő lehet venni, amit jobbíthatunk, kiegészíthetünk, bővíthetünk. Mindig vannak új ajtók, amelyek kinyitásra várnak.”
(Delia Steinberg Guzmán)

„Múlt nélkül nincs jövő, s mennél gazdagabb a múltad, annál több fonálon kapaszkodhatsz a jövőbe.”
(Babits Mihály)

„Ha újra szembekerülünk ugyanazzal a próbával, és már nem félünk tőle, az biztos siker. Azért történhet ez így, mert régebben már képesek voltunk szembeszállni vele, most pedig újra le tudjuk győzni, több tapasztalattal, nagyobb erővel és belső felkészültséggel. Ez is emberi nagyságunk egyik fokmérője: az egyre magasabb szintre vezető ismétlődő próbák.”
(Delia Steinberg Guzmán)

„Mindig új gondolatokat kívántok? Cselekedjetek valami újat, majd lesz új mondanivaló is.”
(August Wilhelm Schlegel)

„Azt tudjuk, amit a múltban megtanultunk, olyan erősek vagyunk, amennyire a múltban megerősödtünk, és egyáltalában annyira vagyunk itt a jelenben, amennyire vissza nem maradtunk a múltban. Gondolataink, érzéseink, életünk igazságai nem hunynak ki bennünk.”
(Kassák Lajos)

„Milyen szépeknek és jelentőseknek tűnnek fel emlékezetünkben elmúlt életünk egyes jelenetei és eseményei, noha annak idején minden különös megbecsülés nélkül engedtük őket elmúlni!”
(Arthur Schopenhauer)

„Az újrakezdés nem ugyanazoknak a hibáknak az ismétlését jelenti, hanem hogy szüntelenül haladunk, annak ellenére, hogy elértünk egy újabb lépcsőfokot. Azt, hogy nem álmodozunk végső sikerekről, hanem felismerjük, hogy még hosszú út áll előttünk.”
(Delia Steinberg Guzmán)

 



Ajánljuk

Újévi pörg(et)és!

ErénykerékItt az új év és vele – ahogy a mondás tartja – az új élet. Valóban elmúlt egy esztendő, sok mindent hozott, amely most, az új évben termi meg gyümölcsét. Hogy mi kristályosodott ki, azt most az erénykerék megpörgetésével is próbára teheted. Pörgess magadnak erényt 2014-re!
Az Új Akropolisz oldalán és már a facebookon is (ahol 100 ezernél is jóval többször perdítették meg az egérrel), megtalálható a kerék. Bár jó lenne egyszerre sok-sok jó tulajdonságot fejleszteni magunkban, de érdemes megfogadni Seneca tanácsát: „egyet válassz ki magadnak, amit aznap megemészthetsz. Így teszek magam is: mindabból, amit olvastam, csak egyvalamit jegyzek meg erősen.” A kapott erény megértésében, és mindenekelőtt gyakorlásában, sokat segíthetnek a nagy gondolkodóktól származó idézetek. Tehát pörgess bátran, és már tudni is fogod, mi jót forgathatsz idén a fejedben…

A honlapunkon:
http://www.ujakropolisz.hu/erenykerek
A facebookon:
http://apps.facebook.com/erenykerek

 

Nyomtatható változat letöltése pdf-formátumban

Kérjük, küldjön üzenetet az elehir[kukac]ujakropolisz.hu címre, ha a hírlevéllel kapcsolatban bármilyen észrevétele van.

„Új Akropolisz Filozófiai Iskola” Kulturális Közhasznú Egyesület © 2009–2013