 |
|||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
KIEMELT PROGRAMOK:
TOVÁBBI PROGRAMJAINK:
|
Égi tűz és földi tüzek – Szent Iván-éji ébredés Filozófia mint életmód A másik emberrel általában a világon semmi más bajunk nincs, csak az, hogy ő másik. Neki is látunk többnyire, hogy ezen változtassunk. Megpróbáljuk saját képünkre formálni, ami már az istennek sem sikerült, de abból azért annyi baj nem származott, mint a mi hasonló kísérleteinkből. Ehhez a művelethez ugyanis éles faragószerszámok kellenek, kegyetlen csonkítások és protézisek. Tudom, hogy lehetetlen, de van egy parancsolat, melynek betartását nem tartanám utolsó dolognak. Az pedig így hangzana: „Ne állítsd magadat bálványként mások elé, s ne kívánd, hogy előtted hódoljanak!” Ancsel Éva Az elme rövid története  Elménknek megadatott az, ami semmi más részünknek sem: gondolkodhat önmagáról. Érdemes belefogni ebbe az „öngondolkodásba”, hogy az elme valóban a feje legyen az ember egészének.Rövid elmélkedés után észrevehetjük magunkban elménk kettős természetét. Mintha két szeme lenne: az egyikkel folyamatosan a konkrét világba tekint, fogalmakat határoz meg és elemzéseivel foglalatoskodva meglepően sokat időzik érzéseink-érzelmeink rendezgetésével, gyakran ismételgetésével. Másik szemével azonban, ha csak pillanatokra is, de képes kinézni a látható és információkkal bekerített szférából. Amikor az elemzéseket és a körkörösen visszatérő gondolatokat otthagyva pártatlanná válik, amikor már nem homályosítják el ítéletei és teret ad az olyan – biokémiai képletekkel leírhatatlan – belső jelenségeknek, mint az intuíció, a hit vagy az ugyancsak megmagyarázhatatlanul működő szeretet. Az elme feladatát érdekes módon világítja meg a görög Prométheusz istenről szóló mítosz. Prométheusz – miután testvére minden képességet és erőt szétosztott az állatok között – adni akart valamit a védtelenül maradt embernek, ezért elhozta neki az égből a tüzet. Aiszkhülosz A leláncolt Prométheusz című drámájából kiderül, hogy ezzel a mesterségekre tanító tűzzel mást is kapott még az ember ajándékba: azt, hogy tudatában legyen halhatatlanságának és soha ne veszítse el a reményt. Innentől kezdve fel van vértezve az elmével, amely tehát égi eredetű, és nem csak a praktikus, mindennapi észt jelenti. Ha elménk ekkora áldás, miért látjuk mégis átoknak is egyszerre? A választ keresve gondoljunk vissza például az utóbbi negyedórára, és fussuk végig magunkban, merre jártak gondolataink e kis idő alatt! Legtöbbünknél valószínűleg sokféle, ide-oda futó ötlet tűnt fel, amelyek közül egyesek megmagyarázhatatlanul messze szaladtak, mások meg – néha a legjobbak – gyorsan elfelejtődtek. Az elme egyik tulajdonsága tehát az, hogy nehezen irányítható, sőt, mintha egyszerre túl sok gondolatnak vagy gondolatfoszlánynak akarna helyet adni. Hogyan lehetne hát jobban vezérelni ezt az engedetlen részünket? Ugyancsak nem kell messze keresnünk az elme egy másik, szenvedést hozó jellemzőjét: ideje egy részét a „mi lesz, ha…”, „mi lett volna, ha…” kezdetű gondolatokkal és mindennemű ítélkezésekkel tölti. Vagyis feltételez, anélkül, hogy ellenőrizni tudná és akarná, hogy ezeknek a véleményeknek van-e közük a valósághoz és az igazsághoz. Továbbá, bár szétfutó gondolatok is jellemzik, van az elmének egy olyan tulajdonsága is, amelyben meglepő „koncentráltságot” mutat. Elég arra gondolnunk, micsoda kitartással tud egy vágyott dolog körül időzni, mennyire részletesen képes ecsetelni, megtervezni az elérését, és utána rajta lenni, hogy meg is valósuljon.  És ha már az elme bajainál tartunk, érdemes a felejtésre is emlékeznünk, hiszen mindannyian küzdünk azzal, hogy mennyi fontos és jó rostálódik ki az agyunkból, míg a nem túl lényeges dolgok elégedetten terpeszkednek gondolataink között. Miután az elmének sok hibáját a fejére olvastuk, mégiscsak oda juthatunk, hogy a megoldást is ő maga szolgáltatja, ha akarja. Az elme, és vele az ember, akkor válik felnőtté, ha éretlen csapongásai után megtanul koncentrálni. Ennek a képességnek a fejlesztéséhez már az is hozzájárul, ha a ellazulva igyekszünk összpontosítani, mert a test ellazulásakor mentális szinten is befogadóbbá válunk. Érdemes megfontolni, hogy arra emlékszünk jobban, amihez valamilyen gondolatunk kötődik. Minél több gondolatot küld egy erős agy figyelmünk tárgya felé, annál szorosabb kapcsolat fűzi majd a megjegyzendő dologhoz. Meglepő lehet, de a gondolatok szinte önálló lényeknek tekinthetők. A durvábbak és a finomabbak is a saját társaságukat keresik: így egy már magunk előtt is szégyellnivaló gondolat magához vonzza hasonszőrű, nem túl szimpatikus társait, míg a jó, tiszta, nem ítélkező gondolatok szintén hasonló természetű barátokat hívnak. Érdemes tehát – nem kis önfegyelemmel – ügyelni arra, hogy a lelkünk szava szerint eleve rosszindulatú, negatív gondolatot a lehető leggyorsabban állítsuk meg. A jó gondolatok, bármilyen kicsik is, erősítik egymást – ahogy a kancsóban is összegyűlik szép lassan a víz, ha cseppenként kerül is bele. Az élet tudatos átalakításának egyik eszköze ez a kis titok: ha az elérni vágyott jóra, például jobbik önmagunkra vagy egy erényre összpontosítunk, akkor az szinte megszokott mentális formává válik, testet kap, és így beépülve – hasznára magunknak és másoknak – hamarosan kifelé is hatni fog. Takács Mária – Grúsz Róbert Filozófiai kvíz Májusi kvízünk helyes válaszai: 1. d, 2. d, 3. c, 4. a Köszönjük a megfejtéseket! Júniusi feladványunk mindennapi győzelmeinkről: 1. Mit jelenthet a következő Seneca-idézet? „Ha el akarsz menekülni az elől, ami szorongat, nem máshol kell lenned, hanem másnak.” a) Az álruha már az ókorban is hatásos eszköz volt arra, hogy ki lehessen bújni a felelősségre vonás alól. b) Légy különleges, tűnj ki az emberek közül. A hírességekre, celebekre nem vonatkoznak olyan szigorú etikai szabályok, ők mindig kivételek és kiváltságosak. c) A nehézségek oka nem a körülményekben, hanem saját hibáinkban keresendő. Ha a hibáinkon nem változtatunk, akkor mindenhol hasonló következményeket fognak szülni. A menekülés nem hoz valódi megoldást. d) Az a fontos, hogy az embert ne lehessen kiismerni. Ha minden helyzetben másként viselkedsz, akkor valódi szándékaid rejtve maradnak, és így senki nem tud sarokba szorítani. 2. „Ha egy ember ezreket és ezreket tud legyőzni a csatában, míg egy másik le tudja győzni önmagát, bizony a másodiké a nagyobb dicsőség. Mert az önmagunkon aratott győzelem a legnagyobb győzelem…” (Buddha) Mi kell ahhoz, hogy saját korlátainkat felülmúljuk? a) Nem a hibáinkat kell legyőzni, hanem azt a téveszmét, hogy hibáink vannak. Ha ezt belátod, szabadon kibontakoztathatod a benned rejlő képességeket. b) Erős hit. Ha háromszor hangosan kimondjuk, hogy miben hibáztunk, akkor ezzel mágikus védelmet formálunk magunk köré, és így az adott hiba már nem tud közel férkőzni hozzánk. c) Ez csak akkor sikerülhet, ha aszkétaként visszavonulunk az életből, és minden időnket a belső fejlődésnek szenteljük. d) Az energiát nem a hibák elleni harcra kell összpontosítani. A hiba tudatosítása után meg kell találnunk azt a megoldást, amely kiváltja a helytelen tettet, és a gyakorlás révén meg kell erősítenünk magunkban a jót. 3. Mi lehet a magabiztosság forrása? a) A magabiztosság a társadalmi ranglétrán betöltött pozíciótól függ, azaz minél gyakrabban győzünk mások felett és teperjük őket magunk alá, annál magabiztosabbak leszünk. b) Az objektív önismeret nélkülözhetetlen a magabiztossághoz. Ismernünk kell azokat a pozitív tulajdonságainkat, amelyekkel győzhetünk az élet próbáiban. c) A többiek rólunk alkotott véleménye a reális önértékelés, és így a magabiztosság alapja is, ennélfogva tökéletesen elég, ha tetszünk vagy megfelelünk másoknak. d) A valódi magabiztosságot sok-sok találomra való próbálkozás, hibázás és a hibák utáni bocsánatkérés, sok megérdemelt szenvedés és a mélypontok utáni hosszú kiheverés, majd újbóli magunkra találás érleli meg. 4. Hogyan fejeződhet be Mark Twain gondolata? „Valójában az a bátor ember, …” a) … akit hajt a vágy, hogy olyan dolgokat tegyen meg, amit előtte még senki más.” b) … aki senki előtt nem fél kifejezni azt, amit a pillanatnyi érzései diktálnak.” c) … aki nem gondolkodik. A gondolkodás a cselekvés halála.” d) … aki ellenáll a félelemnek, aki legyőzi a félelmét – nem pedig az, akiből hiányzik a félelem.” elehir[kukac]ujakropolisz.hu (Írd meg nekünk) tippjeidet! A helyes megfejtők között jegyeket sorsolunk ki, amelyek beválthatók egy tetszés szerinti programunkra.
További idézetek a humorról >> Ajánljuk Egy éjszakás kaland... Múzeumok Éjszakája 2013. június 22. Ahogy 2003 óta minden júniusban, idén is megrendezik a Múzeumok Éjszakáját. Az állandó és időszaki kiállításokon kívül különleges rendezvényekkel is készülnek az intézmények. A múzeumok néha igazán merész programokkal kapcsolódnak a megszokott tartalomhoz, ezzel is jelezve, hogy nem csupán a régmúlt idők tárgyainak lerakatai, hanem sokkal inkább a jelen inspirálóiként szeretnének megjelenni. Így egészülnek ki a tárlatok pl. divatbemutatókkal vagy kortárs zenei estekkel is. Már kora délutántól találunk programokat, pl. a Petőfi Irodalmi Múzeumban egy Mesemúzeumot, de szabadtéri események is szép számmal akadnak, akár mindjárt a város szívében, a Hősök terén. A részletes programokról, tudnivalókról június elejétől tájékozódhatunk a rendezvény központi honlapján, vagy közvetlenül az érdeklődésünkre számot tartó, illetve a már megkedvelt múzeumaink honlapjain. Bátran válogassunk kevésbé ismert múzeumok, kiállítóhelyek kínálatából is, ahol nem a sorban állásra megy el az időnk… és mi magunk is felfedezhetünk hozzánk közel álló kincseket, akár a kerületi helytörténeti múzeumban is. Kellemes közismereti kalandozást éjnek évadján! További információk: http://muzej.hu
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
|||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
