 |
|||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
PROGRAMJAINK:
|
Filozófia mint életforma  „Életedre gondolj úgy, mint egy gyöngysorra! A jó cselekedetek fehér gyöngyként ragyognak rajta, a rosszak pedig fekete gyöngyként csúfítják el azt. Nincs olyan ügyeskezű mester, aki képes lenne utólag a fekete gyöngyöket kifehéríteni. Ezért kell törekedned arra, hogy életed gyöngysora csak hibátlan szemekből álljon.”(Norinaga Motoori) A mindennapok hőse Mostanában sok minden nem „menő” már, mint például a hősiesség, az élet hősi felfogása. Könyvekbe való témának tartják, ráadásul nem is a történelemkönyvekbe, hanem a gyerekeknek szóló fantasztikus történetek közé illőnek. Ezek a mese- vagy mozihősök szórakoztatják el őket, hacsak fel nem bukkan egy újabb pszichológus, aki azzal áll elő, hogy az efféle meséktől sérül a gyerekek lelkivilága.  De a divathullámoktól eltérően, az élet gazdag tárházában sokkal több hősiességgel találkozhatunk, mint amit annak tartunk. Nem a nagy emberekről van most szó, akik az irigy, besározó rágalmak ellenére is saját fényüket sugározzák a múltból, nem. A kis, hétköznapi hősökről beszélünk, akik bátor tetteket visznek véghez titánokhoz méltó erőkifejtéssel, bár nem haladták meg az emberi szintet.Mindenkinek megvan a saját mérete. Mindenkinek megvannak a maga érzelmei és gondolatai, álmai és törekvései. Mindenki vágyik arra, hogy többé és jobbá váljon, hogy egy kicsit hozzátehessen a világhoz... És mindenkiben, akire mindezek jellemzőek, ott él a mindennapok hőse, aki nem sajnálja az erejét arra, hogy álmaiból minél többet megvalósítson. Ha egy tehetséges író megírná ezeknek a névtelen szereplőknek a viszontagságait, akkor tollforgatásától a szereplők hősökké, a viszontagságok pedig hőstettekké nemesülnének, mert képes lenne kiemelni minden tapasztalat és minden pillanat értékét. Amikor az ókori filozófia magasztalta és elismertté tette a hősöket, akkor ezt, azt hiszem, nem csak a harctéri hőstetteik vagy a különleges testi-lelki teljesítményük miatt tette. Nem egy filozófusnál vélek felfedezni halk, finom ösztönzést arra, hogy kövessük ezeket a hősöket a saját, egyszerű életünkben is, abból a harcállásból kiindulva – miért is ne lenne az? –, amely a sorstól mindenkinek megadatott. Az élet hősi felfogása nem merül ki egyetlen csatában, ahogyan nemcsak egyetlen egy nehéz helyzet fordult elő, amelyből győztesen kerültünk ki. Ezért beszélünk életfelfogásról, és nem csupán az élet egyik-másik pillanatáról. Az életfelfogás olyan, mint egy irány, egy út, amely több-kevesebb kacskaringóval bár, de egy adott célhoz vezet. A hősiesség tehát azt jelenti, hogy minden napunkat, minden tettünket próbának fogjuk fel, amelyben az összes erőnket megmozgatjuk, a fizikaitól az intelligencia és a lélek finom erejéig. Olykor elbukunk, de ugyanannyiszor fel is állunk... Látod a hőst magadban? Adj neki helyet, és meglátod, olyanná szilárdul majd benned, mint egy belső tartóoszlop. Legyünk mindannyian hősiesek: váljunk másmilyenné, jobbá, legyünk tiszták, becsületesek és ésszerűek, kövessük a természeti filozófiát egy olyan korban, amelyben a legtöbb ember a semmiségeknek és a tudatlanságnak élve önpusztításba sodródik. Delia Steinberg Guzmán Az Új Akropolisz nemzetközi elnöke Szellőztető Egy játékos barangolásra – avagy egy barangolós játékra – hívja olvasóinkat a Szellőztető rovata.  Biztosan többen tapasztalták, hogy ha messziről jött vendégeknek mutatják be városukat, falujukat, akkor egy kicsit az idegen szemével nézve maguk is jobban felfedezik lakóhelyük szépségeit, amelyek nem is olyan rejtettek, csak éppen nem figyelünk rájuk. Játékunk célja éppen ez: észrevenni a szépet és értékest magunk körül.
A török-magyar háborúkkal terhelt, vérzivataros 16. század szülötte Wathay Ferenc, aki író, költő, festő volt, de leginkább kiváló katonaként öregbítette családja hírnevét. Csesznek várából indult el tizenhét évesen. Kalandos élete során részt vett Veszprém, Várpalota és Székesfehérvár visszafoglalásában, Győr várának védelmében, apja nyomán pedig Csesznek várának kapitányhelyettese lett. Többször is fogságba került, de mindannyiszor megszökött, míg végül a hírhedt Héttorony börtönbe zárták. Azt mondták... az életről és a halálról „Az ember nem arra születik, hogy kimustrált alkatrészként eltűnjön a történelemben, hanem hogy megértse sorsát, szembenézzen halandóságával, és – most egy igencsak ódivatú kifejezést fognak hallani tőlem: – hogy megmentse a lelkét.” (Pilinszky János) „Az emberek életnek nevezik egy lélek megtestesülését itt a földön. Halálnak pedig azt hívják, amikor ugyanaz a lélek, miután levetette ezt a testruhát, a másik világ felé távozik, hiszen itt már nincs maradása.” (Delia Steinberg Guzmán) „Paradoxon, hogy épp a modern társadalomban vált mitikus fogalommá a halál, mely pedig az élet szerves része, szükségszerű befejezése, minden emberi munka, alkotás, haladás legfőbb serkentője.” (Örkény István) „A megsemmisülés nem kelt bennem rettegést, hiszen kipróbáltam már, mielőtt megszülettem.” (Mark Twain) „Ha valóban meg akarjátok látni a halál szellemét, tárjátok szélesre szíveteket az élet teste előtt. Mert az élet és a halál egy, mint ahogyan egy a folyó és a tenger is. Reményeitek és vágyaitok mélységében ott rejtőzik csendes tudásotok a túlsó világról, és miként a hó alatt álmodó magok, szívetek a tavaszról álmodik.” (Khalil Gibran) „Jő a halál, nem is egy: amely elragad, az csak utolsó.” (Epikurosz) „Az élet mindig ott a legnehezebb, ahol él az ember.” (Oscar Wilde) „Az ember még az életét sem ismeri, hogyan akarja ismerni a halált?” (Konfuciusz) „Senki sem ígérte, hogy az élet harmonikus, döccenő nélküli. Anyám azt mondta, egyet tanulj meg: hétfőn hétfő, kedden kedd. Egyik sem ikertestvér. Hogy mit hoz a kedd, azt ne kezdd el siratni félelmedben hétfőn. Hogy mit adhat a kedd, azt ne tervezd hétfőn. Hátha nem hozza be. Az egyik nap ilyen, a másik olyan. Egyetlen egyet kell megjegyezni, ha harmonikusan élni akarsz. Ha jót hoz, akkor józanul viseld, hogy most örömöd van. Józanul és fegyelemmel. És ha baj van, azt is viseld józanul és fegyelemmel. Engem erre neveltek.” (Szabó Magda) „Aludtam, és azt álmodtam: az élet öröm. Felébredtem, és azt láttam: az élet kötelesség. Dolgoztam, és azt láttam: a kötelesség öröm.” (Rabindranath Tagore) „Alkosd és ápold lelkedet, mint egy kertet, vigyázz az élet évszakaira, mikor a gyomlálás, a gazszedés, a trágyázás ideje van, s a másikra, mikor minden kivirul lelkedben, s illatos és buja lesz, s megint a másikra, mikor minden elhervad, s ez így van rendjén, s megint a másikra, mikor letakar és betemet fehér lepleivel mindent a halál. Virágozz és pusztulj, mint a kert: mert minden benned van. Tudjad ezt: te vagy a kert és a kertész egyszerre.” (Márai Sándor) „Rosszul él, aki mindig csak élni kezd.” (Epikurosz) „Vannak, akik úgy érzik, újjászületnek, ha valami nagy csapás – háború, nyomor – sújtja őket. Az elemi szükségletekhez való visszatérés fiatalító fürdőként hat rájuk; a halál szomszédságára van szükségük ahhoz, hogy újra megérezzék az élet ízét.” (Gustave Thibon) „Századokon át az volt az emberek fő gondja, milyen lesz az élet a halál után. Úgy látszik, ma először arra kell válaszokat keresnünk, milyen lesz az élet a halál előtt.” (Szent-Györgyi Albert) „A tanítás világos: Sohasem szabad feladnunk és megadnunk magunkat. Ha mindenki más elpusztul is, tovább kell mennünk, úsznunk kell a halottak közt, lankadatlan keresnünk kell a szabadságot az ő nevükben és a sajátunkéban.” (Jorge Angel Livraga) „Az öregek mindig jobban ragaszkodnak az élethez, mint a gyerekek, és kelletlenebbül válnak meg tőle, mint a fiatalok. Hiszen minden munkájuk ennek az életnek szólt, ezért a végén úgy érzik, hogy kárba veszett a fáradozásuk. Minden gondjukat, minden javukat, dolgos, álmatlan éjszakáik minden gyümölcsét, mindenüket itt hagyják, amikor elmennek. Életükben nem gondoltak arra, hogy olyasmit is szerezzenek, amit magukkal vihetnének a halálba.” (Jean-Jacques Rousseau) „Az élet nem elmélet, az élet valóság, amely kötelességgel jár mindennel és mindenkivel szemben.” (Csontváry Kosztka Tivadar) „A legvégén nem az fog számítani, hogy mennyi év volt életedben, hanem hogy mennyi élet volt éveidben.” (Abraham Lincoln) „Erőt kérek a fegyelmezettséghez és mértéktartáshoz, hogy ne csak átfussak az életen, de értelmesen osszam be napjaimat, észleljem a váratlan örömöket és magaslatokat! Őrizz meg attól a naiv hittől, hogy az életben mindennek simán kell mennie! Ajándékozz meg azzal a józan felismeréssel, hogy a nehézségek, kudarcok, sikertelenségek, visszaesések az élet magától adódó ráadásai, amelyek révén növekedünk és érlelődünk! Küldd el hozzám a kellő pillanatban azt, akinek van elegendő bátorsága és szeretete az igazság kimondásához.” (Antoine de Saint-Exupéry) További idézetek Ajánljuk
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
|||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
