Zenébe rejtett üzenet – „Vájt fül”–képző zenekedvelőknek

    Esemény típus
    Előadás
    Időpont
    Helyszín
    Főnix Kultúrműhely, Budapest, VIII. ker., Rigó u. 6–8.
    Akár egy hosszú nap végén vágyunk egy röpke ellazulásra, akár csüggedt perceinkben némi buzdításra vagy épp új lendületre, segítségünkre lehet egy megfelelően kiválasztott dallam. A zene képes felpörgetni, megnyugtatni, lelkesíteni vagy éppen vigasztalni. A mesterien megkomponált muzsika azonban nemcsak az érzelmeinkre, hanem a gondolatainkra is hatással van. A klasszikus zene mélyebb megértéséhez, a kottákba kódolt üzenetek megfejtéséhez kínált Varga Balázs zenei aláfestéssel gazdagított útmutatót a Főnix Kultúrműhely „csupa fül” közönségének 2015. március 7-én.

    „Az üzenet nélküli művészet, olyan, mint az üres boríték” – idézte Jorge Angel Livraga professzor szavait az előadó. Az üres borítékra hasonlító „gyorsan illanó zenéket” csupán passzívan befogadjuk, az igazi műremekek élvezetéért viszont intellektuális erőfeszítést is tennünk kell. Ráadásul „csapatmunkáról” van szó, hiszen a mesterien megkomponált dallam az alkotók és befogadók harmonikus összjátéka révén éri el együttes hatását. A szerző kottaírással rögzíti a szerzeményt, az előadó megszólaltatja a leírt hangokat, a hallgató pedig befogadja.

    Ha szeretnénk valóban érteni egy zeneművet, alaposabban meg kell ismerkednünk vele. Milyen mozgásmintázatot hordoz a muzsika dinamizmusa, vagyis a zene lüktetése, melyet a karmester mozdulatai is kifejezhetnek? Milyen érzelmeket rejt a dallam pszicho-dinamikus íve, melyet az előadó a hangok magasságával és akusztikai tulajdonságaival is kifejezhet? Természetesen meghatározza a zene szerkezetét a korszak is, melyben született, ahogy minden zenemű fontos jellemzője a benne rejlő történetszerűség is.
    Az előadás további részében a hallgatóság azt is megtudhatta, hogy milyen eszközökkel teheti a zenét az alkotója kifejezővé és mi különbözteti meg a mestert a középszerű zenésztől.

    Az alapfogalmak ismertetése után muzsika is csendült a teremben. Először Brahms első intermezzóját hallgattuk meg három előadói változatban: ahogy a kottában szerepel, ahogy az előadó értelmezi, végül eltúlozva. Majd a közönség Mozart és Bach egy-egy darabjának részletére hegyezte a fülét, miközben a szemével a két zenemű kottáját pásztázta. Bár mindkét darabot a zenei utasítás szerint (largo) szélesen áradó, lassú tempóban játszották, mégis egészen más volt a dinamikájuk.
    A példák jól szemléltetették, hogy a zenei alkotás nem zárul le a darab kottára vetésével, mert a közvetítő szerepét betöltő előadóművész újraértelmezi és újra is alkotja. A hangjegyekkel rögzített műalkotás tartalmában is gazdagodhat a tolmácsolásnak köszönhetően.

    Az alkotási folyamat a befogadónál ér véget. Ahogy az olvasó habitusától, figyelmének összpontosításától, hangulatától, személyiségétől függ, hogy neki mit ad egy könyv, ugyanígy mást jelenthet ugyanaz a dallam is két különböző hallgatónak, vagy akár ugyannak az embernek két különböző élethelyzetben. Ha megfigyeljük viszonyulásunkat egy-egy dallamhoz, egy-egy előadói értelmezéshez, az önmagunkhoz és a külvilághoz való hozzáállásunk megismerésében is segíthet.

    Az előadás végére kiderült: kellő figyelemmel és energiaráfordítással mindenki megtanulhat a zene nyelvén érteni. A kérdés csak, hogy kinyitjuk-e a füleinket és szánunk-e időt a zene (és az élet) ritmusának, lüktetésének, tisztán zengő vagy épp vidáman csilingelő hangjainak értő hallgatására, hogy megkeressük benne a nekünk szóló üzenetet.

    Bögi Enikő