Tanuljunk tanulni – mindenhol!

    Esemény típus
    Sorozat
    Időpont
    Helyszín
    Concordia Kultúrműhely, Szeged, Szivárvány u. 3/a.
    Tanulni vágyókkal telt meg a szegedi Concordia Kultúrműhely a háromrészes Tanuljunk tanulni – mindenhol! kurzus előadásain. Az őszi kulturális fesztivál programján arról gondolkodhattak a látogatók, hogy hogyan edzhetjük, mivel táplálhatjuk elménket; mennyi ideig emészt és hol raktároz el egy-egy gondolatot, és melyek a tanulás fázisai.

    „Elménk és érzelmeink erősen hatnak egymásra, ami alapján három tanulási zónát különböztethetünk meg” – magyarázta Havasi Ferenc. Előadásából megtudhattuk, hogy a komfort- avagy kényelmi részben magabiztosan mozgunk, hiszen itt már jól ismerünk mindent. Ezen kívül helyezkedik el a tanulási zóna, az elsajátítandó, kihívást jelentő tudás és készségek területe, ahol bizonytalanabbul járunk-kelünk. Végül ott, ahol elménk fogaskerekei még nem tudnak összekapcsolódni, sötétben tapogatózunk: ez a pánikzóna része. Ha azt szeretnénk, hogy érzelmeink ne szabjanak gátat a tanulási folyamatnak, jó, ha a tanulási zónánkban maradunk.

    Abban, hogy milyen eredményt érünk el a tanulással, nagy szerepet játszik a motiváció. Külső motiváció esetén a nyereségvágy, a dicséret, az elismerés hajt minket, belső motivációról pedig akkor beszélünk, ha a tanulás érdeklődésből, hivatástudatból fakad és kihívást látunk benne. A második előadáson ehhez a belső motivációhoz vezető lépcsőfokokról esett szó.

    Az előadássorozat harmadik, egyben utolsó alkalmán megtudhattuk, mit jelent az ún. metakognitív tanuló: azt, aki tudatos a tanulásban, aki önvizsgálatot tart és folyamatosan fejleszti magát. Az ilyen tudatos tanulás esetében négy fázist különböztethetünk meg: az ember először meghatározza azt, amit el szeretne sajátítani. A következő lépésben szembesül mindazzal, amit nem tud. Ezután lassan elkezdenek kikristályosodni az új fogalmak.

    Ha egy képességet szeretnénk elsajátítani, nem elég az elméleti tudás, rengeteg gyakorlásra van szükség. Előfordulhat, hogy közben előbukkan egy hibánk, ami lassítja a tanulást. Miközben fejlesztjük az adott képességet, gyakran mi is átalakulunk. Már nem tudunk úgy viselkedni, azokat a hibákat elkövetni, mint régebben, mert időközben megtanultunk, megértettünk valamit. Az értéssel: változtunk. És a változással környezetünket is átalakulásra szólíthatjuk.

    Ezen az ösvényen, a tanulás, belső átalakulás útján elkísérhetnek Platón szavai: „Az önmagunkkal vívott küzdelemben alulmaradni – nem lehet más, mint tudatlanság; az önmagunk fölött aratott győzelem pedig semmi más, mint a bölcsesség.”

    Mezey Eszter