Lélektérkép a Szigeten

    Esemény típus
    Fesztivál
    Időpont
    Helyszín
    Hajógyári Sziget
    Az Európa egyik legnagyobb fesztiváljaként számon tartott Sziget kavargó forgatagában bizony jól jön olykor egy térkép, hogy el ne vétse az irányt a célja felé igyekvő Szigetlakó. A Civil Sziget szívében az Új Akropoliszban is térképpel vártuk a sátrunkba betérőket. Ám Lélektérkép névre hallgató idei kvízsorozatunk Sziget-látványosságok megtekintése helyett inkább a látható és láthatatlan világok határmezsgyéjére hívta a kitöltőket.

    Kapu és kulcs, fáklya és labirintus, toll és a kard – mitől válik egy egyszerű tárgy jelképpé, és hogyan szolgálhat egy szimbólum általános érvényű, mégis gyakorlati útjelzőül az érzések és gondolatok szövevényes világában? Gondolatébresztő kérdések, mesebeli és hétköznapi eszközök, mitikus és mindennapi példák kalauzolták a belső utazásra vállalkozó 160 kvízezőt a szimbólumok világában.

    A kapu és kulcs témával az átmenetek földjére kalandoztunk. Ez a vidék igencsak népszerűnek bizonyult, ami nem meglepő, ha belegondolunk, hogy talán nincs is olyan ember, aki ne állna épp egy változás-változtatás kapujában. Életünk valamely területén szinte mindig ott a kérdés, hogy mikor kell váltanunk: munkahelyet, lakást, élethelyzetet. És a külső lépéseken túl, vajon tudunk-e ugyanígy változtatni lelkiállapotainkon és viszonyulásunkon? Megtaláljuk-e a belső kapukat, amelyeken átlépve új nézőpontokat és új megoldásokat fedezhetünk fel? Ezekhez az új világokhoz nyitó lélekkapukhoz is kerestük a kulcsokat a mítoszok és mesék segítségével.

    Légy önmagad ura! felkiáltással hívogatott a kardról és tollról szóló kérdéssor, hogy akarat és tudás, erő és intuíció összehangolásáról beszélgessünk. Lovagi, szamuráj- és varázskardok történetei inspiráltak a saját belső fegyverek keresésére, a művészi látásmódot és igazságosságot egyaránt jelképező toll pedig arra hívta fel a figyelmet, hogy stabil értékeket és célokat keressünk az életben. Hiszen csak a toll és kard útjának egyesítésével nézhetünk sikerrel szembe külső és belső nehézségeinkkel, és állhatunk ki magunkért úgy, hogy közben ne sértsünk másokat.

    Végül a labirintus és a fáklya a Minotauruszt legyőző Thészeusz mítoszát és az ehhez köthető belső, önismereti utat idézték fel. A kanyargós, de mindig a cél felé vezető ösvény és a kitartás jutalmaként felgyulladó fény kapcsán arról elmélkedtünk, milyen kihívások várnak arra, aki elhatározza, hogy a lehető legjobbat hozza ki magából. Szóba került, hogyan nézhetünk szembe félelem nélkül hibáinkkal, melyek néha mintha éhes fenevadként „falnák fel” még kiforratlan jó tulajdonságainkat, és hogy hogyan erősíthetjük meg erényeinket, hogy teljesebbé tegyük életünket.

    A lélektérkép hat szimbóluma természetesen mindenkinek egy kicsit más arcát mutatta, hiszen minden kvízező más élethelyzetben, más előképekkel, más gondolatokkal fordult feléjük. Ám érkezzünk bárhonnan, kérdéseink végső soron mégis közösek: azt keressük, milyen kapun és milyen kulccsal kell belépnünk, milyen eszközökre lesz szükségünk, hogy bejárjuk az út kanyarulatait, hogy elérve célunkat fellobbanhasson a kezünkben a megértés fáklyafénye, ami talán másnak is utat mutat. Hiszen legszemélyesebb, magányosan megvívott harcaink és győzelmeink sem mások, mint szimbólumai egy örök útnak: a jobbra való törekvésnek.

    Torma Réka