Kalandozások Zamatbirodalomban

    Esemény típus
    Gyerekprogram
    Időpont
    Helyszín
    Főnix Kultúrműhely, Budapest, VIII. ker., Rigó u. 6–8.
    Mi a legnagyobb szerencsétlenség, ami egy királyi főszakácsot érhet? Valószínűleg a rátelepedő téli nátha, ami megfosztja kiváló ízlelőképességétől. Így járt Zamatbirodalom palotai konyhájának első számú embere is. Főtt a feje szegény párának, hogyan teljesítse a szeszélyes és igen válogatós Nyalánka királykisasszony legújabb kívánságát, aki a január 25-i vasárnapi királyi ebédre a jól bevált sütemények, nyalókák és csokoládék helyett ezúttal valami egészen új dolgot kért: salátát – persze édeset.

    Szerencséjére összehozta őt a sors az Új Akropolisz Varázskörének ifjú vándoraival, akik Mesemanóval az élükön épp úton voltak, hogy elhozzanak egy újabb történetet Meseország titokzatos varázslójának. A gyerekek hamar kisütötték a megoldást: kerüljön gyümölcssaláta a királyi asztalra. Rögvest ajánlkoztak is, hogy segítenek elkészíteni. A főszakács nagyon megörült, de akárkit nem engedhetett a palota konyhájába, ezért próbának vetette alá kis segédjelölteket.

    Miután alaposan bemelegítették nyelvüket – a logopédusi eszköztárból kölcsönzött – arctornával, először tudásukról adtak számot. Könnyedén sorolták a négy alapízt, s az sem okozott nehézséget, hogy kiválasszák, vajon a terített asztalon álló lekvár, ropi, fekete tea és citromlé közül melyikben melyikre ismerhetünk, így jöhetett is a következő próba.

    Mesemanóban azonban ekkor feltámadt a kíváncsiság: Mi történik, ha elkezdik keverni az ízeket? Milyen lehet a lekváros vagy a citromos ropi? Kell-e citromlé a teába? Nem sok biztatás kellett a gyerekeknek, volt, aki az összes lehetséges kombinációt végigpróbálgatta, felhasználva az asztalon álló többi hozzávalót is.

    A főszakács látta, hogy ínyenc segítőkre akadt, akik az ízeket is jól ismerik, ezért most már igazi segédeknek való feladatot adott: egy következő asztalon egymás mellett sorakoztak fehér, kis kockára vágott hozzávalók, de sajnos elkeveredtek a feliratok. Márpedig azt bárki beláthatja, hogy nem mindegy, karalábé, mozzarella, főtt tojás vagy épp fehér csoki kerül-e az ételbe. A gyerekek ízérzékén azonban ez sem fogott ki, talán csak mértékletességük hagyott némi kívánni valót maga után, de azért minden összetevőből maradt a királyi étkekhez is.

    Az utolsó próba igazi kulináris kutatómunka volt. Nemrégiben érkezek friss gyümölcsök a világvégi birodalomból, s ki kellett találni, vajon milyen íze lehet a sárkánygyümölcsnek, gránátalmának, licsinek, kesudiónak, pisztáciának – persze kóstolgatni ezúttal is ért.

    Mivel közelgett az ebédidő, és a segédek is bizonyították rátermettségüket, nekiláttak elkészíteni a banánból, almából, kiviből és narancsból álló gyümölcssalátát. Amíg a nagyobbak hámoztak és narancsot bontottak, a kicsik felaprították a banánt és a többi hozzávalót. Olyan jól ment a csapatmunka, hogy a királylány érkezése előtt még egy gyors rendrakásra is futotta, így felmosórongyon táncolva hipp-hopp eltakarították a nyomokat.

    Nyalánka eleinte gyanakodva fogadta a cukormentes ebédet, de mivel a saláta éppoly színpompás volt, mint királyi – nyalókát mintázó – jogara, végül nekibátorodott, és bizony nem is bánta meg. A kis kuktákkal együtt fogyasztotta el ebédjét, és hálája jeléül még azt is felajánlotta, teljesíti egy kívánságukat. Záporoztak az ötletek, ám az elszomorodó Mesemanó láttán végül megegyeztek abban, a legjobban talán egy mesét szeretnének, hogy Meseország varázslója ezzel is színesebbé tehesse a világot.

    Nyalánka előszólította dajkáját, aki egy régi zamatbirodalmi történettel, A só meséjével hálálta meg, hogy úrnőjét egészséges, mégis finom falatokkal örvendeztették meg. A mese utolsó szavait ízlelgetve a királykisasszony is komoly elhatározásra jutott: főszakácsával együtt csatlakozott a hazatérő gyerekekhez, hogy megtudják, milyen kalandokat, új ízeket tartogat még aznapra az élet.

    Torma Réka