Varga Balázs cikkek

Az ilyen fesztiválok, mint a például a Kaposvári Nemzetközi Kamarazenei Fesztivál, ahol jó időben sok fiatal megfordul, önmagukban is fölvetik a kérdést: Hogyan szerettessük meg valakivel az értékes zenét, ha felnőttkoráig szinte soha nem hallgatott komolyzenét? Szerintem minél idősebb valaki, annál nehezebb. És semmiféleképpen sem a crossoverrel, vagy hogy dobgépet applikálunk Beethoven V. szimfóniája alá. Ez nem jó. Rá lehet viszont irányítani a figyelmet olyan momentumokra, amelyek sokkal jobban kifejezhetőek zenével, mint verbálisan. Ha például Debussy Pelléas és Melisande II. felvonásának a végét olyasvalakinek mutatjuk meg – némi magyarázattal kiegészítve –, aki érző lélek vagy érző szív, csak éppen nem tudja feldolgozni azt a hangzási szubsztanciát, amit hall, tehát nem tudja átváltani asszociációkra, akkor szerintem máris nyert ügyünk van.

Alexander Markov, Amerikában élő orosz hegedűművész május 3-án rengeteg érdeklődő hegedűsnek tartott ingyenes mesterkurzust Budapesten a MÁV Szimfonikusok próbatermében. Markov hitvallása az, hogy minél több fiatallal szeretné megismertetni a komolyzenét, ezért szívesen osztja meg tudását mindenkivel. A május 5-i koncertje előtt beszélgettünk a MÜPÁ-ban a rendkívül közvetlen muzsikussal, aki a tőle megszokott tüzes lelkesedéssel mesélt minőségről, zenei ideáljáról és filozófiájáról.