Utánunk a vízözön

Emelkedik a tenger vízszintje. Újabban Velencében a romantikus kedvű turisták nem csónakkal járják a szűk lagúnákat, hanem a Szent Márk tér „nyílt vízi medencéjében” úsznak. Egyre gyakrabban önti el ugyanis a tenger, és nem ritka az akár másfél méteres víz sem. A város maradék lakossága, amely az elmúlt évtizedekben megfeleződött, fokozatosan kiköltözik a süllyedő palotasorokból. Eközben New Yorkban a Sandy hurrikán mossa a Wall Street-iek lábát, és a tengerpart vidékén élők azon izgulnak, hogy ne az ő házukat tegye a földdel egyenlővé a trópusi(!) vihar. A figyelmeztető jelek szaporodnak, és kérdés, vajon mennyi idő kell még ahhoz, hogy víz alá kerüljön Dánia vagy Németország jó része, és hogy Atlantisz sorsára jusson Hollandia és Banglades.

A tengerszint emelkedése nyilvánvaló tény, és az Amerikai Környezetvédelmi Ügynökség (EPA) szerint 1900 és 2000 között 10–20 cm-rel emelkedett az átlagos tengerszint. Bár a vélemények megoszlanak erről, a tudósok évente 3,5 milliméteres növekedéssel számolnak. Ebbe az értékbe ugyanakkor nem számolták bele, hogy az elmúlt száz évben – a globális felmelegedés hatására – az eltűnő gleccserek és a jégsapkák vize is a tengerekben, óceánokban köt ki, így a folyamat ennél gyorsabb és dinamikusabb is lehet. Afrika legmagasabb hegycsúcsa, az 5895 méteres Kilimandzsáró csúcsa – amely Ernest Hemingway amerikai írót is megihlette A Kilimandzsáró hava című elbeszélésében –, 2015-re elveszíti hósapkáját. Ezzel egyidejűleg az Északi-sarkon már nem lesz nyári jégtakaró. Mondhatnánk erre: miért kellene nekünk mindezzel foglalkozni, hiszen mindkét hely messze van Magyarországtól. Ráadásul itt, Európa közepén még a tengerszint emelkedését sem lehet tapasztalni, hiszen nincs is tenger. Nos, a helyzet korántsem ennyire egyszerű.

A globális felmelegedés fél Európa pusztulását hozhatja

Az elmúlt tízezer évben alig egy Celsius-fokot ingadozott a Föld átlaghőmérséklete. Az iparosodás kezdete óta azonban, tehát úgy 200 éve, fokozatosan nő, és csak a 20. században mintegy 0,8 fokot emelkedett. Ma már biztosra vehető, hogy ennek főleg emberi tevékenység az oka (elsősorban az üvegházhatású gázok kibocsátása). A 21. században minden jel szerint több mint 1 fokot fog nőni az átlaghőmérséklet, ami felgyorsítja a jégtakarók olvadását és drasztikusan megemeli a tengervíz szintjét. Ezzel együtt a földi klímában jelentős átrendeződés fog bekövetkezni, amely érint minden területet sarkoktól az Egyenlítő vidékéig.

Az interneten ma már számos, a tengerszint-emelkedéssel foglalkozó oldalt találni, illetve olyan térképeket is, amelyek megmutatják, hogy 1, 3, 7 vagy 10, 20 méter tengerszintváltozásnál hogyan rendeződik majd át a Föld ma ismert arculata. (A http://flood.firetree.net/ oldal például a NASA adatait használja.) Jól kivehető ezeken a térképeken, hogy akár egy méter szintemelkedés is milyen katasztrofális változással jár. Márpedig csak a hegytetők jégtakaróinak és a világ gleccsereinek eltűnése önmagában is előidézhet egy méternyi tengerszint-emelkedést. A legoptimistább éghajlatkutatók a Potsdami Éghajlati Hatáskutató Intézet munkatársaival együtt úgy tartják, hogy a század végéig minimum 50–140 centis emelkedés következik be. Ezt tovább növelheti azonban, hogy csökken a Föld albedója, azaz a Napból érkező fény visszaverésének képessége, és ettől fokozódik a földfelszín felmelegedése, ami együtt jár a sarki jég eltűnésével. Ez jelenti a nagyobb veszélyt.

Ha a sarkok jégtakarói teljesen elolvadnának – mint ahogy ez a folyamat már tart egy ideje, és egyre gyorsul –, akkor a világ tengerszintjei tízméterekkel is növekednének. Ekkor pedig víz alá kerülne nemcsak fél Európa, de Ázsia és Amerika egy része is, és az olyan – ma még nem tengerparti – városok, mint Milánó, Verona, Brüsszel vagy Berlin korzói a tengerbe nyúlnának. Csak a grönlandi jég elolvadása ugyanis mintegy 7 méterrel emelné meg a tenger szintjét, az Antarktisz 2 kilométer vastag jegének eltűnése pedig további 50 méter pluszt jelentene, ráadásul a hőmérséklet növekedése (a hőtágulás miatt) magával hozná még a víz térfogatnövekedését is.

Akár egy, akár hatvan méteres szintemelkedés jön, az óriási hatással lesz nemcsak a Föld éghajlatára, de az emberiségre is. A katasztrófa miatt várhatóan sokmillió partvidéken élő fogja elhagyni otthonát és keres nyugodtabb, védettebb helyet a szárazföld belsejében, ami fokozza az etnikai-nemzetiségi feszültségeket és könnyen háborúkhoz vezethet. A gazdasági károk is jelentősek lehetnek: a ma oly nagyrabecsült GDP (bruttó nemzeti össztermék) minden országban visszazuhan majd, hiszen nemhogy a növekedés, de a túlélés és a felszínen maradás lesz a cél. A lecsökkenő élettérben nemcsak a földért, de az egyre kevesebb édesvíz birtoklásáért is harcok indulhatnak. Így jöhet számításba Magyarország is, amely „szabad” földterületekkel és a folyóknak köszönhetően édesvízkészlettel is rendelkezik, ezért itt a változások nem közvetlenül, hanem közvetetten fognak hatni.

A jövő az együttélés próbája

Ma valamivel több mint 7 milliárd ember él a Földön, és az ENSZ előrejelzése szerint 2050-re több mint 9 milliárdan leszünk, ha folytatódik a jelenlegi növekedés. Korántsem mindegy tehát, hogy ez a sok ember hogyan fog tudni boldogulni, együttélni a jövőben.

Nagy kérdés, vajon képesek leszünk-e arra, hogy ebben a megváltozott világban helytálljunk úgy, hogy közben ne sértsünk másokat. Vagy háborúk és járványok jönnek, amelyek a kapzsiság és a mérhetetlen önzés oltárán milliók életét áldozzák fel? Az etikai tanítások talán sosem voltak még ennyire időszerűek, mint most. Vajon felébred-e bennünk a sztoikus vezérlő értelem, esetleg a kanti kategorikus imperatívusz – amely azt sugallja, hogy józanul, a lehető legjobban és legönzetlenebbül döntsünk –, és kivezet-e minket a magunk ásta gödörből? És vajon élünk-e a múlt bölcsességével, hogy a tanítások segítségével túllépjünk egoizmusunkon, személyes korlátainkon, és megtanuljunk ismét harmóniában létezni a természettel, amelynek részei vagyunk? Ez talán még égetőbb kérdés, mint hogy hány centit fog emelkedni a vízszint az elkövetkező évtizedekben, vagy hogy milyen területek esnek a globális felmelegedés áldozatául.