Vagyon és erény
„Ami az enyém, ahhoz lehetőleg senki ne nyúljon, belegyezésem nélkül egy tapodtat se mozdítsa helyéről. Ugyanúgy kell tennem nekem is másokéval, ha van eszem.” 913a
„… ha eltulajdonítanám [elásott kincset], nem gyarapodnék annyira vagyonban, mint amilyen mértékben gyarapodom erényben és becsületben, tehát lelki javakban, ha nem tulajdonítom el. Így kincs helyett becsesebb és jobb helyen lévő kincset szerzek, ha a lélekben rejlő becsületet többre tartom a vagyonban rejlő gazdagságnál.” 913b
„A (…) harc is két ellenfél, a szegénység és gazdagság ellen folyik, az utóbbi a kényelemmel rontja meg az emberek lelkét, az előbbi viszont a szenvedések révén irt ki belőle minden szégyenérzetet.” 919c
„… nagyon kevés az olyan ember, aki eleve olyan ritka természettel van megáldva és olyan kitűnő nevelésben részesült, hogy ennek köszönhetően képes mérsékletet tanúsítani a szükségletekkel és vágyakkal szemben, és akkor sem veszti el a fejét, amikor nagy vagyont szerezhetne, és a sok helyett beéri az elegendővel. ” 918c–d
A becsületes munka
„… aki bármely dolgot meghamisít a piacon, az hazudik és csal, s amikor az isteneket is tanúul híva esküszik, dacolva a piacfelügyelők törvényeivel és tiltásaival, sem az emberek előtt nem szégyelli magát, sem az isteneket nem féli.” 917b
„Aki munkát vállal, annak a törvény ugyanazt a tanácsot adja, amit az eladóknak adott: ne próbálja a kelleténél többre értékelni, hanem egyszerűen kérje a valódi értékét…” 921b
Család
„A szülők elhanyagolást sem isten, sem ember józan ésszel nem tanácsolja senkinek.” 930e
„… aki egy leány, vagy fiúgyermek gyámja (…) úgy szeresse az árvaságra jutott gyermeket, mint a magáét, és úgy gondozza a gyámsága alatt lévő gyermek vagyonát, mint a sajátját, sőt igyekezzék még jobban gondját viselni.” 928a
A helyes büntetés
„Ha valaki másnak kárt okoz (…) akkora legyen a kártérítés, amennyire az illető megkárosított valakit úgy, hogy teljesen jóvátegye az okozott kárt. De ezenkívül mindegyik bűnös mindegyik gonosztettéért külön büntetéssel is lakoljon, hogy józan észre térjen (…) nem a már elkövetett gonosztett miatt kell a büntetést lerónia – hiszen a megtörténtet úgysem lehet meg nem történtté tenni - , hanem azért, hogy a jövőben vagy egyáltalán meggyűlölje a bűnt ő maga is és mindazok, kik látták a bűnhődést; vagy legalábbis lehetőleg tartózkodjon az efféle viselkedéstől.” 933e–934a
„… a törvényeknek jó íjász módjára pontosan el kell találniuk a büntetés nagyságát és egyáltalán a megfelelő büntetést…” 934b
A helyes beszéd
„Ha (…) véleménykülönbség támad egy beszélgetés során, akkor a felek próbálják elmagyarázni a maguk álláspontját és megérteni másikét, s tartózkodjanak egymás és a jelenlévők sértegetésétől. 934 e
„… a kölcsönös átkozódásból és abból, hogy (…) csúnya szavakat szórnak egymásra, tehát puszta szóból, egy semmiségből súlyos tények – gyűlölség és ellenségeskedés – származnak.” 935a
„… aki beszéd közben enged indulatának, ennek az éppen nem engedékeny hatalomnak, az rossz táplálékkal táplálja dühét, s amennyire megszelídül a nevetéstől, éppannyira elvadítja lelkének ezt a részét, és mogorvaságában elállatiasodva él tovább, s engedékenységéért keserves hálában részesül indulata részéről. Ezenkívül gyakran szoktak az emberek ily állapotban a gúnyolódásra áttérni, hogy nevetségessé tegyék ellenfelüket. S aki erre rászokott, az nem kerülheti el, hogy ne váljon teljesen komolytalan emberré, vagy ne vesszen ki gondolkodásából a nemesség.” 935a–b
„… ne legyen szabad sem szavakban, sem képletesen, sem indulatosan, sem pedig anélkül semmilyen módon egy polgárt sem nevetségessé tenni.” 935e
„… ez az egy törvény legyen érvényes mindenkire: senki se gyalázzon senkit. 934e
Platón, Idézetek a Törvényekből, 11. könyv
Szerző